Lényegében igazad van, de hozzátenném a saját sztorimat.
Én most BME-VIK-re járok, mérnökinfóra (...), gimnáziumból jöttem. Szép, jó, fizikából és analízisből a középiskolás anyagot vesszük immár a tizedik hete, és élek, mint Marci hevesen abból a tudásból, amit matek+fizika órán kaptam. A programozás tanulható, viszont embertelen a tempó.
Akik szakközépből jöttek, azok panaszkodnak, hogy már a hetedik héten elfogyott a négy év programozás a szakközépből, hiába járt bármilyen jó nevű helyre. Erre még az is rájön, hogy mivel ott nem kérték számon a természettudományokat, a matematikát, a 'magolós' tárgyakat, ezért nincsen nagy rutinuk a tanulásban, sorra buknak analízisből, fizikából, számításelméletből (főként ebből).
Ha van eszed, akkor ígyis-úgyis meg tudod tanulni a programozást később, de ha nulla matematika és fizika ismeretekkel mész olyan szakra, ahol kell ilyet tanulni, akkor az sokkal nehezebb lesz.
Arról nem is szólva, hogy ha szakközépbe mész, akkor nagyon nehéz kitörni abból a környezetből, akkor megvan, hogy te csak ahhoz fogsz igazán érteni, amit ott tanultál. Mindaddig, ha gimnáziumba mész, akkor sokféle dolgot megtapasztalsz, lehet, hogy amire a középiskolás éveid végére érsz, fizikus/geológus/műfordító/közgazdász akarsz lenni, viszont ha szakközépbe jársz, akkor lehet, hogy sosem gondolkodsz el azon, hogy esetleg máshoz jobban értenél, mást jobban szeretnél csinálni, és egy házsártos vénember leszel, aki sosem csinálta azt, amit szeretett, mert nem volt választása.