"Te tényleg azt hiszed, hogy néhány ezer menekült miatt akarnak kilépni az EU-ból?"
vs.
"Azt természetesen nem állítom, hogy kizárólag ez lenne a mozgatórugó."
Még csak olyat sem állítottam, hogy ez lenne a legfőbb. Arra reagáltam, hogy itt néhányan élből ostobának igyekeztek beállítani az időseket. Egy ilyen állítás túl sarkos ahhoz, hogy igaz legyen.
Nyilván megvan mindenkinek a maga érvrendszere, még ha azt részletező cikkeket elektronmikroszkóppal is kell keresni a média fősodrában.

"Mondataidból úgy tűnik, mintha a UK nagy bajban lenne, amire a megoldás kiugrani az EU-ból."
Még csak most olvasgatom a testvér topikot, de előbb nevezném ezt a cikket informatívnak és olvasásra érdemesnek, mint az általad linkeltet, amit röviden leginkább úgy lehetne összefoglalni, hogy mindenki hülye és/vagy tanulatlan és/vagy túl öreg (és hát akkor már kimondatlanul is nyilván szenilis), aki a kilépésre szavazott. Nem tudom te hogy vagy vele, de ahhoz, hogy egyáltalán picit is elfogulatlannak lehessen tekinteni, minimum meg kellett volna világítani a másik oldalt is, megemlíteni néhány lehetséges és valószínű érvet a kilépés mellett. Illetve akkor már Clintonné szennyesét sem agyonhallgatni, mert vele aztán nem csak annyi a probléma, hogy nem illik hozzá az elnökség magasztos karaktere. És akkor nagyon finoman fogalmaztam.

"Miközben egy nem végig gondolt választási blöff sikerült nagyon rosszul ezzel a szavazással."
Ez hitkérdés. A magam részéről nem tartom túlontúl valószínűnek.

"#22-t is kár ide keverni, nem válaszoltál a hsz-ének második felére, csak fiatalság médiabefolyásoltságának minősítetted. Jó hogy nem azt mondod már, hogy Ukrajnában nem zajlik háború. "
Az ukrán felfordulást Orosz expanziós agressziónak titulálni színtiszta propaganda. Az "úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött" érvelés tipikus esete. A részletek kapcsán persze meglehetősen nagy a ködösítés, de a kiindulási és kimeneteli állapotokból, illetve néhány köztes mozzanatból sokkal inkább egy szervezett, jól bevált (és a történelem során már sok évtizedes múltra visszatekintő) USA forgatókönyv szerinti puccs képe rajzolódik ki, mellyel egycsapásra lecserélték a regnáló kormányt és a nagyvállalatok vezetői garnitúráját az USA stratégiai érdekeit kiszolgálókra (vonatkozó keresési kifejezésnek ajánlom például: "gazdasági bérgyilkos").
Ilyen esetekben sose azt kell nézni mit harsog a média, hanem hogy ki profitál az eseményekből ("follow the money"), illetve ki az, akinek egyáltalán nem érdeke. Ha valakinek, az Oroszoknak hiányzott a legkevésbé ez a darázsfészek az előkertbe, amikor az EU-val épp kezdték szorosabbra fonni a gazdasági kapcsolatokat. A szankciók rosszkor jöttek és hátrányosan érintik mindkét felet. A krími katonai támaszpont elvesztését stratégiailag nem engedhette meg magának Oroszország, az egy kiprovokált, kényszerű, megelőző (és mellékesen népszavazással megtámogatott) lépés volt. A médiában persze a szokásos démonizálással fűszerezve.
Csak tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy melyik nemzet hadseregének jelentős hányada állomásozik a világban szanaszét szórt támaszpontokon? Kinek az érdeke a NATO-t egészen az Orosz határig kiterjeszteni a korábbi békemegállapodások ellenére? Mely ország igyekszik katonailag körülkeríteni a másikat?
Erről rengeteg írást találhatsz a neten, ha tényleg érdekel. Hadd ne kelljen esszét írnom!

[ Szerkesztve ]