Legalább a ritka elithez tartozunk.

Mesélek mást is, talán nem haragszol meg érte.
Nos, haladtam a 3.5 tonnás Robur típusú gépjárművel, (hú, de cirkalmas...) és megláttam, hogy a baloldali járdán tötymörög egy idős pár. Láthatólag át akartak kelni az úttesten. A mami egyik kezében fehér bot, a másik kezével belekarolt élete párjába, aki viszont járókeretre támaszkodott.
Fene tudja, szerintem megható páros.
No, lefékeztem, és kikiabáltam a fülkéből, hogy menjenek nyugodtan. Fehér bot üdvözlésként fellendül, a bácsi köszönően bólint, elindultak. Túloldali sáv rendben, elém értek. A bácsi lecövekelte a járókeretet, és kiselőadást tartott a néninek, hogy én milyen rendes vagyok, meg ugye az Isten ezt betudja nekem, meg minden ilyen. Aztán felevickéltek a járdára.
Nem sajnáltam az elvesztegetett időt.