Ezek szerint ha dohányoznék még mindig nem kaphatnék pénzt édesanyámtól?
/45 éves vagyok stb...../ Igen dohányoztam én is 13-20 éves koromig, kollégista voltam, minimális pénzzel, de volt saját pénzem, már régen. Furcsa is lett volna, ha pénz nélkül vagyok. Ellenben ismerek olyat, akinek nemigen volt, elment főiskolára és nem tudta beosztani a pénzt, mert nem volt tisztában a dolgok értékével a költési lehetőségekkel. Ha van egy pár száz forintod, nem muszáj elköltened azonnal hidd el, beosztani csak azt lehet, ami van. Ha most lenne egy milliárdom, zavarban lennék én is, de pár milliót azért tudnék jól elkölteni, mert van tapasztalatom, az árakról és az értékekről. Senki sem tanulja az anyja hasában a dolgokat. Amiről Te beszélsz, az gyakorlatilag ugyanaz, csak Te Édesanyáddal közösen próbálsz pénzköltésről dönteni. Ha egy családban van szabadon elkölthető pénz a gyerekre, inkább ő döntsön, eleinte akár közösen a helyéről. Ez az összeg lehet napi száz, napi ezer forint akár, mivel a családok anyagi lehetőségei eltérőek nyilván.
Ami nem megengedhető az az, hogy korlátok nélkül költsön kvázi a gyerek, akár azért, mert olyan sok a szülő pénze, /kevésbé jellemző/ akár azért, mert nem tud a gyereknek nemet mondani /sokkal inkább jellemző/. Ha egy szülő nem ad a gyerek kezébe pénzt, de a gyerek könyörgésének nem tudván ellenállni, ő maga megveszi amit csak tud, erején felül, akkor sokkal rosszabb példát mutat, mintha egy adott, persze nem túl sok pénzösszeggel a gyerek maga tud gazdálkodni.
Maga a cigaretta nem pénzkérdés, hiszen engem is megkínáltak anno, harminc éve, a fiamat is megkínálják ma. Olyanról is hallottam, hogy valaki otthonról lopott, azért, hogy hozzájusson valami általa áhított dologhoz, nyilván hiába nem kap pénzt valaki, ha mindenképpen be akar valamit szerezni és nem fogja föl a cselekménye súlyát, akár más módon is hozzá tud jutni.
Ez olyan, minthogy természetesen bedugaszoljuk a konnektorokat bizonyos életkor alatt, de nehogy már azért ne nyúljon a gyerek bele később, mert nem tud, inkább azért, mert tisztában van a veszélyével. Az önállóságra nevelés a legfontosabb, mert nem állhat a szülő a gyerek mellett mindig. Ha a saját cselekedeteid súlyával életkorarányosan persze szembesülsz, nem kell külső kényszer a helytelen dolgok elkerülésére.
Sok felnőtt is képtelen a saját tetteit kontrollálni, nem tudnak leszokni a cigarettáról, az alkoholról, a túlevésről, ami hasonlóan káros orvosilag mint a cigaretta, csak a társadalom még nem vette tudomásul. Ha fölfogja valaki, hogy árt neki bármely szokása, sokkal inkább képes lemondani róla, mintha tiltott gyümölcsként lebeg a szeme előtt, üveg mögött.