Asztalos / asztalos

Aki elektronikával foglalkozik -> villamosmérnök lettem. Ezt már alsós koromban tudtam .

semmi, és sikerült

"Vonatvezető" > is lettem. (idézőjelben, mert köznapi értelemben állja csak meg a helyét a kifejezés)

Informatikus akartam lenni, és most az is leszek egyelőre. De inkább váltok majd buszra.

Javaslom ne PCI buszra válts, hanem korszerűbbre

Éreztem, hogy ma még kapni fogom az áldást.

ROMbusz?

[ Szerkesztve ]

komp

játékboltos. hogy majd jól bezárok és játszok egész nap...

Ön komp akart lenni kiskorában,de nemkomplett.

Csillagász. Később megtudtam, hogy a csillagászok nem a távcsöveken át bámulják a csillagokat, mi több, valójában fizikusok és már el is ment a kedvem tőle. Ezután, úgy tízéves koromig régész akartam lenni, de elkezdtünk történelmet tanulni és rájöttem, hogy az ókornál újabb témák már untatnak.
A pályaválasztáskor meg elektronikai műszerésznek indultam, de a szemem miatt nem engedtek.

Elsősorban matektanár szerettem volna lenni. És, hogy mi lettem? Semmi Igaz még csak most állok felsőoktatás előtt, szerintem valamelyik egyetem műszaki karára fogok járni, bár gondolkoztam egy másik gyerekkori álmomon, a tűzoltóságon(mellette meg levelezőn felsőoktatás).

A töris rèsz velem is ìgy volt.Jelenleg gèpèszmèrnöknek tanulok.

Informatikus akartam lenni, aztán elektronikai műszerész lett a szakmám, és SMT operátorként helyezkedtem el. De tetszik a vonal, csak inkább a technikai része érdekel (ezért is akarok technikus lenni - már ha a kib*szott oktatásomat befejezik, mert még a gépeket se tudom használni normálisan).

Apró gyerekként színész akartam lenni. A suliban mindenki nevetgélt körülöttem, természetesen óra alatt is szórakoztattam őket. Hiába ültetett a tanító néni komoly, vagy stréber gyerek mellé, őket is "megrontottam". Ennek ellenére érdekes módon mégis ötös volt a magatartásom is.

Mikor az Ihász Dániel általános gimnázium I/A osztályában koptattam a padot, egy reggel ráébredtem, hogy eddigi vágyam helyét átvette egy másik. Gépészmérnök leszek, akárki meglássa. Tervezek én majd olyan, de olyan gépeket... Hogy milyen gépeket, azt még nem tudtam, de a lelkesedés megvolt.
Aztán a sors közbeszólt.
A család anyagi helyzete rommá vált. Anyám mondta ugyan, hogy tanuljak tovább, akár vért izzadva is megteremtik a lehetőséget, egyszerűen nem volt bőr a képemen teherré válni. A tanév végén 4,72-vel hagytam ott a gimit. Mit mondjak, fájt a szívem.

Ősszel a MÜM 2 sz. Ipari szakmunkás képző iskola tanulója lettem. Az emelt szintű csoportba iratkoztam be, amely nem 2, hanem 3 éves volt, mert úgy gondoltam, hogy majd munka mellett tovább tanulok, két év alatt megszerzem az érettségit, aztán irány a Műszaki Egyetem.
Igen, könnyítettem a család terhein, hiszen ösztöndíjat, munkásruhát kaptam, és a szociális keretből sok más osztálytársammal együtt öltönyt, cipőt is. Az ebéd napi 1, azaz egy Forint volt, futotta az ösztöndíjból.

1969, Szakmunkás bizonyítvány a kezemben, irány a munka frontja. Kapásból elit helyre kerültem, a Hungarocamion ifjú esztergályosa lettem. Úgy döntöttem, hogy egy évig pihentetem az agyam, aztán jöhet a tanulás. Ez csak részben igaz, mivel ősszel az MHSZ keretein belül megszereztem a jogosítványt. A-B-C-E kategória, mindösszesen kevesebb, mint 1.200 Forintért. Ja, kérem, abban a pfújrohadtátkos rendszerben még törődtek a fiatalokkal.

1970, ideje lesz elkezdeni tanulni. Én terveztem, a hadsereg döntött. Június közepén bevonultam, 25 hónapot húztam le egyenruhában.
Már nem volt kedvem tanulni, valahogy fáradtnak, kiszáradtnak éreztem magam.

Voltam esztergályos, sofőr, smirgligyártó, gumigyári melós. Mindösszesen 6 munkahelyem volt, az utolsó kettő csak azért, mert 18,5 évi becsületes munka után (Miniszteri Dícséretet is kaptam) kirúgtak a kórháztól, mert külső cég vette át a szállítást.

Akasztott ember nem voltam.

Nyugdíjasan megvonom a vállam, nincs mit bánnom.

[ Szerkesztve ]

Építész -> DJ -> Informatikus

Gépészmérnök.

Boldog akartam lenni. És összejött.