Látom, páran már elolvastátok. Nyugodtan lehet véleményezni, jöhet hideg is, meleg is

grat az íráshoz, nekem tetszett

nekem tetszett...

szia,

tetszett a szösszenet, bár egypercesnek túl hosszú szerintem. volt benne valami, ami nagyon zavart, és nem jövök rá, mi. az viszont biztos jó lenne, ha kicsit jobban tagolnád, mert így eléggé összefolyik.

Ha rájössz, hogy a tördelésen kívül mi zavar még, légyszi mondd el, mert érdekel Amúgy az egyperces szó lehet, hogy nem volt a legjobb, legyen mondjuk 3 perces. A tördeléssel meg valószínűleg el fogok kicsit bíbelődni, tényleg túl tömör így, igazából mikor feltettem, akkor nem éreztem ezt elsődleges szempontnak.

Jó írás, tetszik a stílus, de nem jövök rá, hogy mi a fő mondanivalója. Lehet, hogy túl magvas gondolatot keresek? Egyszerűen csak élvezzem az írást, vagy gondolkozzak még egy kicsit?

Szerintem csak élvezd

Amúgy tegnapelőtt hogy úgy mondjam szakítottam egy lánnyal (bár ez erős kifejezés, mert végül is össze se jöttünk igazán, de mindegy). Ma megmutattam neki és egyből azt gondolta, hogy az rólam szól, ahogy utána sóvárgok és szenvedek a magánytól. hát LOL, mert ez eszembe se jutott (az egészhez való hozzáállása miatt egyszerűen nem tudok szenvedni amiatt, hogy vége, mert amíg lebegett az egész, inkább az volt szenvedés - de ez más tészta, nem akarok mélyebben belemenni).

Mindezzel csak azt akartam mondani, hogy mindenki azt gondol bele, amit akar

Nos, akármi is volt a hátterében, ha esetleg elismert író leszel, elemzők biztos azt fogják kihozni belőle, amit az a lány is mondott
Ami mondjuk nem is feltétlen hülyeség, ha jobban belegondolok, bár nem feltétlen úgy, ahogy ő értelmezte.

Amúgy nagyon tetszett, különösen az, hogy bármennyire is rövid, úgy éreztem, van eleje és vége, le van zárva. Szóval sokszor hosszabb műveknél is azt érzi az ember, hogy az elején lemaradt valamiről, vagy hogy levegőben lóg a vége...itt egyikse, és szerintem ez nagy pozitívum Ha megfogadod a tanácsom, ne is próbálj folytatást vagy előzményt írni ennek a történetnek, csak rontani tudná.

Köszönöm, nagyon jólesett, amit írtál!

És nyugi, nem fogok ehhez semmit hozzáírni, én is érzem, hogy jól van ez így. Amúgy pedig nem hinném, hogy valaha is sikeres író leszek, ezen kívül eddig egy írásom volt csak, de azt két okból se fogom ide feltölteni (pedig állítólag nem rossz ). Egyrészt 100 oldal, szóval kilógnék a 15.000 karakterből, másrészt pedig megígértem a lánynak (ez nem ugyanazi, mint akiről tegnap írtam ;-) ), hogy nem fogom publikálni.

Szia!
Nekem is tetszett az írásod.És ami a meglepő, hogy a befejezése is tetszett.Sokszor megörjít, hogy rámbízzák a történet lezárását, s bár itt belezuhan a ''semmibe''(másik értelmezésem, hogy igazából magára talál a sok szenvedése után, tehát ez amegmérettetés kellett neki hozzá)szóval mégsem érzem az hogy lezáratlan.
Érdekelne több írásod is

Hello
Nekem tetszik.
Van még több is?

Csapi, Polli:

Egyelőre nincs másik írásom (ihlet kell hozzá), de ha lesz, majd mindenképp feltöltöm ide a többit is. Viszont most azt hiszem, gonosz leszek egy kicsit... Tudjátok, van az a 100 oldalasom, amiről már írtam korábban (egy mese), de azt nem szeretném közkézre adni, mert megígértem annak a lánynak, akinek írtam. Viszont a prológust bemásolom ide

Telihold volt, korongja nem sokkal a látóhatár felett nyugodott. Szeplős arca előtt bagoly gubbasztott egy ágvégen, szemei álmosan, közömbösen pislogtak a sötétben. Már órák óta nem mozdult. Várt. Közben egyenletesen, lágy pelyhekben hullott a hó, fehér szőnyeggé változtatva az éjszakai tájat. Csönd volt, néma csönd. A hold elé beúszott egy felhő, majd lassan, méltóságteljesen átvonult előtte, újra utat engedve hideg, sápadt fényének. A bagoly szeme le-lecsukódott, de megpróbálta nyitva tartani. Hunyorgott. Aztán hirtelen oldalra fordította fejét, amitől a tollaira rakódott hó nagy része egy darabban pergett a földre. Megrázta magát, tollazatát felborzolta, az eddig rajta megmaradó pelyhek fehér hófellegként kavarogtak körülötte. Egykedvűsége egy pillanat alatt szertefoszlott, nyakát előrenyújtotta, szemei belefúródtak az éjszaka sötétjébe. Feszülten figyelt. Valahol távolabb ág reccsent, ám hangja csupán tompa morajként jutott el hozzá a vastag hófüggönyön át. Aztán egy hihetetlenül rövid pillanatra vakító fehér fény villant, agyába éles fájdalom hatolt, majd minden elsötétült előtte. Tehetetlen kődarabként, tompa puffanással csapódott a hóba.

Szió!
Tetszik nagyon az írás, tényleg érdemes volna tovább és mégtöbbet irogálnod, még ha csak ilyen "rövidebbeket" is, azokat ki lehet majd adni egy kötetben pl

Hú, nem gondoltam, hogy ez a topik még elő fog kerülni, de örülök nagyon, hogy tetszett Majd ha lesz ihletem, ötletem, fogok még írni.

A mondatok nagyon túlburjánzanak , túl ok a jelző, a színfestő szó, a leírás, túl kevés cselekményre, és az írás látszólag nem vezet sehová. (A prózai műveknek kell egy egyértelmű mondanivaló, amit átadsz vele az olvasónak - ha annyira elvont, hogy senki nem érti, az nem kívánatos.) De ha ezekről leszoksz, még jó lehetsz, mert az látszik, hogy van érzéked az íráshoz.

Pl. ilyet nem írunk: "Elnyújtott árnyéka vörösbe borult a lenyugvó nap fényében, mintha tűz emésztené." - Ez a másik részben van, de rém giccses.

[ Szerkesztve ]