Általában ha nagyobb lelki gond ér, akkor igyekszem sokkal aktívabban élni a közösségi életem. Mind személyesen, mind pedig interneten keresztül. Ez abban szokott segíteni, hogy ne érezzem magam egyedül. Persze nem a gondjaimat mesélem el, és találok meg vele másokat, hanem mondjuk beülök valakivel meginni egy sört, esetleg itt az interneten elbeszélgetek vele mindenféléről. Ha nem elég hatásos, akkor vagy kimegyek sétálni míg bírom, vagy valamilyen módon lefárasztom magam. Aztán amennyire lehet, maximalizálom az alvással eltöltött óráimat. Rémálmok, és álmatlanság esetére pedig mindig ott pihen az Angyalbőrben című sorozat a telefonomon. (Megunhatatlan számomra, 10. alkalommal is épp úgy röhögök rajta, mint mikor először láttam.)

Néha bele szokott csúszni egy kisebb kockaság is, ha van ihletem.