Nálam többnyire bevált. Csak kihagytam a leginkább lényeges részét, vagyis hogy ezek között végiggondolom, és tisztázom magamban a dolgokat. Mondjuk egy régebbi esetnél ez így nézett ki:
Eléggé erős csapás ért lelkileg, amit egy lány osztálytársam okozott. Először arra jutottam, amit javasoltál, de csak egyre rosszabbul éreztem magam mind lelkileg, mind fizikailag. Egy ponton sikerült megállnom, és az első lépésem az volt, hogy akkor ezen a fájdalmon most enyhítenem kell. Így elkezdtem beszélgetni az akkori legjobb barátommal, aztán több más emberrel is. Utóbbiakkal csak általános dolgokról, a kínomról semmit sem mondtam. Aztán elmászkáltam ide-oda, először BKV-val, aztán többnyire gyalogosan. És közben mindig egy kis részét a dolognak feldolgoztam. Megértettem, hogy mi is történt, miért történt, ezt el is fogadtam, és aztán a megoldás is meglett. És bár így hosszabb ideig tart kiheverni a dolgot, sokkal kíméletesebben tudtam megoldani. Csak egyszer itattam az egereket -na ez most egy érdekes szófordulat, ha elolvasom a felhasználóneved- így, mikor még nem tudtam ezt a módszert használni. Utána mindig működött. Megértettem a dolgokat, letisztáztam magamban, ha harag volt bennem, azt kiadtam magamból, és nem tartottam magamban a véleményemet, ha egy másik emberhez köthető eseményről volt szó. És egyszerűen nem maradt bennem semmi nyomás, kétely, szorongás, semmi. De kinek mi válik be. Lehet itt ez most kevés lesz.