Hogy családi gondok voltak-e a hölgyeménynél nem tudom, mert annyira kizárt az életéből.
Nálunk ott volt a fordulópont hogy sokáig együtt laktunk. Aztán én kikerültem az egyetemi oktatásból, át a másik oldalra, így nem tartottam már annyira jó dolognak koleszban lakni és nem is akartam. Szabadságot akartam, még annak árán is, hogy őt kevesebbet látom, mert nekem szükségem volt arra, hogy picit egyedül is legyek, nem másik 5 lánnyal összezárva. (2 fiúval sikerült összezáratnom magam )

Ezt ő nehezen viselte, de tudta. Aztán eljött a szilveszter, ott kicsit jobban kiborultam valamin mint szoktam és mint ahogy azt ő megszokta tőlem. De tulajdonképpen kibékültünk, majd megbeszéljük.. igen. És itt a hiba, nem beszéltük meg, én szépen hazamentem ahogy szoktam és valahogy nem voltam hajlandó arra, hogy hiszti legyen a vizsgája előtt, inkább után. Ezen megsértődött.. és nem volt hajlandó megbeszélni, ha próbáltam elhajtott vagy hülyének nézett. Csak előállt egy olyan helyzet, amit én is és ő is előre tudtam: lesz egy kurzus, amit én tartok Neki. Ez viszont nem tetszett neki, mindegy megoldottuk.

Csak amikor az a lány, aki kérlel hogy ne dolgozz annyit, közli veled, hogy te csak ücsörögsz az irodában és nem csinálsz semmit, az tud fájni.
De ezentúl nem kell vele találkozni, nem kell látni, és már kezd nem fájni, hogy egy lassan 6 éves barátság ment sutba, egy hülye kiakadás miatt. Persze ezzel a baráti társaság is ketté szakadt, mert én voltam az összetartó kapocs igen nagy részben.

A te esetedre visszatérve, helyes amit teszel és nem lesz belőle bajod.