Az alapszükségleteken és szolgáltatásokon túli dolgok elérhetősége tekintetében.

parancsolj

Az eutanázia is egy megoldás...

Igen, csak sajnos a legtöbb országban az van, hogy szenvedjél inkább, ahelyett hogy távozhatnál amikor úgy döntessz.

Kár, hogy még a születésünkről nem dönthetünk. Én pl. télen születtem, és valszeg fáztam. Mennyivel kellemesebb lehet júliusban születni. De nem esős napon, mint amiből sok volt idén! Napsütéses órákon, finom melegbe. Melegből melegbe. Külföldön biztos lehet már.

, megkérdezik a babát, jabocsánat, petesejtet, hogy télisportos-síelős-hószerető fajta, vagy strandolós lesz inkább

Ennyi.

És ha mindkettő?
Akkor 40 fokos hűtőszekrényben fog szülni az anyuka?

Állítólag van az a tudati szint, amin lehet erről is dönteni.

Lehet viccelődni. Kivéve ha a családodban apai és anyai ágon is több generációra visszamenőleg mindenki a rák valamilyen formájában halt meg, (2 kivétellel) és mindenkit szarrá kínoztak "kezelés" címszó alatt, és pokolian szenvedtek, akkor elgondolkoznál azon hogy az eutanázia nem hülyeség. Persze aki nem tapasztalta ezt az nem érzi/érti és talán jobb is így, nem kivánom senkinek.........

Az Idiocracy c. filmben ami csak egy film ugyan, de remekül volt ábrázolva miért is van csökkenés. Az ignoráns emberek / nyomorban élők rengeteg gyereket csinálnak; az okosabbak megfontolják a gyereket anyagi és egyéb körülményeket is figyelembe véve. Így előbbi csoport nagyobb létszámban is lesz, agymosásra is alkalmasabbak stb.

Eutanázia azért sincs, mert rendkívül nehéz lenne szabályozni anélkül, hogy ne történhessen visszaélés.

Ezt az elméletet már megdöntötték amúgy, vagyis nem találtak rá bizonyítékot. Szóval nem hivatalos.

"Az ignoráns emberek / nyomorban élők rengeteg gyereket csinálnak..."

Egészen addig amíg a feltételek meg vannak hozzá. Ha megemeled az életszínvonalukat, ha megemeled az iskolázottságukat, egyből nem akarnak futballcsapatot nemzeni. Nézz vissza ötven éves ritmusban, mennyi gyereke született egy családnak Magyarországon.

Nem tudatos gondolkodás, de komolyan befolyásolja mennyi gyerek születése biztosítja a szülők ellátását idős korban. Ha minden 10 gyerekből egy éri meg a felnőttkort, akkor sok gyerek fog születni. A probléma akkor van, ha egy másik környezetbe kerülnek a szülők vagy mesterségesen van torzítva a megélhetés.
Ha folyamatosan van 6-8 kiskorú a családban, akkor nem kell dolgozni a szülőknek a megélhetésért.

Az a gond, hogy nincs keret további 4-5milliárd ember életszínvonalának akárcsak k-Európai szintre emelésére sem. Nem pénzre gondolok, azt lehet nyomtatni bármennyit (csinálják...), hanem természeti erőforrásokra. Már most kihalási eseményt generálunk kb 2milliárd emberhez méltó körülmények közt élő "fogyasztóval".

De a fejlett nyugaton is megfigyeltem, hogy azért a minőségi oktatás nem mindenkinek jár. Itt UK-ben 2-3x-os ráfizetéssel jó suli körzetébe kell költöznöd, ha azt akarod, hogy a benefitigénylésen túl máshoz is értsen a gyerek. Ja, és nem kell Szomáliába menni, az angol, skót, egyéb őslakos anyukák vígan tolnak ki 4-5gyereket még ma is, jellemző mód 2-3apukától, aztán veszik fel a segélyt, tanácsi lakást, stb.

Oktatásnál tartottunk - ez szorosabban kapcsolódik is a témához: SzVSz az oktatás a modern technológiák áradata közepén kétségbeesetten keresi a helyét, amit tovább fokoz a szakma egyre erősebb kontraszelekciója. Így nem lep meg, hogy egyre nagyobb s.gghülye, alapszintű logikára képtelen réteg lép ki a rendszerből

"emberhez méltó körülmények közt élő"
Ennek definiálásával vannak gondjaink. A felfogésunkon és az az alapján kialakított körülményeken, rendszereken múlik, hogy ehhez emnnyire kell tönkretenni a bolygót.

[ Szerkesztve ]

Ez az iskolázottság megemelése ahogy ilyen játszi könnyedséggel monitorra vetetted a legviccesebb. Ez csettintésre menne? Az iskolázottság szintje nem véletlen van ott, ahol van. Adó- és fogadóoldal sara* is és messzire mutat, napestig tárgyalkodhatnánk róla, de nem érzem tisztemnek ennek a lehetetlenségnek a bizonygatását. Ábrázolás szintjén piramist képzeljünk el, mint alaptörvényt (mint természeti törtvényt, a maga természetességében).

* a) kulturális fixátum is a szellemileg való előrehaladás igényének hiánya, gondolom nem kell bemutatni azt, mikor az osztálytársak otthonról hozott attitűdjeiknél fogva gáznak titulálták és hirdették a tananyagot, fújták egymás közt, hogy mennyire elfelejtik dolgozat után a mindent is. A baj az, hogy tényleg mindenhez így áll hozzá az ilyen, ezzel a szennyező hozzáállással beállítva az alaphangulatot a közösségben.
* b) olyan is van még, hogy hardveresen hülye a delikvens, sikerélmény sincs mellé, önmagát bezáró kör keletkezik. Nem mindenki való akármelyik dedikált pályára is, van, aki csak úgy ballasztként lebeg a geciben a világegyetem lakható bolygóján, aztán kész (igen, ők a piramis legszélesebb legalja, a kifejezés sok értelmében). S akkor az oktatásról még nem is beszéltünk, annak is akadnak bajai.

Tehát a képernyő sok mindent elbír, de a valóság csak ott van mellé makacsul, még ha nem tetsző is.

(#37) t72killer, tovább fokoz a szakma egyre erősebb kontraszelekciója
Hogy érted?

[ Szerkesztve ]

Nézz vissza ötven éves ritmusban, mennyi gyereke született egy családnak Magyarországon.
Ez az igazán torz adat, a családok orrba-szájba vannak támogatva. A kedvezményezettek gyakran tényleg abban a hitben léteznek, hogy ezt ők érték el. Főleg olyan nők, akik nem érzik az értéket, mert ki voltak szolgálva mindig, bár ezt is felírhatjuk kulturális kérdésként. Megmaradt egy példa talán pont innen, a fórumról, hogy beég az OLED - abban az időszakban, amikor tényleg hajlamosabbak voltak még erre - a lényeg, hogy emberünk azért nem akart otthonra újból, másikat, mert a család baszott a nagyon nem olcsó készülék védelmére és visszatérő jelleggel kimerevített képpel hagyták ott működni magában. Erre mit lehet mondani? Nem azt mondom, hogy mindenkinek kötelező - még ha jó hatásfokú jellememelő is lenne - vérverejtékkel 2 falat gyökérzöldségért, mint aznapi főtáplálékért megküzdenie, de nem kevesen el vannak kanyarodva a nagy lehetőség(eknek hitt) és fogyasztóiság tengerében, akarom mondani buborékjában. Az érték nem érzése - mely egyben automatikusan értékítéletet is hoz magával - és a rendszer adta buborék, rendszer mögé való beállás, mint mindenkori haszonélvező csak olaj a tűzre ami a topik fő témáját illeti.

A tanári szakma egyre gyérebb megbecsülésére értettem. Jó gimibe jártam és megfigyeltem, hogy a leggyengébb diákok mentek tanárnak, akiket nem vettek fel orvosira, műszakira, közgázra és egyéb menőbb helyekre.

Az iskolázottság megemelése: pontosan ahogy írod, egyelőre ott tartunk, hogy pl komplett Afganisztánt nemhogy iskolázzuk (volt rá közel 20, azaz HÚSZ ÉV), de lepasszoltuk a középkor alján élő táliboknak és a mégsötétebb IS-nek. A hírekben kevesebbet szereplő Száhel, a kartellek kezében lévő Latin-Amerika detto. Küldhetsz oda bármit, ha másnap a boko haram elviszi a diákjaid 3/4-edét gyerekkatonának vagy rabszolgának.

Az oktatás mindig is kereste a helyét. Magyarországon főleg a változó ideológiák követése okán.

De nem arról van szó, mindenkinek magasan kvalifikált embernek kell lennie. Jó lenne, de ez ma álom kategória. Inkább arra kellene törekedni, hogy az első 8 osztály vérére írástudó gyereket neveljünk. Ír, olvas, értelmez és számol. ÉS megtanul gondolkodni. Nem a poroszos lexikális műveltség, hanem a gondolkodás irányába terelve a tanítást. Lehetőleg fel tudja ismerni, ha marhaságokkal akarják etetni.
Most azért nagyon jól látszik, nem ebbe az irányba tanították az emberek többségét. Ezért született a bejegyzésed, ha jól gondolom.

Néhány napja tankoltam. Az előttem fizető nyugdíjas elmondta a kutasnak, hogy azért tankol a legjobb minőségű benzinből, mert 100 kilométerenként egy liter benzint spórol meg vele. Az épületből kifele menet láttam az autóját az emberünknek. Nem mai darab, jól karbantartott 20 év körüli járgánynak tűnt. Elkezdtem gondolkodni miért vesz drága üzemanyagot. Anyagilag nem éri meg, akkor miért?
Egyetlen lehetséges választ találtam. Az egy liter megtakarítással jobban kíméli a környezetet, mint a pénztárcáját. Ezt a gondolkodást nem nehéz átadni az utánunk jövő generációnak. Persze akkor, ha valóban felismerjük a szlogeneken túl is.

Ne felejtsük ki a rendkívül hasznos drogdílereskedés intézményét: pénzért készek bármennyi sorsot, életet teljesen gallyra vágni. Nem tudom melyik a szebb, mikor az elgettósodott afrikai faluban a megalakult helyi fiatalfelnőtt maffia ottani viszonylatokban csillagászati összegért adja az ivóvizet a saját falubelieinek vagy a fentebbi irány. Patkány az ember, súlyosbításként ösztöneinél fogva még életre is van ítélve, persze nem egyszer az embertársai kárára. Ez a számbéli növekedésünkkel egyre inkább így lesz: soha nem látott mértékben lesz érték a tér és a víz. Hobbisták rágcsálhatják desszertként a telefonjukat, de nem lesz finom.

(#42) Hieronymus, előszeretettel ostorozom az oktatás alapból idézőjeles színvonalát, de be kell látni, hogy az éremnek itt is csillog - igaz, mattul és keservesmód - egy másik oldala: a diák át van tolva-engedve, mert nincs kapacitás nyűglődni vele. Kulturálisan, hardveresen is alkalmatlan a gyerek, így szégyenszemre vagy sem, de továbbengedi a tanerő, bajlódjanak vele a későbbiekben mások, sokkoljon mást, találja meg a helyét. Azt érdekes vizsgálni, hogy a múltban, kevesebb számokkal az arány hogyan festett a mai állapotokhoz képest.
A logikus gondolkodás nem cél, nem is divat. A kutatókat is a reklámnak bedőlő tömegek tartják el, ha egészen őszinték akarunk lenni.
Aki megteheti és van hozzá indulása, az védi a környezetet, de 20 éves autóval inkább jellemző a kicentizett forint a hónap végén, mint a nagyegész bölcs szolgálata. Orrig látás szükségből - ebben a halmazban tömegek vannak.

"A kutatókat is a reklámnak bedőlő tömegek tartják el, ha egészen őszinték akarunk lenni."

Sajnos ezzel mindent elmondtál.

A tanári szakma megbecsültségéről... De ez, sőt rosszabb Mo.-on is simán előfordul.

Ahol ilyenek zajlanak egy oktatási intézményben, ott nem beszélhetünk xx-xxi.szd-i oktatásról.

[ Szerkesztve ]

A b) társadalmi melléktermék. Biztosan nem genetikai az alapja, mert az nem változik meg pár ezer év alatt ilyen drasztikusan. A társadalom előtt meg hamar kiszelektálódott, aki "nem jó semmire", szóval én ebben az elméletben nem tudok hinni.

Inkább az van, hogy a tankönyvből oktatás alapvetően különbözik a tapasztalattól, és nem mindenkinek elég motiváló. Az osztályozást meg sokan rendszeres megaláztatásnak élik meg, ami egyenesen demotivál. Erről ráadásul mindenki tud, aki foglalkozik az oktatás témájával, de tojnak rá.

[ Szerkesztve ]