Azért szerintem ezt a képet ott kellene árnyalni, hogy, ahhoz hogy rendesen (értsd: ne 25-30-as szókészlettel) tudj beszélni, ahhoz eléggé tudni kell látni magad előtt a szót, kanjival leírva, legalább nagyjából. Mert különben nem fogod tudni megjegyezni a rengeteg azonos hangalakú, de különbözős jelentésű szót.

Mondom ezt 4 év, és kábé ezer+ kanji tanulása után.

Azt meg, hogy könnyebb... hát nem hiszem. Én ezalatt a 4 év alatt 2 új európai nyelvet el tudtam volna sajátítani legalább középszinten. A japán más tészta. Sokat kell írni, olvasni, hallgatni, gyakorolni. És még többet. És amikor már ki van a ***** az egésszel, akkor újra.

De persze kellő eltökéltséggel nem lehetetlen.
És ezért van annyira sok ember M.o.-n, aki 'valamilyen szinten' elvan japánul, de igazából az még egy alapfokot sem ér.

Kitartás, sok munka, és a végén 'összeáll a kép'!

[ Szerkesztve ]

Jól összejövünk itt, ex-japánosok . Én 5 évig tanultam, ma már inkább csak felejtem. A Kanji eleinte valóban nehéz, de van benne logika. Kb. 2 év után már nem vonalanként fogod tanulni őket, hanem a részelemeikből rakosgatod azokat össze. A tanárom mesélte, hogy elegendően hosszú idő után már úgy is ráérez a jelentésére, sőt a kiejtésére, hogy először lát egy idegen kanjit. Ő persze könnyen beszélt, évekig élt Japánban.

A kínaival a japán nyelvet nem igazán érdemes összevetni, az egyetlen, ami összeköti őket, az írásrendszer (a japánok lesték el a kínaiaktól). Egyébként úgy tudom, hogy a kínai nyelvtanja a japánénál is könnyebb. A kínaiban viszont nincsen egyetlen szótag alapú írásrendszer sem, csak a képírás, valamint a kínai kiejtésnél a hajlításokra is figyelni kell, ugyanaz a szótag más hajlítással/hanglejtéssel mást jelent (pl. az "anya" és a "ló" jelentésű szó is a "ma" szótaghoz tartozik).

Így tényleg sokkal érthetőbb lenne.

[ Szerkesztve ]

Ehh, kifutottam az időből, már nem tudom szerkeszteni az előző hozzászólásomat. Android alapú telefonra találtam japán szótárat és egy olyan programot, amivel a kanji tudást lehet ellenőrizni. Ez utóbbi jópofa, a japán iskola oszályainak megfelelően vannak benne kategorizálva az írásjelek, az 1. osztályba kb. 80 darab írásjel tartozik, amit egész gyorsan meg is lehet tanulni. Ha elrontod, akkor kiírja a megfejtést, tehát szép fokozatosan lehet egyre többet és többet meganulni.

A programok:
szótár - Jed (market-ben japanese dictionary-ra keresve talátam rá). Korompai Attila munkája, a név alapján magyarnak tippelem őt.
kanji tudást tesztelő program - Kanji Writing Game (Kanji szóra kerestem a marketben)

Nekem alapszinten megtanulni japánul (ameddig egy év alatt jutottam) sokkal könnyebbnek tűnt mint angolul. Lehet, hogy később bonyolódik a helyzet ezt te bizonyára jobban átlátod. Bár én továbbra is fenntartom, hogy ha az illemszabályokat figyelmenkívül hagyod és csak a beszédre koncentrálsz, kihagyva a kanjit, akkor könnyebben el lehet lenni vele mintha ugyanennyi ideig angolt tanultál volna.

Jó írás, amint lesz időm megtanulok belőle pár dolgot

Kicsit helyreigazítanék:

-nem 48 kana van, hanem 46, +25 "ékezetes"+a dupla kanák. A mutatott táblázatban van két ma már nem használt (ゐ és ゑ)
-nem 1945 kanji van, hanem több ezer, viszont az alsó középiskola végére a diákoknak a kormány mai álláspontja szerint 2136 kanjit kell tudniuk olvasni. Tavaly emelték amúgy meg a fent említett 1945-ről.
-Ha már Konnichiwa, akkor Konbanwa. Az alapja mindkettőnek ugyanaz
-sayonara - lehet, hogy úgy szebben hangzik, hogy Sayounara [szajónara], bár mindkettővel találkoztam már.
-Magyarország nem Hangari, hanem Hangarii ハンガリー

Kb ennyi, nem olvastam végig figyelmesen

Értem amit mondasz.
Csak egy idő után elég szépen elkezdi majd keverni az ember a dolgokat.
Kivéve talán, ha odakint, Japánban, saját nyelvi környezetében él valaki. Úgy nyilván más. Japánon kívül azonban japánul tanulni nem lehet legalább anélkül az 1000 kanji nélkül sajnos. Az élőbeszédet egy bizonyos szintig meg lehet tanulni, de hamar korlátokba ütközik az ember...

Azt én is néztem, hogy mi az a két hiragana.... Ezek szerint nem nálam van a hiba!

A 常用漢字-t nem a 高学校 végéig kell megtanulniuk? Én úgy emlékeztem.
Érdekes, magukat a japán fiatalokat is eléggé megosztja a nagy kanjitanulás. Én is beszéltem már több huszonéves japánnal, akik közül sokan utálták a kanjik tanulását, egy kevesen viszont kifejezetten szerették. Ami még érdekesebb, hogy kezdi a legújabb felnövekvő japán társadalom elfelejteni a kanjik írását, csak olvasni tudják őket, egyre többen. Mert ugye mindent gépen írnak, és ott Word barátunk megírja a kanjit magát, nekünk csak az olvasatot kell tudnunk. Így, mivel a kézírás visszaszorul, és az agynak a kézíráson, mint külön ingeren keresztül felvett tanulása kimarad, sokan inkább csak olvasni tudják a kanjikat.
Durva.

Nos, amennyire én tudom, az első 6 osztályban (általános) megtanulnak 1006 kanjit, a többit meg az alsó középsuli 3 éve alatt, épp csak velem egyetértő irományt nem találok (mással egyetértőt sem)

A melóban volt egy japán vendégem. Elég erősen gondolkozóba ejtette a 神風 leírása kézzel Én mondjuk szeretem a kanjit, mert a sok hasonló szó és a szóközök mellőzése miatt "megkönnyíti" az olvasást ... már ha el tudod olvasni őket

Köszi a japán nyelvleckét
Ha lesz jobban időm megtanulom az alapokat

Az biztos! Néha látok az elsőéveseknél szövegeket full hiraganával írva, és elkerekedik a szemem. Nagyon nehéz az ilyet megérteni, tiszta rejtjelezés!
Nem véletlenül találták ki ezeket a szép jeleket anno, sok-sok év tapasztalata után!

De azért a kamikaze-t nem tudni leírni.... jujj.
Ezért N4-en (régi 3級) megvágják az embert.

erre ne vegyél mérget, mert a 神 az N3-mas kanji Amúgy pont ezen gondolkozott annyira

Abban a full hiraganás szövegben nem volt 2-3 szavanként szóköz? Ferdítgettem két gyerekkönyvet, abban volt éppen elég

Nagy fába vágtad a fejszéd evvel a cikkel, és hogy cikksorozatnak szánod, bátorságodhoz (botorságodhoz ) gratulálok

Látom elég alaposan körbe is olvastál, pár apróság azért még van benne.

- kanjik száma: Geezer már leírta
- kanjik: mind Kínából jöttek, legfeljebb átformálódtak (megjegyzem Mao kulturális forradalma miatt jobban, hiszen Mao kifejezett célja az volt, hogy a kínaiak ne tudják a régi műveket, régi kínai műveltséget olvasni -- így a régi kínai írás kicsit közelebb áll a japán kandzsikhoz). Kokuji és kokkun megkülönböztetés helyett inkább az olvasatuk szerint szokták megkülönböztetni, van on (kínai) és kun (japán) olvasata a kanjiknak, esetenként egynek több is; a kun olvasatot többnyire akkor használják, ha a kanji önmagában áll, vagy önmagában jelöl egy fogalmat (pl. 水 - mizu, azaz víz, és 道 - michi, azaz út (út átvitt értelemben is, ld. mindjárt)), míg ha más kanjival együtt alkot egy "összetett fogalmat", akkor a kínai olvasat (水道 sui+dou, víz+út = csatorna, vízvezeték. A dou az előbb említett átvitt értelemben, (út, módszer) mindenkinek ismerős lesz japán harcművészeteknél, kendou/kendó a "kard útja", juudou/dzsúdó, avagy a "lágyság útja" (mivel itt nem ütjük az ellent, hanem saját lendületét használjuk ellene, mi "lágyak" maradunk), stb). Persze rengeteg kivétel van, többnél is japán olvasat, vagy vegyesen (ékes példa a vasárnap, nichiyoubi, 日曜日, ahol az első "nap" kínai nichi, a végén pedig japán hi (kiejtés miatt bi) olvasattal szerepel).
- kanáknál a hagyományos mátrixos táblázatot használtam volna helyedben:
a i u e o
ka ki ku ke ko
ha hi hu he ho
stb
ebből jobban látszanak a kombinációk, a hang-eszköztár.
- kanáknál sztem érdemesebb lett volna úgy írni, hogy nem "bővítik", hanem az alapszótagok mellé hozzáteszik az erősebb/keményebb/zöngésített párjukat (amiket dupla vesszővel jelölnek, pl. ka + " -> ga, ta + " -> da, ill. sa + " -> za), továbbá a beszélt nyelvben létrejött hasonulásokat (pl. chi + kis ya -> cha)
- "anime-ok" animék angol animation --> animeishon --> anime, tehát ánimé magyar fonetikusan.
- említed a kiejtésnél, hogy nem mindegy, hogy kami vagy kani. Na ahol a példád véget ér, ott kezdődnek a japán szóviccek, mert mint látható, az "abc"-jüket alkotó szótagkészlet szűkös, sokszor ugyanolyan hangalak mögött más kanji, és más jelentés van. Kami hangalak nem csak istenséget, Istent jelent, hanem ugyanez az olvasata a hajnak és a papírnak is, leírva természetesen már nem is hasonlítanak egymásra.
- desu ka: nem nyelvjárás-függő (az pl. a kansai tájszólás bai-a lenne), hanem inkább beszédhelyzet kérdése.
- anata: ó mennyit használtam én is, mire megtanították, hogy ez eléggé szoros viszonyt jelöl, pl. nézz meg vmilyen filmet vagy komorabb animét, ahol egy férjjel a feleség szeme láttára történik valami tragikus -- a feleség azt fogja mondani, hogy anata, de nem úgy, hogy "hé, te!", hanem, hogy "kedvesem!..." S akkor mit használnak mindennapokban arra, hogy te? Na ugye már rájöttél? A másik nevét, pozícióját. "Kimura san wa dou omoimasu ka?" Vagy egyszerűen elkerülik az alany használatát.

Megszólítások (kicsit külön, mert itt sok rövid megjegyzésem van):
- san: nem csak egy szinten, hanem feljebb is. -sama-t tényleg szinte csak animében hallasz, vagy kisama-ként közvetlen bunyó előtt
- kun: gyakori pl. jó kapcsolatban lévő fiatal férfi munkatársak között, nem csak fiúk
- chan: ezt sem lehet ilyen kategorikusan kijelenteni. Egyik tanárom mondta, hogy látott már marcona 30-40-es éveiben járó férfit és öreg bácsit is -chan-nak szólítva -- s ez nem a nemi irányultságukra vonatkozott Alapelvként tényleg kicsit kedveskedő, aranyoskodó, tehát elsősorban lányokra használatos; de a fent említett két példánál például ez csengett össze legjobban a nevükkel.
- kouhai-t még én se hallottam, pedig tanulok már vagy öt éve

- o: na itt van egy kis kavar:
a.) wo, mint tárgyas rag (kiejtéskor a w szinte nincs is ott, de érezni, hogy nem sima o hang), mindig hiraganával írva
b.) o- és go-: ez az udvarias/illedelmes beszéd (keigo ill. teinei-kei) egy eszköze, mellyel a másik felé udvariasságot, megbecsülést fejezhetünk ki, ha egy főnévhez hozzátesszük (többnyire o-t az egy kanjis, japán olvasatú kanjis fogalmakhoz, míg go a több kanjiból álló elé tesszük, persze itt is sok a kivétel) (pl. saját családunk kazoku, de ha mással beszélünk az ő családjáról, akkor gokazoku-t mondunk). Rokon dolog a szívélyességből végzett cselekvések elé (ha több-kanjis a főnév), akkor go-t tenni (pl. goannaisuru: annaisuru idegenvezetni, tehát így együtt azt jelenti, hogy szívességből idegenvezetés tartani. Negatív dolgokhoz nem társulhat, vagy ha igen, akkor az elég perverz/morbid ).

- Magyarország ハンガリー, azaz hangarii, a második i-t lefelejtetted a hangariijin-nél. Japán szóvicc a kawaii és kawai variációja is, előbbi aranyos, utóbbi szegény szerencsétlen "-i"-s melléknevek meg csak rátesznek egy lapáttal (pl. oishi = édes (fogalom), oishii = édes (melléknév)).

- yoroshiku: alapja a yoroshii, mint kellemes, megfelelő; a -ku pedig "-i"-s melléknevek ööö hogyishívják, szóval -vá, -vé, (jóvá-rosszá), és a <vhogyan> (jól, rosszul). A yoroshiku-t én leginkább a francia "s'il vous plait"-hez hasonlítanám, "ha Önnek is megfelel". Yoroshiku onegai shimasu-t így össze is lehet a fentiekből tenni: "ha Önnek is megfelel, kérem Öntől (negau: kérni, az o- pedig két bekezdéssel feljebb a beszélgetőpartner felé történő udvariassági forma), hogy tegye meg". Ez egy interpretációja. Persze van több is, "Kérem örömmel tegye" (fogadja örömmel az ajándékot, fogadjanak örömmel engem, mint látogatót, stb).

- ossu: ritka szleng
- yaa: hö? még nem is hallottam
- ja mata: nincs benne, de gyakori: "hát akkor még (legközelebb) (találkoz(z)unk"

- doumo: rövid férfi "köszönöm." ponttal a végén. "Doumo arigatou!" lenne az a bizonyos Kék osztriga-pozitív férfi szájából, ha tényleg egy kis apróságért, semmiségre mondja, inkább kicsit nőies. Ha viszont tényleg nagy dolgot, szívességet kap, és valaki magasabban állónak köszöni, akkor normális, akkor még a "doumo arigatou gozaimashita!" is normális. Helyzetfüggő.

- tadaima: tada+ima, = pont most (érkeztem meg, üdv!)

Ha már köszönések, akkor
- itadakimasu: ebéd megkezdésénél
- gochisousama: ebéd befejezésénél
Lefordítani szabatosan nem igazán lehet, "köszönöm az ételt, a.) neki is kezdek b.) jól esett"

Na ez egy jó hosszú post lett

Amúgy látom van szorgalmad, érdeklődésed, és utána is néztél, de érdemes még tanfolyamra járni. Nem akarom nagyon reklámozni, de a Japán Alapítványnál is van, a tanárok többsége japán, s a japán Oktatási/Külügyminisztérium támogatásának köszönhetően nem is drága ha leosztod óradíjra.
Geezer, és te merre tanultál / tanulsz?

Gratula a cikkhez, nagyon jó lett, remélem tényleg lesz folytatása!
Nekem csak egy JLPT5-ös vizsgám, bár meglenne a 4-es is ha nem lennék lusta, de se időm se kedvem nem volt ehez mostanában pedig imádom. Így viszont sokat felejtettem. De most egy kicsit meghoztad a kedvem hogy újra elővegyem az egészet.
Nemrég találtam ezt a könyvet most jelent meg magyarul. Szerintem én megrendelem, bár kicsit drága. Megjegyezhető kanjik
Ha nem haragszol, pár dologgal kiegészíteném az írásodat:
"Moshi Moshi
Telefonbeszélgetésnél használandó. Szó szerint olyasmit jelent, hogy "Beszélek, beszélek", ez azért terjedt el, mert régen sok esetben előfordult, hogy fax felhívott egy számot, ezzel tudják ellenőrizni, hogy ember van-e a másik oldalon, mert fax nem tud válaszolni. "
Én másképp ismerem a történetet. A moshi-moshit azért találták ki mert Japánban ugye "élnek" Kitsunék (rókaszellemek), akik képesek emberi alakot felvenni és így rendszeresen megtréfálják az embereket (pl átváltoznak szép nővé, és elcsábítják a férfiakat, stb..) de ezt a két szót nem tudják kimondani. Ezért ha valakivel beszélsz telefonon és azt mondja "moshi-moshi" tuti nem egy kitsune az.
""o"
Másik funkciója, hogy nyelvtani jelző, ami a mondat tárgyát jelöli. Fenti "Tud beszélni angolul?" mondatban az "eigo" után írva jelöli, hogy a mondat tárgya az "angolul". Úgy is mondhatjuk, hogy a közvetlen tárgyat jelöli. Még egy példa:
Kinou eiga o mimashita. Tegnap filmet néztem. (kinou=tegnap, eiga=film, mimashita=a miru, azaz a nézni, látni, múltidős alakja)"
Ha a Hepburn féle átírást használod akkor az "o" hangot úgy tudom "wo"-nak kell leírni de o-nak ejted mikor a mondat tárgyáról van szó.
"Rabu Hoteru (szerelem szálloda)
Japán lakosságának 2%-a jár naponta ilyen szállodákba, ahol kiélhetik a perverz vágyaikat."
Ide nem csak a perverz vágyaikat járnak kiélni, de mondjuk egy fiatal pár aki még szülőknél lakik egy tradicionális japán házban, igen érdekes lenne ha ott kezdenének nemi életet élni. De a modern házakban sem a legjobb ha más is lakik ott rajtuk kívül, mert elég szűkösek a japán lakások.

Kezdtem a Japán Alapítványnál, aztán külön tanárnál folytattam (Momiji nyelviskola), jelenleg is ott fejlesztem magam. Emellett a BGF Külkeren is hallgatok japánt, de azért az nem egy színvonal, ha az ember komolyan gondolja.

Régi 3級-t megcsináltam még 2 éve, most idén az N1-nek nekiugrok.
Kicsire nem adunk.
Most pénteken lesz a 文部科学省-féle ösztöndíj írásbeli része, arra is nagyon hajtok.

És ti, a többiek?

Ki milyen szinten áll, hol tanult?

Mára viszont お休みなさい mindenkinek!

Jo cikk, fogom olvasni a folytatast. Erintett vagyok a temaban, mivel felesegem is japan es jelenleg ugy vagyok vele, hogy a beszedet nem gond tanulni, viszont irni/olvasni valszeg majd a gyerekeinkkel egyutt fogok megtanulni. Munka mellett nincs idom gyakorolni, meg megtanulni azt a rengeteg kanji-t.

mf: "oishii = édes (melléknév)"

Eddig ugy tudtam, hogy azt jelenti "finom". Van valami osszefugges az edes es a finom kozott?

Egyelőre, nem egyenlőre! A cikkben is hibás.
"Ne bátorítson el senkit..." <-ez inkább: "Ne tántorítson el senkit...".
A téma nagyon jó és érdekes, a cikk szerkezete is példás!

[ Szerkesztve ]

Jó írás lett.
Érdekes hogy mekkora "divat" lett úgymond a japán néhány év alatt.