Az Oroszlánkirály 2019

Sziasztok! Ez egy beszámoló lesz az új Oroszlánkirályról, egy rajongó szemén át. Itt az én saját véleményemet, érzéseimet írnám le egy nem túl hosszú, de kellően terjedelmes írásban.

Sokat gondoltam rá, hogy írnom kéne róla egy blog bejegyzést, ez már a megjelenése napjától (ekkor láttam először) kísért, de nem igazán tudtam hogyan is kezdjek neki. Sok gondolat kavarog a fejemben, valami rendszerbe kéne őket foglalni, de nem vagyok egy nagy író, így ehhez kellett egy kis idő, amíg úgymond "letisztultak" a gondolatok. Akkor vágjunk is bele.

Nos én sem vagyok már túl fiatal, 1984-ben láttam meg a napvilágot. A film 1994-ben jelent meg Magyarországon. Én valamikor 95-96-ban (nem emlékszem már rá pontosan) láttam először, tehát 11-12 éves voltam. Rám is nagy hatással volt ez a rajzfilm, persze akkoriban mint a legtöbb korabeli gyerek a történet súlyát nem igazán éreztem át még, de tetszett, mert aranyos karakterek voltak benne. Érdekes hogy a zenéjét nem nagyon szerettem, noha ez később drámaian megváltozott, de ezt majd később pontosan tárgyalom. Szóval az egyik kedvenc rajzfilmem lett, persze az is hozzá tett ehhez, hogy én a macskákat különösen kedvelem, mindig macska rajongónak tartottam magam, mióta már az eszemet tudom. Aztán jó sokáig nem néztem, foglalkoztam vele. Majd már felnőtt fejjel néztem újra, és akkor jöttem rá, hogy ez nagyon komoly tartalommal, mondanivalóval is rendelkezik, és bizony felnőtten szerettem meg csak igazán. És aztán ahogy lenni szokott rajongóvá váltam. A két folytatás, ami igazából csak egy, a másik az eredeti műnek a paródiája már nem fogott meg, így ezekkel nem is foglalkoznék most.

Néhány éve kezdtek szájra kapni a pletykák, hogy a Disney fel fogja újítani az Oroszlánkirályt is. Hát szerintem nem árulok el nagy titkot, mikor azt írom, hogy ez nagyon nem tetszett. Egyfajta árulásnak is tartom még ma is, mert azért én nem vagyok oda az ilyen remake filmekért, tessék új történeteket kitalálni, azt tartom valódi művészetnek! A Dzsungel könyvét már meg sem néztem élőszereplősen. Aztán ahogy kijöttek az első képkockák, és előzetesek kezdett elolvadni ez a tartásom a TLK(The Lion King) remake-el kapcsolatban. Ígéretesnek tűnt, és az látszott hogy az amitől igazán féltem, hogy belenyúlnak a történetbe is alaptalan. Mondhatni kicsit megnyugodtam. Mint kiderült szolga mód követi az eredetit, persze apró változtatásokkal, és új jelenetekkel, de ezek beleférnek, nem kell ugyan olyannak lennie képkockáról képkockára. Nem szeretek moziba járni, de ezt úgy gondoltam, hogy muszáj lesz megnézni minél hamarabb. Végül elérkezett a bemutató napja is.

Leszögezném, hogy nem ültem be rá túl nagy igényekkel, én nem gondoltam, hogy ez valaha is felérhet az eredeti műhöz, így nyilván a léc sem volt túl magasra helyezve.

Látva a filmet vegyes érzésekkel jöttem ki a moziból, és kellett egy "kis" idő, amíg tisztult a kép a fejemben. Nem életem legjobb filmje lett, de a kritikusokkal ellentétben én nem húznám le a sárgaföldig. A képi világ... te atya ég az valami eszméletlen, ha látom, akkor az állam mindig padlót fog tőle. Már szinte hiper realisztikus, van néhány képkocka, ahol nehéz lenne megmondani, hogy az az állat igazi, vagy rajzolt. Az oroszlánok kidolgozottsága nagyon jó. A szőrzet, ahogy a sörény lengedezik a szélben, vagy az izomzat, az az igazi nagymacskákra jellemző "acélos" izomzat. És az állatok mozgása is kivételes minőségben lett animálva.

És pont ez a realisztikusság is okozza a vesztét, mivel érzelmileg steril, nincs vagy egészen minimális arcjáték, mimika.

Ezt én is hiányoltam, és sokan a legnagyobb hibájának róják fel, de én azért megvédeném. Bizony változott a véleményem ezzel kapcsolatban. Ezt hívják perszonifikációnak, mikor emberi érzelmi reakciókkal ruházunk fel állatokat jelen esetben. Ezt remekül meg lehet csinálni úgy, ha az adott karakter kellően meseszerű. Ha már úgy néz ki, mint egy igazi oroszlán, akkor ezek a jegyek irreálisak lennének, egyszerűen elrontaná a művet. És akkor bizony a végeredmény nem lesz jó. Ellenben így viszont van hogy nem jön át az, amit az adott karakter érez, kevésbé lehet azonosulni vele. Tehát mikor a fotórealisztikusság felé mentek el lemondtak erről. Lehet az emlékeimből táplálkozom, de én nem érzem ezt rossznak, engem képes volt ez is megsiratni. Azt nem tudom, hogy ha csak az új filmet láttam volna, akkor milyen reakcióm lenne erre. Lehet a látvány mellett a zene is segített ebben, hogy ilyen véleményre jussak.

Igen a zenéje. Én szeretem az instrumentális zenéket, és a TLK filmzenéje egy mestermű! Hans Zimmer, Tim Rice, Elton John, Lebo M. Valami elképesztő alaphangulatot ad a filmnek, bús, komor, drámai, melankolikus jelzőkkel lehetne illetni, de néhol érzelgős, és reménykedő is. Az alap drámát magasabb szintre emeli. A 2019-es mű nem okozott csalódást zeneileg. Megtartotta az eredeti zenei anyagát, amit újra hangszereltek és ez a változtatás jót tett, szerintem a képi világ után a filmzenéje a legerősebb pontja ennek a filmnek.

És van három új dal is, ami igazából kettő, mert a filmben csak kettő szerepel, abból az egyik a film végén a stáblista alatt.

Ez utóbbi igazából csak a zenei albumon szerepel.

Ha valakit érdekel, akkor tudnám még ajánlani a Gift albumot is, ahol a művészeket tovább inspirálta a film.

Amit kritizálni tudnék az a magyar szinkron, az eléggé vegyes minőségű lett. Nem húznám itt le a szinkronszínészeket, de egyes karakterek hangjai nem lettek túl jól eltalálva. Én szívesen hallottam volna mondjuk egy Stohl Andrást a felnőtt Simba szerepében, nem tudom miért nem lett, ha jól tudom még mindig szinkron színészkedik, valószínűleg új hangokat akartak az egész magyar szinkronhoz. Ellenben az angolban is szerepel régi hang. James Earl Jones például, mint Mufasa, mondjuk oda meg Jeremy Irons kellett volna még nagyon, de nagyon. Na mindegy, érthetetlen. BR-en megvéve majd angolul fogom megnézni, a magyar elég volt a moziban.

Zárásként azt mondanám, hogy nem rossz, tetszett, de nem pontoznék. Szerintem túlságosan is le van húzva. Persze ez mindig szubjektív nézőpont kérdése. Kiemelkedőnek csak a képi világért nevezném, abban viszont nagyon ott van, szinte elhittem, hogy Afrikában vagyok a szavannán. Apropó szokás nevezni "félig élőszereplősnek" is. Ezt én nem tartom jó ötletnek, már köztudott, hogy semmi valós nincs a filmben, az utolsó képkockáig minden a művészi alkotómunka eredménye. Kivéve egyetlen képet, mindjárt a nyitójelenet legelején. Na az valódi tájkép.