Mozdonyvezetősdi margójára.

Lassan két éve hogy belekezdtem.... Ebben a hónapban jutottam oda hogy önállóan továbbítottam vonatot.

Amire rájöttem: ezt sem rutinból, sem megszokásból, sem pedig csuklóból nem lehet csinálni. Mindig minden más, soha nem megyek ugyan azon körülmények között.... más a mozdony, más a szerelvény, más az időpont, teljesen változó... azonban a cél mindig ugyan az: A vonat Á-ból B-be jusson. Arról nem is beszélve hol tolatószolgálat, hol IC, hol pedig tehervonat.

Nehéz kenyér ez, még ha bőséges is.

A másik oldal viszont az emberi, a vasút egy csapatsport, ahol mindenki szükséges az üzemhez. Azonban te mint MV járod az ország adott részét sok emberrel kapcsolatba kerülsz, de igazán munkakapcsolatba nem, vagy csak sok-sok év múltán... egy állomáson szolgálatot teljesítő dolgozó már a kolléga nézéséből tudja mit akar.... én nem, és hosszú ideig nem is fogom még tudni. Aztán itt köszön be az emberi tényező, ha valaki életunt, vagy egy hajnali órában zargatom sokszor megvető pillantásokat/mondatokat kapok... 'há ezt nem tudod, vagy 'há ezt nem tanították?... persze tanították, de sokszor még állomása is válogatja hogyan szoktak 1-1 mozgást végrehajtani, akkor honnan tudnám? Sehonnan.... vagy ha hergelnek akkor megmondom hogy anyám p*csájából 431 sorozatú mozdonnyal robogtam ki. Mert az mv élet velejárója hogy erélyesen lép fel, még ha utána hetekig is a fajtáját szidják, de sok anyagi/személyi kártól tud megóvni, kezdőként sokszor érzem hogy simán bevinnének a málnásba, én pedig sírva bújok ki a bokrokból. De ha probléma adódik, simán rákenik az emberre, "nehogymá' a 30 éve vasutas kolléga legyen a hibás, szopjon a taknyos, majd ráverjük a balhét"..... alias balhé, az mv de talán a vasutasélet egyik igen fontos pontja, hónapokig talán évekig nem szól hozzád a feljebbvalód ha nincs gond. Az mv élet amolyan fura: magam ura, de ha belefutsz a málnásba akkor szalad a VBO, NKH, NFM, KBSZ... hetekig jársz meghallgatásokra, elmondod ugyan azt 10x, 100x,1000x... ha személyi sérülés, akkor a rendőrséggel, valamint a bírósággal nézel farkasszemet, rossz kimenetel esetén a börtönnel... örök életre meghurcolnak, leköp a média, és félreállítanak a szakmából... viszont ellentétes oldalról elismerés nincs, soha nem is volt (vagy csak nagyon ritkán).. ezért elemi érdeke mindenkinek, hogy eseménymentesen végezze a munkát,

Összefogva: hideg fej, biztos kéz, valamint karakánság. Nem elvarázsolt, konfliktuskerülő, döntési bizonytalanságban szenvedők sportja ez... dönteni kell, a döntés következményétől független.

Sokszor belegondolok kell ez nekem? Kell ez az egész? Nem gyerekkori álom vagy ilyesmi.... de van egyfajta bizarr bizsergés mikor 120 km/ó-val száguldasz 200-300-400-500 tonnákkal, majd begördülsz pl: egy Bp-keletibe, a csarnokba.... stírölöd a csajokat, leszállsz fagyizol egyet mert idődbe belefér, nettó 3 kilóért csak neked lehet ilyen munkád "gondolod magadba", kell ennél több? Persze még érzed a tenyereden az izzadságot, meg a gatyádban a f*st mert 15p még izgultál mindenen, feszülten lested a jelzőket, vagy a váltókat hogy jól állnak e..