Hogy állunk most?

Ezt a bejegyzést nem azért hoztam létre, hogy sajnálatot, vagy bármiféle részvétet váltsak ki bárkiből.

Tegnap megvolt a 24 hetes vizit. Reggel 7re mentem, mert a doktornő aznap egyébként rendel, és hogy még vizitelni is tudjon.

Iszonyat hideg volt, felöltöztem rendesen, tényleg, kesztyű, kabát, sál, de azt hittem megfagyok, mire bejutottam az ambulanciára, pedig csak 6:38kor indultam lefelé a buszra, a hiba ott volt, hogy 6:50 körül beértem a Honvédba, az ambulancia meg még nem volt nyitva. Úgyhogy kicsit totyorogtam, majd bejutottam, kezdődhet a vizit.

Elmeséltem, hogy most már üvöltésig tudnak fájni a csuklóim, ujjaim, mióta bejött a rossz idő, hát nem lettem megnyugtatva, ugyanis ez most már mindig így lesz, a hideg nem tesz jót a gyulladástól szétment ízületeimnek, szokjak hozzá, ad fájdalomcsillapítót, erre még kitérek. Másrészt jó lenne kapnom értágító infúziót, hogy a Raynaud betegségem ne legyen ennyire gáz, hogy kesztyűben is lefagynak az ujjaim a helyéről, de a kutatás miatt ennek utána kell nézni, szerencsére lehet, hogy el tudják intézni ambulánsan.

Vérvétel (10 ampulla), bőrpontszám számolás, ami kb ugyanaz mint eddig, némi fizikai vizsgálat, gyógyszerkiadás, gyógyszerbeadás és mehettem is tovább az orvosira légzésfunkcióra.

Nah azzal megszenvedtem, mire az első körrel végeztem, engem nem szeret a gép, bár a Tanárnő szerint a gépnek nincs joga szemétkedni, de van.... mindegy.

A második vizsgálaton, pedig azt láttuk, hogy 9%-ot javultam, ami már klinikailag is javulást jelent :) A doktornő és az asszisztens szinte örömtáncot jártak. Go haza berakni a hűtőbe a 11. darab injekciót, aztán dolgozni.

Összességében jól telt. Viszont, az a mondat, miszerint a csuklóm tökéletes már nem lesz, elég riasztó. Most kaptam egy más nevű, számomra ismert hatóanyagú cuccot fájdalmat csillapítani, egyelőre hat, reménykedem. 1 hét után végre csak közelítőleg vagyok mosott rongy reggelre, nem az élőhalotthoz közelítek.

A fájdalomhoz meg hozzá kell szoknom, viszont a szerveim legalább alakulnak :)

Közben pedig szeretném megismertetni minél több emberrel ezt a kórt, és nem azért, hogy sajnáljanak, hanem hogy ha már betegségben eldeformálódott embert látnak ne csúfolják és nézzék le őket. Rajtam (még) nem látszik, de eljuthatok még oda, hogy a felismerhetetlenségig eltorzul az arcom.