1995 - NV1

Az NVIDIA céget 1993-ban alapították, első termékük pedig 1995-ben jelent meg, és mára a múlt homályába veszett, csak kevesen tudják, hogy egyáltalán létezett. A hivatalos termékmegnevezést nem kapott, így csak kódnevén emlegetett NV1 komplett multimédiás szolgáltatást kínált: egyetlen kártyán tartalmazott 2D és 3D gyorsítót, hangkártyát, valamint játékportot és speciális, SEGA Saturn játékvezérlőhöz való csatlakozást. A maga idejében meglehetősen korszerűnek és sokoldalúnak mondható kártya mégsem lett sikeres, ennek fő oka pedig (meglehetősen borsos ára mellett) a 3D gyorsítás kivitelezésében keresendő. Bármilyen hihetetlen, ekkoriban, amikor a PC-s 3D grafika még igencsak gyerekcipőben járt, egyáltalán nem volt eldöntött és elfogadott dolog az a manapság teljesen alapvetésnek számító tézis, miszerint egy 3D gyorsítónak háromszögekkel kell dolgoznia. Az ezt szabványosító DirectX még nem jelent meg, az NVIDIA pedig egy - akkoriban - jobb ötletnek tűnő megoldáshoz folyamodott: a Quadratic Texture Mapping névre hallgató eljárás négyszögekkel számolt. Emiatt egy adott komplexitású modellt sokkal kevesebb kalkulációval tudott kiszámolni, vagyis a megoldás nem lett volna teljesen életképtelen, ám amikor a Microsoft a nem sokkal később megjelenő DirectX-ben a háromszögekkel való számolást nevezte meg szabványként, az NV1 sorsa megpecsételődött, hiszen senki sem akart olyan kártyát venni, ami nem kompatibilis a DirectX-el. Az NV1 3D gyorsító képességeit csak meglehetősen kevés játék képes kihasználni, ezek többnyire SEGA konzolokról portolt alkotások, hiszen a SEGA Saturn játékkonzol az NV1-hez nagyon hasonló elven állította elő a 3D-s grafikát. Így kaphattak NV1 támogatást például a Virtua Fighter, Virtua Cop, Panzer Dragon nevű játékok, valamint ide sorolható még a Papyrus-féle Nascar Racing sorozat első része is. A DirectX megjelenése után új játékokat már nem fejlesztettek rá, ami egyenlő volt a kártya halálos ítéletével. Ám azt is hozzá kell tenni, hogy maga a hardware sem volt kellően gyors ahhoz, hogy egy modernebb processzort számottevő mértékben segítsen a 3D-s grafika előállításában, a 12 MHz-es órajelen dolgozó chip teljesítménye ugyanis egyszerűen nem volt elég ehhez. Példaként az alább látható Diamond kártyámhoz mellékelt Nascar Racing játékot említeném, amit kipróbáltam egy korhű Pentium 1-es gépben, és semmivel sem volt szebb vagy gyorsabb NV1 gyorsított módban, mint software-es rendereléssel, igaz legalább elindult Windows 95 alól is, amire a software-es verzió nem volt hajlandó. Mondjuk egy gyengébb 486-os processzor esetében talán már lenne különbség. A chipnek két változata létezett: az STG2000 névre keresztelt olcsóbb változat DRAM, míg az NV1 nagyobb teljesítményű VRAM memóriamodulokat használt. Az NV1 technológiáját alkalmazó NV2 projectről nem sokat tudni: az NVIDIA a SEGA-val együttműködve eredetileg a Dreamcast konzolhoz készítette volna, de a SEGA végül elállt a projecttől, és a PowerVR-től rendelte meg a grafikus magot a Dreamcast-hez, így az NV2 sosem jelent meg.

A kártya: Diamond Edge 3D 3240

Az NV1-re épült legelterjedtebb (lényegében az egyetlen fellelhető) termékvonal a Diamond Edge 3D sorozat volt. Ezek közül sajnos csak a második legerősebb 3240-esre sikerült szert tennem. A csúcsmodell, a 3400-as csak annyiban különbözik ettől a kártyától, hogy 2 helyett 4 MB memóriát kapott, egy memóriabővítő modul segítségével, ami a kártya jobb felső sarkában található csatlakozókba illik. Ilyet manapság szinte lehetetlen szerezni, de ha valakinek mégis lenne eladó, az jelezze, mert vevő lennék rá. A kártyán első pillantásra látszik, hogy meglehetősen sok alkatrészt tartalmaz, így előállítása nem lehetett túl olcsó. Az NV1, és a hozzá tartozó RAMDAC chip mellett az integrált hangkártya vezérlőjét találjuk, melyet az Analog Devices szállított. Hangminősége felejthető. A 2 MB memóriát 4 db VRAM modul alkotja. A csatlakozók között a D-SUB kimeneten kívül a hangkártya ki-és bemeneteit, és egy RJ45-ös aljzatot találunk, ide azomban nem hálókábelt kell dugni, hanem egy adapter segítségével gameport csatlakozóvá alakítható. A SEGA gamepad csatlakozói külön kártyahelyre szerelhetőek, az ehhez szükséges tüskesort a kártya tetején láthatjuk. A nyák kidolgozása egyébként nem egy végleges kialakítású, kiforrott termék benyomását kelti, mert például utólag felforrasztott vezetékek találhatók rajta itt-ott, ami nem házi barkácsolás, hiszen az általam korábban birtokolt másik 3240-esen is ugyanott voltak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!