Bevezető, megjelenés

Január elején, amikor eldöntöttem, hogy egy gamer notinak szeretnék büszke tulaja lenni, természetesen mint minden nagyobb döntés előtt, ez esetben is próbáltam megfelelően tájékozódni.

A vásárlás előtt alaposan körbejártam a piacot, számtalan különféle tesztet és videót néztem meg a témában, hogy kiválasszam az igényeimnek leginkább megfelelő modellt. Elég magasra tettem a lécet, de végül sikerült kompromisszumra jutni. Nyilván sokan tudják, hogy itthon horror áron lehet csak Alienware-t kapni, így az ára nem versenyképes, de külföldről beszerezve viszont nagyon is az. Sikerült beszereznem egy refurbished példányt Angliából körülbelül fél áron, így nem is kérdés, hogy ez lett a befutó.

Mivel évek óta nem készült átfogó magyar teszt az Alienware szériáról ezért én pótolnám a hiányt. Kitérek pár apróságra, és igény esetén minden kért dologgal kibővítem az írást. Játékteszteket alapvetően nem tervezek csinálni, mert azok könnyedén elérhetőek, persze ha van érdeklődés, szívesen megcsinálok néhányat.

Főbb specifikációk:
Proci: Intel i7 6700HQ
Memória: 12GB DDR4 2133MHZ
Háttértár: 1TB HDD és 250GB M.2 SSD
VGA: GeForce GTX 970m 3GB
Kijelző: 3840x2160 UHD Igzo2 Matt IPS panel 300 nit
Méretek: 34(v) x 386(sz) x 270(m)
Az SSD nem gyári, az az egyetlen dolog amit utólag szereltem be.

A sok fényképről és videóról nem jön át megfelelően mennyire masszív és minőségi az egész laptop.

Főleg a fedlap tűnik a képek alapján erősen műanyagnak. Felül és alul a „keret” valamilyen fémötvözet, melynek nagyon kellemes a tapintása és kellőképpen masszív. A felhasználd külső műanyag is minőségi érzést kelt és iszonyat masszív. Ezt jól szemlélteti az alulról leszerelhető szerviz panel, amit úgy kell leimádkozni róla. Már-már attól féltem, hogy sikeresen eltörök valamit, szerencsére nem így lett.
Felül korlátozottan ugyan, de azért be tudjuk horpasztani a burkolatot, de nem vészes, szóval ebből a szempontból csillagos ötös. Itt található még az ikonikus Alienware logó, mely képes világítani további két csík társaságában.

A billentyűzet körül is műanyagot találunk, nagyon kellemes tapintású és nem is csúszik annyira. Egyetlen hátránya, hogy mint minden hasonló felület, ez is gyűjti az ujjnyomokat.
Alul az említett szerviz panelen kívül csak a hűtőnyílásokat találjuk és a négy gumitalpat.
Jobb oldalon találjuk az SD kártya olvasót, a Thunderbolt 3, az RJ45 ös gigabites aljzatot és egy USB 3 superspeed portot.

Elől csak két megvilágított csíkot találunk, de erről még később lesz szó.
Baloldalon találunk még 2db USB 3 portot, mikrofon bemenetet, hangszóró kimenetet és töltő bemenetet.

Hátul megtalálhatjuk az Alienware speciális portját (Graphics Amplifier Port) amelyre egy külső videókártyát és néhány USB eszközt lehet rákötni. Több teszt is elérhető az eszközről, de nagy vonalakban felvázolnám a lényeget. Ez a külső doboz kb. 300 dollárba kerül, de eBayről olcsóbban is beszerezhető. A legtöbb VGA-t gond nélkül képes fogadni egy megadott fogyasztási limitig. Sokan félnek tőle, hogy komoly teljesítmény veszteséggel jár, ha ezt a lehetőséget használják, de ez tévedés. Ugyan van némi veszteség, de közel sem "komoly" kb. 5-8% maximum, játéktól függően. Ugye ez azért van, mert ez az interface "csak" PCIe 3.0 x4 sebességen képes kommunikálni.

Ezen kívül még egy HDMI 2.0 port található itt. Ez kifejezetten jó hír, mert egyébként elég nehezen lehetne kivezérelni róla 4K tartalmakat megfelelő képkocka sebességgel. Másfelől azért is érdekes, mert az AMD variánsnak nincs meg ez a képessége ott csak 1.4-et kapunk a pénzünkért.

Kijelző:
Én a „jobbik” kijelzővel szerelt verziót választottam és azt kell mondjam, hogy nem bántam meg. Bár feleslegesnek hangzik egy 15 inches kijelzőn a 4K, de nem az. A Windows nagyszerűen skálázódik
(most már) ekkora felbontáson, de sok program nem. Kis állítgatás után, de sikerült szinte mindent megoldani. A legnagyobb gondot az okozta, hogy egy külső monitorral együtt használom a gépet ami „csak” Full HD felbontású, így amikor áthúzok egy-egy ablakot akkor elég nagy lesz az összevisszaság. Nehéz más szóval mondani. Sokféle hibát tapasztaltam az első percekben ezzel kapcsolatban, de pár újraindítás és elsődleges megjelenítő beállítása után szinte minden a helyére állt.

A kijelző minősége egyébként kiváló, hozzám a Sharp által gyártott verzió került (van LG variáns is).
A panel képes 100%-ban lefedni az Adobe színskálát, így használható professzionális munkára is.
A betekintési szögek kifejezetten jók torzítás nincs, csak fényerő különbségeket lehet észrevenni. A gyári színek kalibrációja is rendben van, ha beállítjuk az sRGB ICC profilt. A felület egyébként matt felületű és 300 nites maximális fényerővel rendelkezik, ami egy elég korrekt érték. Gyakorlatban ezt sikerült munka közben is kipróbálni, mert az asztalom az ablaknak háttal van. Ilyen esetben sosem lehet kiváló eredményt elérni, de a matt felület és a magas fényerő miatt könnyűszerrel átment a vizsgán.

A késleltetéseket mások lemérték helyettem, így csak konklúziót írok a gyakorlati tapasztalatok alapján.
Egy 5ms es IPS kijelzőhöz viszonyítva nem érezni lényeges különbséget így a játékélmény alapvetően nem befolyásolja. Csodát nem szabad várni, aki igényli, úgyis rá köt majd valami komolyabb darabot.

Ha már minden másról, akkor a világítási képességekről is szót kell ejteni.
A noti 10 zónával rendelkezik, melyeket elég sokféleképpen színezhetünk ki. A fedlapon a logó és két csík, elöl a már említett helyen, kinyitva pedig a billentyűzet és környéke állítható.
Több effektet és pulzálást is be lehet állítani, mindenki meg fogja találni a neki megfelelő beállítást. Természetesen a különféle beállításainkat profilként is lementhetjük. Ezeket a profilokat
hozzá lehet rendelni a gép teljesítmény profiljaihoz, amiket bizonyos programok indítása aktivál.

Billentyűzet
A billentyűzet a mai trendekkel ellentétben nem a szigetes elrendezést követi, hanem hagyományos kialakítású. A gombok ugyan látványosan nem különülnek el, de a gépelési élmény kárpótol.
Jelen beszámolót is a gépen írom főpróbaként és csak egy, de hangsúlyos problémát véltem felfedezni. A szövegszerkesztéshez használatos Home és End billentyűket semmilyen egyszerű módon sem lehet előhívni, így ez nálam egy apró mínuszpont.

Viszont kapunk teljes méretű kurzormozgatókat, amit mostanában egyre nagyobb divat megkurtítani. A gomboknak egyéb iránt nagyon kellemes a nyomáspontja, a billentyűk útja kb. egy milliméterrel hosszabb a megszokottnál, de könnyű megszokni.
Bal oldalon találunk 5 darab programozható gombot, melyek gyakorlatilag bármilyen funkciót könnyen fel tudnak venni. Ezeket is tudjuk 3 külön profilban állítani. Speciel az egyik profilba felvettem a Home És End gombot ide. :)

Mint azt már említettem a billentyűzet természetesen világít, fényessége 8 fokozatban állítható (itt apró negatívum, hogy csak programmal tudjuk állítani). A 10-ből 5 világítási zóna található meg magán a billentyűzeten.

Touchpad

A touchpad minősége egy kellemes csalódásként ért. Sok rettenetes megoldással találkoztam az évek alatt, de jelen versenyző magabiztosan teszi a dolgát. Nem vállalták túl a dolgot, a fő felület nem is nyomható le, ugyanis a jobb és bal klikk is dedikált gombot kapott. Használni kényelmes, a gesztusok is kiválóan működnek.
Azonban a legérdekesebb dolog egyértelműen az, hogy ez is világít, nem is akárhogy. Este akár jól is tud jönni, legalább is én hasznát tudtam venni.

Hangzás
Van ugyan a kínálatban 2.1-es variáns(17,3”) beépített mélynyomónak csúfolt valamivel, de ebben a méretben csak 2.0-t kapunk. Bár egy notebooktól sose lehet csodát várni, de egy ilyen géptől elvárható egy minimum. Hasra nem fogunk esni tőle de egész szépen szól. Hangosnak hangos, de a mélyek nagyon hiányoznak, cserébe viszont nem torzít és tisztán szól. Aki jobbra vágyik, úgyis visz magával valamilyen hordozható hangkeltőt, vagy otthonra szerez be egy komolyabb egységet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!