Batman: Kezdődik?

Az Arkham Origins nem árul zsákbamacskát, egy eredettörténetet kapunk. Batman két éve üldözi a bűnt, azaz inkább a bűn elkövetőit, akik igazából rá se bagóznak, bár már suttognak a gyávábbak egy árnyról, mely éjszakánként csap le felebarátaikra. Denevérünk szerelése is inkább katonai páncél, szíjakkal és csatokkal összetákolt kevlár - és acéllemezekből áll még, nem olyan letisztult gúnya, amit a korábbi játékokban láthattunk.

Maga Bruce Wayne is más még: 5 évvel járunk Joker elmegyógyintézetbeli akciója előtt, nyomát sem látni Batman megfontolt, higgadt, „ki, ha én nem” stílusából, akit itt látunk és hallunk az... nem Kevin Conroy! Hoppá, fussuk csak át a stáblistát!

Bizony kevés a megszokott név (ha van egyáltalán), ugyanakkor az ismerős hangok fiatalabb változatai megállják helyüket, Troy Baker, aki korábban Két-Arc volt, itt Jokert szinkronizálja - szerintem zseniálisan oldotta meg a feladatát, de ugyanígy a Batman megszólaltatásáért felelős Roger Craig Smith-t sem érheti panasz. Ez a Batman egy dühös, könyörtelen, megalkuvást nem ismerő, ugyanakkor láthatóan kezdő hős, aki hibázik még.

Nos, feléledve a kezdeti sokkból, miszerint Mark Hamill Jokerje nyugdíjba vonult és Kevin Conroy is más vizekre evez, megkezdődhet a játék prológja, mely szerint a Blackgate börtönben csintalanság történik Szenteste, így Wayne úrfi a fa felállítása (vagy inkább felállíttatása, valószínűleg Alfred végezte a piszkos munkát) után, de még a bejgli dézsmálása előtt beöltözik fentebb leírt álruhájába és a helyszínre repül a Batwinggel, hogy aztán megkezdődhessen az egy éjszakán tartó hajsza sok verekedéssel, lopakodással, verekedéssel, hackeléssel, verekedéssel, nyomozással és egy kis verekedéssel megtűzdelve.

Kezdjük is rögtön a legnagyobb negatívummal, ami engem leginkább zavart: Detroit utcáin nem tudok elképzelni annyi rosszarcút, mint amennyi Gothamben Szenteste az utcán kódorog, ráadásul teszik mindezt úgy, hogy kijárási tilalom van a nagy hóviharra való tekintettel, ezzel meg is lett magyarázva, miért csak olyan emberekkel találkozunk odakinn, akiket szét lehet verni.

A játék emiatt nagyon egysíkú tud lenni, úgyhogy érdemes különféle egyéb teendők után nézni, nehogy Batmannek ínhüvely-gyulladása legyen a sok bunyótól. Ráadásul a szétvert és eszméletlenül hóban hagyott ellenfelek újratermelődnek, így sosem fogynak ki az alvilág vezérei a humán erőforrásból (jó példa erre Pingvin hajója, amit többen őriznek a fedélzeten járőrözve, de ha egyszer bejutottál a hajóba és utána kimennél ugyanott, megint ugyanazok a fogdmegek járkálnak a fedélzeten, pedig épp csak fél perce intézted el őket).

Ilyen egyéb elfoglaltság lehet Riddler data pack-jainak a felszedése (itteni Riddler Trophy-k), melyek az egész térképen szétszórva találhatóak. Noha maga a bejárható terület kvázi két és félszerese az előző rész területének, majdnem a fél térkép megegyezik vele, így ismerős helyekbe futhatunk, persze öt év alatt sok minden fog változni mind az utcákon, mind az épületeken belül.

Mivel a terület ilyen óriási lett, a készítők (okosan) beépítettek egy gyorsutazási alternatívát a Batwing személyében, habár először fel kell oldanunk bizonyos rádió tornyok titkosítását, melyek a különböző területeke ledobási zónáit blokkolják. Amint meghackeltünk egy tornyot, a hozzá tartozó ledobási pont aktívvá válik és bármikor használható lesz, így könnyítve meg az egyszeri szuperhős dolgát.

Riddler adat pakkjain kívül is van mit keresgélni, hisz Anarky telegraffitizte az egész várost nagy anarchia jelekkel, amiket beszkennelhetünk, ám ezeket tényleg keresni kell, hisz nincsenek feltüntetve a térképen. Van egy másik, ehhez hasonló keresendő/szkennelendő szál is, ám azt nem lőném le, nekem is nagy örömöt okozott rájönni, ki az utolsó sziluett az adatbázisunkban.

Ha esetleg nem vagyunk gyűjtögetős típusok, más feladatok után is nézhetünk, ezek egyike a fejlesztői videókban nagy dérrel-dúrral beharangozott nyomozás. Lényege, hogy a korábbi részekből ismert szkennelési metódussal nem csupán egy kis területen megtalált egyetlen nyomot szkennelünk be, hanem egy komplett cselekményt próbálunk több különböző nyomból rekonstruálni.

Látványos, hisz a detektív mód tulajdonképpen a jelenbéli helyszínre vetíti rá az ugyanitt történt múltbéli történéseket, így a holografikus képen láthatjuk, mi miért van ott és úgy, ahol és ahogy (széttört üvegasztal, eltört villanypózna stb.).

Miután a megadott területen található összes nyomot felkutattuk és beszkenneltük, a detektív mód összerakja nekünk a teljes eseménysort, ezzel lendítve nagyot a nyomozásunkon. Üröm az örömben, hogy nagyon egyszerűek lettek ezek a szekvenciák, kissé talán önismétlőek is, cserébe sok van belőlük.

Mellékküldetésből szerencsére több is van még, plusz vannak véletlenszerűen elinduló bűncselekmények, melyeket, ha közel járunk, meg tudunk akadályozni. Ez persze annyit tesz, hogy szét kell verni mindenkit, aki a bűncselekményben részt vesz és ami szomorú, hogy nincs túl sokféle.

Rendszerint vagy egy bankrablás zajlik, vagy bandaháború készül kirobbanni, esetleg ennek egy válfaja, mikor a korrupt rendőrökkel verekednek össze a gazfickók, plusz volt a kedvencem, mikor egy nagydarab fickó folyamatosan fel akart törni egy bizonyos bankautomatát és mindig mikor a közelben voltam, le kellett ütnöm szerencsétlent. Kitartó srác, Karácsonykor nincs jobb dolga, minthogy összeverjék állandóan.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!