Nézzük közelről

Technikai kifejezéssel élve zoomoljunk rá egy kicsit az Urbanra (ebben az esetben az Urban Classicra), és nézzük meg közelebbről.

Az első gondolatom, amikor megláttam, az "ejj, de csinos motor" volt. Tényleg nagyon jól néz ki: modern, remek a formaterv, még a tesztvezetésre kapott szürke színben is vonzza az ember tekintetét. Első (a megfelelő szögből történő) ránézésre nem is látszik, hogy nem egy hagyományos, benzint szürcsölő gépről van szó. Aztán feltűnik a nagy hátsó agy, a kipufogó hiánya, sőt, közelebbről nézve az is, hogy a tankbetöltő nyílás is kamu, a helyén dekorációs elem látható, mint ahogy a hátsó fék pedálja is hiányzik a jobb lábtartó előtt. Na és persze a bal lábtartó előtt is hiába keresnénk a váltókart, a motor ugyanis fokozatnélküli meghajtást kapott. Vagyis sok olyan jegyet visel magán, ami robogókról lehet ismerős.

Még közelebb lépve aztán kiütköznek a tipikus kínai vonások, a spórolás, a logisztikai egyszerűsítés hatásai. Helyükön vannak a megszokott kapcsolók, a jól ismert index, a fényszóró, a motorleállító kapcsoló, de van itt még pár nagyon meglepő extra is: például a manuális szívató karocskája vagy az önindító gombja. Gondolom, sikerült találni pár száz köbméter raktáron maradt, már összerakott kezelőszervet, amit fillérekért kiárusított a gyártó, csak ne foglalja a helyet. Ötletes, gazdaságos, de azért mi van?? Ráadásul a felhasznált műanyagok minősége sem kimondottan sugallja a luxust, a gombok/kapcsolók csillogó, kemény anyaga teljesen helyén lenne egy játékpisztolyon, itt valahogy kicsit kevésnek éreztem. Azért nem kell kétségbeesni, azért nem annyira gáz, ráadásul minden kapcsoló remekül működik, lötyögést, kotyogást, akadozást egyiknél sem tapasztaltam, vagyis a célját tökéletesen ellátja (na nyilván nem az "ajándék szívatókar", az nyugodtan bekerülhetne a szótárba a céltalan címszó alá illusztrációként :D)

Nincs bonyolult műszerfal, egy nagyobb telefonnak megfelelő méretű érintőképernyő (kesztyűvel is működik!) tájékoztat mindenről, amit a motor mondani akar. Ez így teljesen rendben is van, de a tesztelt példány kijelzője nem pontosan volt elhelyezve a tokban, az alsó néhány sornyi pixelt már kitakarja a káva, így például az index visszajelző ikonja és a motorhiba piktogram alsó fele nem látszik. Nem tudom, ez mennyire általános, de elég lehangoló látvány, és azonnal eszembe juttatta az "egy tál rizs" költségvetésű kínai minőségbiztosítást.

A Classic modell csinos kerek lámpácskáját érdekes alumínium konzol tartja, erősen industrial hangulatot áraszt, valahogy elüt a motor általános modern megjelenésétől, de még mindig nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e. Valószínűleg nagyon gyorsan meg tudnám szokni.
A többi alumínium alkatrész már teljesen illik a képbe, a minőségük ugyan nem sugallja a luxust, de a célnak teljesen megfelelnek. Kimondottan meglepő volt a 42 mm-es első teleszkóp, őszintén szólva látatlanban valami vékony kis pipaszárra számítottam, ehhez képest egy kimondottan megbízhatónak tűnő villa fogja az első kereket. A hátsó rugóstag is bizalomgerjesztő, bár a gekkgós srácok elmondása alapján ez nem az, amivel eredetileg kapták volna a motort, ugyanis voltak aggályaik az eleinte kapott példányokon található alkatrész minőségével, ezért a náluk található motorok már mind módosított rugóstagot kaptak, és ez a jövőben érkezőkre is igaz lesz.

Összességében leginkább a "fapados" jelzővel tudnám illetni a motort, ami nem feltétlenül jelent rosszat. Annyi került bele, amennyi kell, nem több, de nem is kevesebb. Nincs hétzenés kvarcóra (pedig lehet hogy az pont kellene, lásd később), szivárványos széjjpöjgő, de így nem is fognak elromlani. Az Urban Classic szerintem az e-motorozás Suzuki Swiftje: olcsón, megbízhatóan, sallangoktól mentesen és őszintén felel meg a nem túlzóan magas elvárásoknak.

Na de milyen volt vezetni? Mindjárt kiderül!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!