Folytatás

Voltak tehát túlélők. Sokan, bár ez nézőpont kérdése. Egy-egy város közelében, pléh lemezekből ácsolt bodegákban, vagy éppen épületek elbarikádozott termeiben, falvak eldugott pincéiben, erdők mélyén deszkákból tákolt vityillókban, és igen kevés helyen fellelhető Menedékekben kisebb csoportok éltek, egymástól elszórtan, csoportonként legfeljebb ötvenen, mégis: a bolygó egészét tekintve igen sokan. Ők voltak a hírvivők, az emberiség utolsó leszármazottai. Most persze az atombombák, atomerőművek, s nem kevésbé például a plutónium joggal lehetnének vádolhatóak azzal, hogy túlságosan is pökhendiek, ugyanis nem tudtak teljes pusztítást végezni. Pedig igyekeztek, szavamra mondom, igyekeztek. Bár kétségtelen, igen ellentmondásos pletykák, történetek, és dokumentumok jártak kézen-közön. Nem volt egyetértés a tekintetben, hogy mi is történt a pusztulás kezdetekor. Mivel az információáramlás az energiaszolgáltatás megszűnésével együtt tűnt tova, így csak a beszéd, a civilizáció mai egyetlen, legfejlettebb jellemzője maradt meg csupán. A távolságok nagyok voltak, így könnyen lehetett kitalálni, tippelni szent mondákat, alapítani új és még újabb egyházakat, téríteni beteg és fáradt és éhes embereket.

A legismertebb elmélet szerint a vég és pusztulás oka az lehetett, hogy egyik nemzet megtámadta a másik nemzetet atombombákkal felvértezve, az viszont támadott, vagy védekezett – ez is nézőpont kérdése –, és így egy totális nukleáris háború zúzta a kőkorszak szélére a bolygót. A másik felvetés szerint több hatalmas aszteroida csapódott a földbe, melyek a nagy Oort- felhőből szakadtak ki, lyukat vágva a légkörön, melynek következtében az elektromos hálózat leállt, az óceánok megáradtak, tornádók, tűzvészek és homokviharok söpörtek végig a kontinenseken, elpusztítva minden civilizációs technikát. A harmadik legismertebb tézis szerint nem történ semmi egyéb, mint a galaktikus tél eljövetele. Ezt a tudósok úgy magyarázták, hogy a Nap felszínén eddig még soha nem tapasztalt koronakitörések mentek végbe, melyekkel a csillag felületéről leszakadt anyag a világűrben átszáguldott a Naprendszeren, és a bolygó pont keresztezte az útját. A napkitörés hatalmas méretű izzó plazma és gázanyagot lövellt ki, mely a nagy és fekete halón átrobogva hihetetlenül erős gamma-sugárzással borította be a Föld légkörét, felszínét, álló és folyóvizeinek irdatlan mélységét.

A jelenleg legismertebb vallás vezetői, a Kellően Hányaveti Isten egyházának képviselői, szónokai meg nem állítottak egyebet, mint hogy a Jóisten megunta az emberiség vergődését, és inkább kedve támadt pihenni egyet pompás lakhelyén, az indiai Tadzs Mahal földi másában drága bort kortyolgatva, kubai szivarral a kezében. Végül az egykor leghíresebb és legnagyobb tábort magának tudható vallás, a Keresztény egyház igen kevés leszármazottai pedig szentül hittek a világvége eljövetelében, ámbár arra azért ők sem tudtak magyarázatot adni, hogy a Jelenések könyvében beígért csapások után hol maradt Isten, az ő egy fia, Jézus, és a feltámadás nemkülönben.

Akárhogy is, a bolygó haldoklott. Megszűnt a több ezer éves emberiség egysége, már ha volt egyáltalán, az állatvilág több mint kilencven százaléka elpusztult, a vizek mérgezettek voltak a radioaktív részecskétől, ahogyan a termőföld is, a növények sárgás leveleikkel, megaszott száraikkal szintén a végüket járták, az erdők fáit pedig a bolygó kérge hangos robajjal hányta ki magából. És mindenfelé csend.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!