USB be, Fedora fel!

Indítsuk a gépet az előkészített telepítő korongról vagy pendrájvról. Ehhez a boot sorrendet át kell állítani, alaplaptól függően F12 indításkor előhoz egy boot menüt, de néha a BIOS-ban kell állítani, erről infó az alaplap leírásában van részletesen. Én a LiveUSB telepítést választom, DVD telepítés az máshogy működik -elsősorban a Live rész kimarad-, de a többi része ugyan az.

Jó esetben elindul Live módban, amennyiben ez nem történne meg, akkor próbáljunk meghatározni a hiba okát: ellenőrizzük a letöltött .iso-t, a kiírt CD-t és gépünk beállításait. Live Fedora alatt "kalandozhatunk" kicsit: szokásos Gnome Shell, a legfrissebb 3.4 változat és az ismerős Gnome programcsomag.

Disks. Kattra nagyobb!

Az asztalon rögtön egy csinos ablak fogad minket: kipróbálás (Try), vagy telepítés (Install) a lehetőségeink. Aki a kipróbálás mellett dönt, annak még felvillantja a telepítést jelző ikont, amit a kedvencek sáv alján találhatunk. Kezdjünk is hozzá. Az első listában a billentyűzetet kell megadni, legyen Hungarian -a kihívásokat kedvelők választhatják a Punjabit is, legfeljebb újrakezdik a telepítést :) A következő képernyőn a tároló eszközök felől érdeklődik, Basic storage teljesen jó, haladjunk. Következő lépésben a gép nevét kell megadni, nálam FedoraPC, utána a földrajzi hely megadásával időzónát választunk: alul a menüben Europe alatt kell lennie Budapestnek...

Ezen a részen lehetne valami okosság, hogy ha magyar billentyűzetet választottam, akkor ezt a részt nyissa meg, mert így az USA minden 25000-nél több lakosú városán át kell görgetni, de ennél nagyobb bajunk ne legyen!
Alul érdemes még a "System clock uses UTC" elől kivenni a pipát, ha a rendszeridőnek a helyi időt használjuk.

Időzóna választás

Ezután egy fontos dolog, a root jelszó megadása következik. Használnunk kell majd, tehát ne legyen eXtra'B0NyOlult-62541, viszont az 12345 sem megoldás, főleg, ha más is használja a gépet. Következik a telepítés helyének (egyelőre csak a meghajtónak) kiválasztása...

Merre tovább?

A fenti képen láthatjátok a lehetőségeinket. Az első pont a teljes merevlemez használata: egyértelmű, hogy ebben az esetben minden adat ugrik, tehát nekünk a már meglévő Windowsszal nem opció. A második a meglévő linux rendszer cseréje: ha talál linux partíciót, akkor azt lecseréli, elvileg működne nálam, de nem bízom még magamban sem, ha telepítésre partíciót kell kijelölni. Harmadik a meglévő rendszerek partícióit zsugorítja és a Fedorát a felszabaduló helyre telepíti: egyértelmű. Mivel manuálisan már előkészítve várnak a partíciók, így ez sem jó :) Negyedik lehetőség a háttértár szabad helyére telepíti, pl. oda, ahová korábban összehoztuk a linuxnak szánt partíciót.

Az utolsó egyéni beállításokhoz visz minket "Create custom layout". Alul három chekbox van, Use LVM (Logikai lemezkezelő használata), ez alapból be van jelölve, hagyjuk is így, második a titkosítás, ki-ki döntése szerint jelölje. A harmadik a meghajtó részletes beállításaihoz visz akkor is, ha nem az egyéni beállításokat választottuk a fenti listából.

A Create custom Layout választását javaslom, egyrészt ilyen régimódi vagyok, hogy szeretem látni mi történik, másrészt aki nem tette még meg, az itt módosíthat a partíciókon, és végül aki swapolni szeretne itt van lehetőség cserehely készítésére és csatolására is. A megjelenő listában bal oldalon az eszközök, jobbra a partíciók és adataik láthatóak. Nekünk a már korábban kialakított üres partíciót kell kiválasztanunk. Alul az Edit-re bökve beállíthatjuk a tulajdonságait: Mount point (csatolási pont) válasszuk a / jelet, ennek jelentése, hogy minden ide kerül. Formázáskor (format as) ext4-et javaslom, igaz, hogy ez naplózó fájlrendszer és SSD-re telepítünk, de a naplózásból adódó írást a későbbiekben alaposan redukáljuk. Lehetőség van átméretezésre (resize), és bekapcsolhatjuk a titkosítást (encrypt) is.

Egy felugró ablakban figyelmeztet a telepítő, hogy nincs kijelölve swap -megfelelő mennyiségű RAM mellett nincs rá szükség, haladjunk. Ezután még párszor figyelmeztet, hogy formázni fog, adatokat ír a háttértárra, stb. Aki bizonytalan az még ezeknél visszaléphet. Következő a bootloader (betöltésvezérlő program) helyének a kijelölése. Aki kímélné a Windows MBR-jét, az elrakhatja máshová, de ajánlott és egyszerűbb a rendszermeghajtóra (sda) rakni. Ezután percekig másol, és már ott is vagyunk...

...szinte. Következik a felhasználó létrehozása, meg kell adni a felhasználó nevét, jelszavát. Törekedjünk az egyszerűségre, egyrészt ez lesz a mappánk neve, ezt látjuk Gnome Shell jobb felső sarkában alapértelmezetten, és ha valami esetleg balul üt ki, akkor helyreállításnál is be kell néha gépelni. Jelszóval is hasonlóan járjunk el, biztosabb, ha több, mint 30 karakter, de naponta fogjuk használni... Felhasználómat rögtön hozzáadom a rendszergazdákhoz (add to admins), pár dolog egyszerűbb így. Ha többen használják a gépet akkor ne adjuk hozzá a rendszergazdákhoz a felhasználót, vagy hozzunk létre (később a már éles rendszeren) "mezei" usert is.

Telepítés végén egy összeállított "jelentés" készül a gépünkről, send-re kattintva ezt elküldhetjük a fejlesztőknek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!