Karosszériamunka

Mivel a Matchbox szóban forgó öntőformája az autó hátuljánál meglehetősen pontatlan, így a hátfal valamivel beljebb került, mint ahol lennie kellett volna.

Szerettem volna ezt kiküszöbölni, továbbá lefedni a hátsó lökhárítón lévő lyukat, melybe az alváz csatlakozik. Töltőanyagként először zselés pillanatragasztót használtam fel. Zselés állagának köszönhetően a felvitel után pár másodpercig hatékonyan formázható, száradás után pedig ráépíthető a következő réteg. Csiszolni csak korlátozottan, reszelni viszont szépen lehet. Viszonylag szép eredményt tudtam elérni első próbálkozásra is, így a fém felületek polírozása és az öntővonalak eltávolítása után jöhetett is az alapozás. Az alapozáshoz akril alapú világosszürke szprét használtam.

Elsőre jónak tűnt a dolog, ám a száradás után körömmel nagyon könnyen le lehetett túrni a festéket mindenhonnan. Az alapozó tehát nem jó.

Nos ha már el kellett távolítanom az alapozót, akkor úgy döntöttem, más megoldást keresek a hátfal kiegyenlítésére is, mivel nem voltam tökéletesen megelégedve az eredménnyel. Vettem tehát univerzális glettet. Tapasztaltabb kollégák már sejtik, hogy ami mindenre jó, az valójában semmire sem, így ez sem bizonyult megoldásnak, egyszerűen nem tapadt meg a felületen. A nyerő megoldást végül a konyha szolgáltatta egy doboz barack formájában. Na persze nem a barackok, hanem azok műanyag doboza / kosara szolgáltatta az alapanyagot. Ez a béna átlátszó műanyag kiválóan alkalmas volt arra, hogy megfelelő formájú és méretű darabokat vágjak ki belőle, és ragasszam fel pillanatragasztó segítségével. A zselés ragasztó pedig segített eltüntetni az illesztési hézagokat is. Azóta már tudom, a profik ilyenre az erre a célra készített csiszolható műanyag lapokat és epoxy pasztát használnak.

Idő közben felpolíroztam a szélvédőt amennyire tudtam, és a beltér is megtisztult, jöhetett az újraalapozás.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!