Fuji-san színre lép. Ismét.

Régi ismerős, még 2012 októberében mutattam be testvéremnek, azóta együtt járták a világot. Szó szerint. Kapcsolatuk alapja a bizalom és a szeretet, bár néha ugyancsak viszontagságos időszakokon mentek keresztül. Ennek jellemzően Fuji-san itta meg a levét. Szó szerint. Kötelességtudóan birkózott meg minden rábízott feladattal, még ha néha lassacskán is futott rajta a sok bloatware. S bár példásan viselte sorsa minden nyűgét, idén nyilvánvalóvá vált: ideje nyugdíjba vonulnia. Erre októberben került sor, mikor elérte a 4 éves nyugdíjkorhatárt. Testvérem továbbállt egy fiatalabb masinával, melyen a korábbinál sokkal több bloatware futhat észrevétlenül, Fuji-san pedig a gondjaimra lett bízva. Itt szeretnék utólag is köszönetet mondani a "Milyen laptopot vegyek?" c. topik állandó lakóinak, minden forintot megért ez a Fujitsu A532.

A maga idejében elegáns és jól felszerelt, korrekt árú gép volt. Miket beszélek? Még most is az!

Felszereltségét tekintve ma is korrektnek mondható. 3 darab USB 3.0 3.1 gen1, egy darab USB 2.0, HDMI, VGA, Gigabit Lan, SD-kártya olvasó, 34 mm-es ExpressCard slot képezi a csatlakozókínálatot. A gép lelke egy Core i5-3210M, 2x4 GB DDR3 1600 MHz-es RAM társaságában. Az adattárolásért pedig egy 320 GB-os WD Blue és DVD író felel. Leggyengébb pontja az 1380x768 pixeles TN panelen alapuló kijelző, ami legalább nem fényes. Az eredeti tervek szerint új társat kellett volna keresnem neki, ami a technikai adatok alapján egyáltalán nem reménytelen feladat. Sajnos azonban az évek nem szálltak el nyomtalan. Az apróbb kopásokon túl érte néhány erősebb behatás is, így a kijelzője néhány folttal gazdagodott. A billentyűzeten nem működik féltucat gomb, illetve a DVD író sincs kifogástalan állapotban. Az eredeti akkumulátor már csak veszélyes hulladéknak jó. És Fuji-san rászokott a dohányzásra is, ötletem sincs, kitől szerezhette a cigit... Mindenesetre nem tett jót neki a sok dohányfüst. Mondanám, hogy a szakítás viselte meg ennyire, de ez nem fedné a teljes igazságot. Nem is merek felrakni képet akkori állapotáról, mert még a végén rámhívjátok a családsegítőket, rendőröket meg a jogvédőket.

Persze még ilyen leharcolt állapotban is van az az ár, amiért el lehetne adni. De én inkább lebarteleztem testvéremmel a dolgot, mert a TV-ben láttam, hogy így kell intézni a dolgokat. És ha már így kezembe került Fuji-san sorsa, gondoltam tudok én neki egy új társat. Szóval megmutattam neki Ercsi képeit. A válasz nem volt rögtön egyértelmű, kellett néhány nap míg Fuji-san rászánta magát és belevágott egy új párkapcsolatba. Gyorsan tető alá is hoztunk egy randit, ahol hamar levetkőzték gátlásaikat. Biztos segített az ismerős környezet Ercsinek, mert a mi pincénkben került sor az eseményre. A szaftosabb részletektől most megkímélem az érzékenyebb olvasókat, de annyit elárulok: kisebb döccenőkkel ugyan, de családalapítás lett a vége. A doki szerint márciusra várható a kis magnólakó.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!