Első túra

A szállodában becsekkoltunk, éppen csak kiraktuk a kényes ruhákat és irány a belváros. A hotel a Mannerheimintie-n volt, ami a belvárosba vezető fő útvonal.

Az utat Carl Gustaf Emil Mannerheim báróról, Finnország 6. elnökéről nevezték el, a Parlamenttel szemben lovasszobrot is állítottak neki. Az utolsó oldalra beteszem a teljes album linkjét, ott minden kép megtekinthető - a szoborról is, a Parlamentről is.

A belvárosba menet elmentünk egy templom, valamint egy római stílusú épület mellett. Először nem tudtuk, mi az a római épület, de szép volt, fotóztunk. Néhány nappal később, amikor szuvenírt vásároltunk, láttunk olyan ajándéktárgyat, amelyen három templom és ez az épület volt látható. Aztán láttunk egy oldalbejáratnál egy csomó embert, bebocsátásra várva, valamint akkor esett le, hogy sok szobor is van a környéken - ekkor ébredt bennem a gyanú, hogy esetleg a Parlamentet látjuk. Kollégám végül megkérdezte egy belépőt viselő embertől és bebizonyosodott a gyanúm.

A belvárosba menet is sok fénykép készült, meglepő volt, hogy vasárnap ellenére is sokan voltak az utcákon. A belváros környékén bejártunk néhány utcát, sok piknikezőt és parkot láttunk.

A túra során leértünk a kikötőbe is, ahol láttunk egy háromárbocos vitorlást és egy luxushajót is.

E túra során volt alkalmunk látni a Városházát, az Ortodox Katedrálist, valamint egy belső öbölszerűséget, ahol a képek között látható vörös-fehér motorost és egyéb vitorlásokat láttunk.
Az Ortodox Katedrális előtt egy óriási szikla magasodott, ahol fiatal párok ejtőztek. Nem zavartak senkit, őket sem zavarta senki.

A katedrális mögött egy üzletsoron láttunk az utca fölött függő mentőcsónakot, valamint egy falra szerelt méretes hajócsavart is. Érdekes adalékinformáció, hogy ahol nem volt muszáj, nem nyúltak a természetes dolgokhoz: sok helyen látni sziklákat, valamint az erdőt is sok helyen meghagyták.

Ezután elérkezettnek láttuk az időt a visszatéréshez a szállásunkra és mint kiderült, túl rosszul nem is számoltunk, már ami a tájékozódást illeti, a város sajátosságaival azonban nem számoltunk. A visszaút során először az utunkat állta egy tó a városon belül, amit meg kellett kerülnünk. Ezután következett a vasútvonal, amelyen gyalogosan nem nagyon lehet átkelni: szögesdrótos kerítés veszi körül, de ha ezen valaki át is mászik, a vágányokon senki nem akar átmenni, ahhoz túl nagy a forgalom. Megkerülésére két választásunk volt: vagy visszamegyünk a belvárosba, vagy keresünk valamilyen átkelőt. Ez utóbbit választottuk, nagyjából egy kilométer távolságra láttuk a gyalogos felüljárót. Azon átkelve, a túloldalon ismét elénk ugrott egy kivilágítatlan tó. A hotel már látszott, de nem volt mese, a tavat meg kellett kerülni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!