Ismert és lehetséges technológiák

Nyilvánvalóan sok olyan technológiával rendelkezünk, amellyel elődeink biztosan nem, pl. műholdakkal, részecskegyorsítóval vagy internettel. Azonban el kell fogadnunk, hogy létezhetett olyan tudás, amiről ma nem tudunk. Több ilyen elveszett technológiáról viszont tudunk, mint amilyen pl. a görögtűz. Az ókori ember is ugyanolyan találékony volt, mint mi, hiszen evolúciós léptékkel az ókor még csak tegnap volt. Bár a természeti jelenségek és anyagok száma véges, kombinációik száma már jóval nagyobb. Nézzünk meg néhány gondolatébresztő eljárást!

Az alábbi videón rezgéssel vájnak rézzel kőbe. Egy pár száz Hz-es generátor rezgését átadják a kőnek és/vagy a rézcsőnek, amit fentről nyomnak. A vágás vizes közegben történik. Érdekes módon a réz nem kopik el.

Napfénnyel pedig meg lehet olvasztani bármit, ha elég nagy vagy elég sok lencsénk vagy tükrünk van. A következő videón egy 1 m átmérőjű lencsével olvasztanak követ.

Ez pedig egy ismert technológia: a kőhasítás. A kivésett mélyedésekbe faékeket helyeztek, majd ezeket elárasztva vízzel megdagadtak, és a kő kettéhasadt. A munkát az ozmózisnyomás végezte. A hasításhoz nagy erő kell ugyan, viszont energiaigénye nem nagy, mert kis úton történik a munkavégzés (forrás)

Ezen a képen a színek jelentősen élénkítve lettek; így jobban láthatók a mintázatok. Ebbe a természetes sziklába minden bizonnyal bele lett hasítva (láthatók a lyukak), azonban itt a görbén kinyúló szarvacskák arra engednek következtetni, hogy utólag tapasztották őket a kőhöz. Geopolimerrel utólag is összeragaszthatók kődarabok, több videó is található erről a neten. A hasított felületet egy másik kővel vizes állapotban lecsiszolhatták, a kihasított darabokat leőrölhették és folyékony kőként visszakenhették, szép derékszögben. Ugyanez lehetett az eljárás a sziklába vájt templomnál is. Az idő vasfoga aztán egységes megjelenést kölcsönzött a természetes és a mesterséges felületeknek. Nem használtak többféle követ, csak azt, ami kéznél volt, ezért olyan egységes általában a végeredmény. A felületi minőség az önthető kő víztartalmától is függ, valamint a kötőanyag kissé el is színezheti (pl. hamu). Ezen a sziklán megfigyelhető, hogy a lépcső/pad és a fenti kiálló csapok sötétebbek. Ezenkívül több helyen látni javításokat ezzel az anyaggal (forrás: vlad9tv on yt)

Ezen a képen látszanak a hasítás nyomai: az ékek helyei (forrás: vlad9tv on yt)

Fúrt lyuk? Mivel kemény fúróhegyük (vas, gyémánt) aligha volt, kézenfekvőbb magyarázat, hogy még a teljes megkötés előtt belenyomtak egy rézcsövet. Az előkerült gránit hengeres magok zömültsége is erre enged következtetni (forrás)

A görög Parthenón szétszedése közben ugyanakkor ilyen fa centráló elempárt találtak, vagyis ezeket a márványtömböket 2500 éve 1/20 mm pontosan egymáshoz csiszolhatták. Bár úgy néz ki, az építményben mégis alig van egyenes vonal, hogy az optikai csalódásokkal együtt tökéletesnek tűnjön. Ezért mind a 70.000 darabja egyedi, sokszor csupán 0,1 mm-es eltérésekkel, tehát a logisztikát sem szabad kihagyni az építési technikák sorából (forrás)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!