Bevezetés

Bevezetés

„Valami nincs rendjén a világgal” - hangzik el egy filmben, ahol az emberek végtelen kiterjedésű kóma centerekben alusszák irányított álmaikat. Ez egyfajta ösztönös ráeszmélés, amit mi magunk is érzünk nap, mint nap. Az egész világ úgy nincs rendben, ahogy van. De mit tehetünk ez ellen, átlag halandók? Vagy előveszünk a hűtőből még két sört, megverjük az asszonyt és a gyerekeket, majd kötelességünknek eleget téve nyugovóra térünk, nem gondolva a gonddal. Vannak néhányan közöttünk, akik vasárnapi keresztények módjára fel-fel villanyozódnak hetente egy-két óra erejéig valami nemes cselekedet láttán vagy eszme hallatán. Azután gondolataink visszatérnek a szokásos medrükbe és csordogálnak tovább a maguk megszokott módján. Kevesen vagyunk, akik egy ráeszmélés után tudatos vágyat érzünk, hogy tegyünk is valamit. A nagy kérdés, hogy mit. A kevesek közül is legtöbben már itt elakadunk. Emiatt ne hibáztassuk magunkat. Agymosott, vegetatív lények vagyunk, akiknek hazugságokat tanítanak már az általános iskolában. Szándékosan úgy irányítják életünket, hogy visszafejlődésünk során felejtsünk el önállóan gondolkodni, féljünk minden újtól és változástól, lakjon a holnapi nap rettegett szörnyként a lelkünkben, pedig ez utóbbi nem kellene, hogy többet jelentsen egy perforált cetlinél a falon.

Ebben a könyvben azoknak szeretnék segíteni, akik felül akarnak kerekedni félelmeiken és azon a tanácstalanságon, hogy mit tehet az egyszerű ember fia, amitől az élete jobbá válhat saját maga és a környezete számára.

Divatos téma ez manapság. Az olvasó már biztosan találkozott hasonlóan sokat ígérő bevezetővel, nyomtatott formában, közösségi oldalakon vagy látványosan szerkesztett internetes portálokon, esetleg személyesen, hitelesnek látszó tanítók örömódáktól zengő rendezvényein. Előbb vagy utóbb azonban kiderült, és pontosan azt a pillanatot megelőzően, amikor valamiféle konkrét útmutatásnak kellett volna következnie, hogy fizetnünk kell érte, ha érdekel minket a téma. Még pedig jó sokat. Ez a könyv itt és most ingyen van. Ugyanakkor mindent meg fogok tenni, hogy a gyakorlatban is jól használható útmutatást és sok új hasznos ismeretet adjon minél többek számára. Ehhez nem kell, hogy a szerző szentéletű remete vagy zen mester legyen, aki teljes megvilágosodottságában kristálytisztán látja minden dolgok lényegét. Nem kell, hogy milliárdos vállalkozó legyen, aki sikereinek másolható kulcsát akarja önzetlenül közkinccsé tenni. Fogadjuk el hitelességemnek azt, hogy az a tudás, amit az olvasónak szeretnék átadni, saját tapasztalataim tucatjain, sok ezer órányi tanuláson, kutatáson és célzott keresésen keresztül lett a sajátom, illetve azt, hogy én magam is egy vagyok az egész életében szorgalmasan dolgozó, majd nincstelenné lett átlag magyar emberek közül.

Ne vesztegessük értékes időnket. Tegyük meg mindjárt az első lépést, ami nem más, mint hogy ne hagyjuk szunnyadni vagy kialudni magát a ráeszmélő gondolatot. Tennünk kell valamit a helyzet ellen. Nem jól van ez így! Hát akkor hogy van jól? Nagyon óvatosan kell a kezdő rúgás irányát meghatároznunk, nehogy az ellenfélhez passzoljuk a labdát vagy a földbe rúgjunk. Ha a téma divatos, már pedig felettébb az, és mivel minden percben egyre többen vannak, akik bármilyen segítséget vagy útmutatást szívesen fogadnának a rájuk nehezedő nyomás csökkentése reményében, akkor ebben az iparágban is sok pénz van. Mindig is busás hasznot hozott a szükséget szenvedők becsapása. A haszon és a népszerűség reményében egyre többen lovagolják meg ezt a témakört, ugyanakkor semmilyen konkrét használati útmutatót nem mellékelnek hangzatos eszméikhez, világmegváltó gondolataikhoz. Önjelölt próféták, akik látomásaikat nem fordítják le mindenki számára érthető nyelvre. Saját maguk által felkent fejedelmek, akik nem vezetik a népet sehová. Legjobb esetben is csak jószándékú dilettánsok, akik ugyanúgy nem tudnak használható útmutatást adni. Ne vegye hát senki méreg drága könyveiket, DVD lemezeiket, és ne iratkozzon be aranyárban mért tanfolyamaikra, mert csak saját magát csapja be vele. Olyanoktól remél gyógyítást, akik teljesen képzetlenek az orvoslásban, akik sohasem jártak igazi mélységekben. Nem mentek a pokolra, hogy dudás lehessen belőlük. Nem voltak soha olyan élethelyzetben, hogy azonosulni tudjanak a rászorulókkal. Senki ne fizessen pénzt kenetteljes hangon suttogó jövendőmondóknak, emelt díjas távgyógyítóknak és a többi varkocsba font hajú, mély átérzéssel bólogató csalónak. Halottlátókra pedig végképp nincs szükségünk, hiszen nem a ravatalunkat akarjuk szebbé tenni, hanem az életünket.

Az automatikusan és véletlenszerűen generált napi szent üzenetek, mélyen szántó bölcsességek, frappáns idézetek és horoszkópok helyett vegyük elő inkább a ma gondolkodó emberének eszközét, az interneten való végtelen keresgélésnek saját magunk irányította lehetőségét. Érezzük ösztöneinkkel egy más fajta valóság létét, és annak megismerhetőségét. Egy attól eltérő valóságét, mint amiben a három dimenzióba való bezártságunk és a kereskedelmi bankok fogva tartják testünket és tudatunkat. Ne feledjük ugyanakkor, hogy a kínálat végtelen és nagyon nehéz jó szűrőt meghatározni. Mit tegyünk hát, hogy elkerüljük a csalókat és saját vakvágányainkat?

Ha abból a tényből indulunk ki, hogy a különféle abszolútnak hitt, vagy inkább hitetett igazságok zöme a tudományokban az évszázadok alatt mind megdőlt, illetve a történelem során semmi máshoz nem mérhető pusztítást vitt véghez a különböző társadalmakban, a dogmatikus szemellenzőket eleve eldobhatjuk. Ne higgyünk el semmit, ami megkérdőjelezhetetlen igazságnak van kikiáltva. A nagy semmi irányában érzett alázatos térden csúszási és hajlongási kényszerünktől is nyugodtan szabaduljunk meg egy kézlegyintés könnyedségével. Hamar kiejthetünk az érdeklődési körünkből néhány kevésbé ismert hitvallást is. Ha például kék angyalok tarot kártyából olvassák fel Szaturnusz kapitánynak a magyar néphez intézett üzenetét, miszerint nem kell már sokáig kitartanunk, mert személyes parancsára az intergalaktikus csendőrök letartóztatták csalárd vezetőinket és a világot megrontó hatalmasságokat, jogosan élhetünk a gyanúval, hogy nem ez az irányvonal az, aminek mentén konkrét lépéseket tehetünk élhetőbb jövőnk felé.

Sokkal nehezebb búcsút intenünk azoknak az internetes oldalaknak, ahol kiváló érzékkel ötvözik a tudatos gondolkodás pozitív elemeit a kvantumfizika ma oly divatossá vált, de koránt sem mai keltezésű felfedezéseivel. Ösztönösen érezzük, hogy közel kerültünk valami igazán újhoz, izgalmashoz, jóhoz és ígéreteshez. Ebben nem is tévedünk. Néhány ilyen oldalon sok élvezetes olvasni és látnivalót találunk. Sajnos mindezt a marketing, azaz a népbutítás szakértői által profi módon tálalva, úgy hogy a feltétel nélküli azonosulás spontán és azonnal létrejöjjön. A legszimpatikusabb ilyen virtuális tanodák többségében is csalódnunk kell, mert a hosszas és izgalmas sztriptíz után, amikor az utolsó ruhadarab is lehullik, nem látjuk magát a táncosnőt. Azaz egy árva kukkot sem találunk az első gyakorlati lépés megtételéhez szükséges útmutatásból. A gyönyörű hölgy hirtelen a függöny mögé ugrik, és ott várakozik tovább gáláns rajongóira. Más szóval, legalább egy heti bérünket be kell fizetnünk előre, hogy egy két napos önismereti tanfolyamon való részvétellel megalapozhassuk annak a lehetőségét, hogy további szintekre léphessünk képességeink kiteljesítése terén egy újabb szeminárium-tréning során, ahol a beszállókártya már jóval többe kerül, hiszen ott már az ígéret szerint első osztályon utazhatunk. Nos, mindennek meg van a maga ára, gondolhatnánk. A valóság viszont úgy fest, hogy azok az emberek, akik jelentősebb tudás birtokában már szemmel láthatóan nem rabjai a mókuskeréknek, örömmel és ingyen osztják meg tudásukat és tapasztalataikat másokkal. Ennek megfelelően az egy főre eső terembérletnél többet kérő prófétáknak is nyugodt szívvel intsünk búcsút. Merre induljunk hát el a megszámlálhatatlan irányba vezető kereszteződésből? Tengernyi időt töltöttem a végtelen számú lehetőség vizsgálatával, mielőtt magam megtettem volna az első lépést. Nézzük, hogy mit találtam hasznosnak az eltúlzott és zömében értéktelen kínálatból.

Az első konkrét útmutatást nyújtó segítség számomra egy amerikai siker-recept-árus előadás sorozata volt. Nem kell az illetőt nevén nevezni, hiszen egy tucat pontosan tizenkettő a hozzá hasonlókból, de el kell ismerni azt a harmincévnyi energiát, amit abba fektetett, hogy mások jól hasznosítható tudását és gondolatait egy csokorba gyűjtse. Emberünk a hagyományos értelemben vett sikerhez vezető útról és annak nélkülözhetetlen kellékeiről beszél sok-sok órán keresztül. Megtisztítottam a hosszas elmélkedést a porszívóügynöki felhangoktól, és egy értékes gondolatébresztőt sikerült kivonatolnom belőle egy három oldalas jegyzet formájában. Mindezt beépítettem a könyv tartalmába.

A következő, immár egyedi és hasznos tanulnivaló, a tudományos-ismeretterjesztő kategóriában is rendkívül izgalmas „Mi a csudát tudunk a világról” című film 2006-os kiadása volt, amit a YouTube-on tudunk megnézni. A film különösen azok számára lesz hasznos, akik eddig magától a kvantumfizika (vagy mechanika) kifejezéstől is megijedtek, vagy a valamivel bátrabbaknak, akik ugyan rákerestek az interneten, de végleg elijesztették őket a „kanonikusan konjugált mennyiségek szimultán nem mérhetőségével”. Véleményem szerint szándékosan. A film biztosan fog néhány új gondolatot ébreszteni a tudományokban jártasabbak elméjében is. A lényeg, hogy számunkra, laikusok számára az ijesztően és érthetetlenül hangzó, de legfőképp eddig semmit sem mondó világ immár barátságosan és nagyon is jól érthetően tárja ki kapuit és ejt minket egyik ámulatból a másikba.

Senki ne ijedjen meg attól, hogy hirtelen bekanyarodtunk valamiféle tudományos mellékutcába, ami nem a konkrét problémáink felé vezető útirány. A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez a (számunkra) új tudományág milyen mértékben bizonyítéka a változások szükségességének. Hogy az olvasó végképp megnyugodjon az egyelőre tudományos mókusvakításnak látszó szöveget illetően, az csak jóval később következik, amolyan ajánlott irodalom formájában. A könyv szerkezetét úgy építettem fel, hogy az első fejezetben az alapoktól indulunk. Mint jó kőműves, először sokáig méricskélünk, majd jó mélyre ásunk, hogy az erős alapot nagy pontossággal tudjuk lefektetni. Ez azt jelenti, hogy először megvizsgáljuk a világ betegségeit, hazánk jelenlegi helyzetét és elhazudott történelmünk kezdetét. Ezután felkutatunk minden olyan lehetséges okot, amitől rosszul érezzük magunkat a világban, szűkebb környezetünkben és saját életünk száguldó forgatagában.

A második fejezet több részből áll, egymásra épülő szintekből, ahol már pontosan meghatározott lépéseket teszünk. Beindítjuk, vagy újraélesztjük gondolkodásunkat, megtisztítjuk a sok felesleges teher és szemét nagy részétől értelmünket és lelkünket. Az egyre magasabb fejlődési szintekre való eljutásról mindenki maga dönthet. Szabadon választhat az elérni kívánt magasságokból, abból hogy csak a saját és közvetlen környezetének életét kívánja-e rendbe tenni, vagy a hasonló szemléletű társaival összefogva akar-e másokat is szolgálni, vezetni vagy tanítani. Az utóbbi esetben nagyon szélesre tárul a horizont. Sokat tudunk tenni a faluért vagy városért, ahol lakunk, hazánkért, vagy akár az egész emberiségért. Ebben az az igazán csodálatos, hogy mindegyikünk képes rá. A harmadik fejezet egy szabadon választott gyakorlat. A kvantumfizika és néhány sohasem tanított vagy népszerűsített tudományág, illetve kísérlet-sorozat a tudatos gondolkodással való összetartozásába pillanthatunk bele, amit szándékosan nem tesznek közzé a médiában, illetve a tankönyvekben. Végül összefoglaljuk a korábbiakat, és leellenőrizzük, hogy minden idetartozó területet körbejártunk-e, és ha igen, akkor az sikeresen állt-e össze egy értelmes egésszé az akkor már saját magunk irányította tudatunkban és életünkben.

Nem teszünk ugyanakkor kísérletet az önismeret tudományának elsajátítására. Meggyőződésem, hogy a kérdés helyes feltevése nem úgy hangzik, hogy ki vagyok én. Sokkal inkább az vár válaszra, hogy milyen lehetőségeim vannak egy tartalmasabb és boldogabb élet megteremtésére, képességeim kiteljesítésére, gondolkodásmódom tudatossá és hasznossá formálására. Ennek megválaszolása is éppen elég nagy feladat elé állít bennünket. Már a kezdéshez is össze kell szedni minden bátorságunkat, hogy el tudjuk fogadni saját magunkkal kapcsolatban azt a tényt, hogy jelenleg nem gondolkodunk. Ennek a könyvnek az a célja, hogy ezen változtasson, mert tudja, hogy nagyobb hasznára van ezzel az olvasónak, mintha gyengeségeink feltárását helyezné a középpontba. Azt is tapasztalni fogjuk, hogy a tudatosan gondolkodó ember saját magától vetkőzi le ártalmas és felesleges szokásait, és éli mindennapos életét egyre több tartalommal és értékkel gazdagítva.

Saját tanulmányaim sorában a számomra a csúcsot jelentő könyv, Michael Talbot „Holografikus Univerzum”-a következett. A szerzővel látható egy huszonöt perces beszélgetés magyar felirattal a YouTube-on egy olyan előadás-sorozat keretében, aminek az egyelőre utópisztikusan hangzó címe a „Gondolkodás engedélyezve”. Nem szeretném azt a szándékomat elrejteni, hogy a méltatlanul mellőzött zseniális írót, filozófust és tudóst népszerűsítsem a magyar olvasók körében. Michael Talbot sajnos már több mint húsz éve nincs közöttünk. Senki máshoz nem hasonlíthatóan lenyűgöző az a képessége, ahogyan egy alapvetően spirituális beállítottságú gondolkodó módszeres alapossággal tanulmányozza a különböző tudományágakat és foglalja kerek egészbe azok kutatásainak eredményeit, személyes megérzéseit és tapasztalatait. Mindezt a lehető legprecízebb hitelesség igényével. Teszi ezt bárki által érthető és érdekfeszítő módon. Úgy késztet gondolkodásra, hogy közben szórakoztat és megnyugtat. Az, hogy könyvei nem kapnak kellő támogató népszerűsítést, szerintem vétek az emberiség ellen. Nagy öröm volt számomra pár napja felfedezni, hogy az EzVanKiadó megjelentette utolsó könyvét magyar nyelven, sőt internetes oldalukon egy hosszabb részletet ingyen is el lehet érni kedvcsinálónak.

Sokszor jut eszembe a könyvében leírt számtalan izgalmas tudományos kísérlet, az általa bemutatott, az álszent tudományos társadalom frigidségétől oly üde mértékben különböző ősi és szórványaiban még ma is létező természeti kultúrák éleslátása. Az, hogy mindez milyen hihetetlen mértékben erősíti egymást azon tudósok kutatásaival, akik bátran le merik tolni a nadrágjukat térdig, és a megfelelő testrészükkel mosolyogni azokra, akiknek továbbra is az a legfőbb célja, hogy mi átlag emberek buták maradjunk, még csak ne is merjünk másra gondolni, mint a bankokkal szembeni kötelezettségeinkre, és arra, hogy holnap még az eddiginél is sokkal lelkesebb odaadással szolgáljuk a szó szoros értelmében degenerált, globálisan multi-agymosott, csekély értelmű és elvtelen hajcsárjainkat. Ez a multi cégek magyar vezetőit jelenti, akik egymással versenyezve költik húszezreseiket olyan rózsaszínű ingekre, amik New Yorkban csak pár dollárba kerülnek. Eközben alaposan túljátsszák saját szerepüket. Sokkal nagyobb mértékben sanyargatják beosztottaikat, mint ahogy azt az arra a szintre már le nem tekintő, a világot uraló elit érdekei megkívánják. Nyilván ilyen módon kompenzálják teljes alkalmatlanságukat mások irányítására. Pontosan olyanok ők, mint a Varsói Gettó kápói. Nem véletlenül vannak pozíciójukban. Szigorú kritériumok együttesének kell megfelelniük kiválasztásuk során. Ostobának kell lenniük, könnyen befolyásolhatónak, mindennemű emberi érzéstől mentesnek, veleszületett módon hazugnak és legfőképpen könnyen mosható agyúnak.

Vissza a fizikához. A minden korábbi tudásunknak ellentmondó felfedezéseknél engem személy szerint csak az ejt jobban ámulatba, hogy nem valami huszonegyedik századi paradigma váltás előkészületeiről van szó, melyről eddig nem is lehetett volna tudomásunk. A fényhullám természetét sikeresen bizonyító, az első úgynevezett kétréses kísérletet 1805-ben végezték el. Az elektronok hasonló tulajdonságát 1927-ben bizonyították. Róluk később kiderült, hogy viselkedhetnek hagyományos értelemben vett anyagi részecskékként is és hullámokként is, attól függően, hogy megfigyeljük-e őket vagy sem. Egy Nobel díjas tudósa a témának, Niels Bohr egészen addig a kijelentésig megy, hogy nem is léteznek, amíg nem kezdjük el vizsgálni őket. Később látni fogjuk, hogy milyen végtelen számú ámulat vár minket, ha van kedvünk ellátogatni ebbe a csodaországba. A kvantumfizika jelentős része elérhető könnyen érthető formában is, még sem tanították nekünk soha sok ezer más csodával együtt, elsősorban azokkal, amiktől akarva-akaratlanul is kénytelenek lennénk gondolkodni.

De miért zárták volna el előlünk szekrényeikbe tanáraink ezeket és más fontos tantárgyak, például a valódi magyar történelem alapvető és izgalmas tényeit? A válasz nagyon egyszerű. Nem ők zárták el. Vagy ők sem tudtak róluk, vagy ha a kötelezően előírt mértéknél szélesebb látókörrel akartak felkészülni az óráikra, akkor tilos volt számukra is az ismeret egy bizonyos határon túl, és még inkább tilos annak átadása. De jó hogy megszabadultunk a kommunizmustól, örvendezhetnénk vidáman. De nagyot tévedünk, mert annál sokkal rosszabb szabadult ránk. Egy ókori drámában hangzik el az idézet, miszerint „a nép akkor boldog, ha pontosan tudja, hogy mitől kell félnie”. Mennyire igaz ez. Nevezzük csak nevén most azonnal mindazt, amiből a lelkünket és értelmünket gúzsba kötő félelmeink táplálkoznak. Nem hiszem, hogy sikerülne, legalábbis a teljesség igényével nem. Ne csüggedjünk, nem sokára fog. Válaszoljunk a kérdésre is. Ki zárta el a tudást és miért? A világot uraló néhány száz aranyban pancsikáló Dagobert bácsinak és pár százezer elvtelen csicskásának a legalapvetőbb érdeke, hogy mi, átlagemberek egyáltalán ne gondolkodjunk. Ennek leghatékonyabb eszközei a félelem, a létbizonytalanság, a fásultság szintű fáradtság, az ezek és a velünk megetetett rengeteg méreganyag miatt kialakuló rossz egészségi állapot, a média és a családok szétrombolása.

Butaság lenne ugyanakkor azt gondolnunk, hogy közvetlenül bármit is tehetünk a földgolyóval focizó hatalmasságok ellen. Gyenge pontjuk nem a fejük, amit fegyverünk célkeresztjének közepébe állíthatnánk. Csak akkor tehetünk ellenük valamit, ha azon a spontán előtörő elhatározáson képesek vagyunk változtatni, hogy nem valaki ellen kell cselekedni, hanem valakiért. Nevezetesen saját magunkért, szeretteinkért, barátainkért, a hazánkért, a bolygónkért. Ne sikkadjon el a lényeg a mondat szerkezetében, cselekednünk kell. Sarkalljon minket továbbá saját képességeink kiteljesítésére az a tény, hogy a világot rabláncon, vagy ha úgy tetszik agyhalálban tartó szűk elit tagjai is tudatos gondolkodók egy bizonyos értelemben. Tehát versenyben vagyunk velük, méghozzá a célszalag előtt közvetlenül csak néhány méterre. El kell érnünk azt a tudatos aktivitási szintet, amivel ők már rendelkeznek. Ők életük minden egyes pillanatát aktív cselekvéssel töltik. A már most is végtelen méretű hatalmuk és vagyonuk tovább gyarapítására és arra fordítják minden energiájukat, hogy a másik hét milliárdot megakadályozzák abban, hogy gondolkodni és cselekedni kezdjen.

Visszatérve a gondolatindító eszméléshez, ha ráérzünk a saját birtokunkban lévő lehetőségek végtelenségére, kutatni fogunk azok után az eszközök után, amik mindezt a kezünkbe adhatják. A valóság szemléletének módja teljesen megváltozik bennünk, ami életünk minőségén is jelentős mértékben javítani fog. Ha úgy esne, hogy még sem kapunk kedvet a további elmélyüléshez, akkor sem töltöttük időnket haszontalanul. A tudás így is, úgy is hatalom, a szó szoros értelmében. Ne feledjük a pár sorral fentebb említett Dagobert bácsikat. Nekik van tudás bőven a kezükben, és nem akarnak adni belőle. Miközben mi nem a saját éltünket éljük, nem a saját álmainkat álmodjuk és nem a saját céljaink eléréséért küzdünk. Tudattalanul alszunk mesterséges kómában tartva. Vegetatív lényekként pergetjük le életünk órájának homokszemeit iszonyatos sebességgel és feszültséggel telve ahelyett, hogy egy kis dombra lecsücsüljünk, nyugodtan körbenézzünk, szívjunk egy kis friss levegőt és gondtalanul gyönyörködjünk a sok csodában, ami körülvesz minket az emberiség létezésének kezdete óta.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!