"-Időutazás, fiam? Lehetetlen. Mert ehhez térutazónak is kéne lennünk."
Tudod, mekkora távolságot tesz meg a Föld a Nap körül? És a Nap a kis csillagrendszerünkben? A csillagrendszerünk a Galaxisban?
Tudjuk, mi az anyag, a tér, az idő? Sok sok számítás, fizika, kvantumfizika, a tudományok szerteágazó műfajai. Rengeteg bölcs, tudós elme, aki váltig állítja igazát. Mit lehet ezen csodálkozni.

Hétvége, ki-ki nyugalomba.
A Hegy. Igen, nagy betűvel, a Mura-Dráva összefolyásával egy vonalban, a lehető legmagasabban, kis arborétum. Rengeteget voltunk ott együtt, panelból kimenekülve a bagóért vett zöldbe, amit közös munkával, teremtőként változtattunk paradicsommá.
Az új otthonom. Nem tudom, mi ütött belém. Szüleim hosszú évek után immáron sokadszorra egyedül, és én is. Kiröppentem. Munkahely, külön lakás. A jó neveltetés áldásos hatása, hogy mégis megosztok Velük mindent, s talán Ők is velem. Nekem mégis mennem kell.
A nagybajomi pihenőnél mobil telefonálok. Apám veszi fel, és amikor kérdi merre vagyok, csodálkozik, hogy Szigetvárra tartok, kb. félúton.
Mi ütött belém? Magam sem tudom. Csak felkerekedtem. Eleresztettem egy hívást apai Nagyszüleimnek: megyek, indulok, ne készüljetek kajával, nem azért... csak mert mennem kell. Annyi nyarat töltöttem Náluk Barcson, annyira jó volt. Szeretem Őket, önzetlenül, Apám annyi erőt és bölcsességet ad, és Őt Ti teremtettétek.
Fasírozott, rizs, tört krumpli, rántott hús, pörkölt nokedlivel, savanyúk garmadája talál rám ültemben. Hát igen, ez az apai Nagyanyám. Mínusz 3 óra alatt képes lakodalmat kreálni, sikerül neki most is.
Jól elbeszélgetünk, fényképezőgép nálam, miért ne lőnék pár képet...

Pár napra rá Nagyapa rosszul lesz. Látogatás a pécsi kórházba.

Csörög a mobil, Apa hív. Nemrég beszéltünk. Sejtem baj van. Felveszem. Apukám hangja, de mégsem. Máshogy cseng. Szó nélkül kérdezem: "Barcsi papa?"

A hazaút erőltetetten semlegesen, vidáman telik, Apum az út végén megdicsér: "Uram, öröm volt Ön mellett utazni." Soha nem szokott dicsérni. Pénteknek nem rossz...

A kényszerszabadság utáni reggelen, szombaton, hétvégi főiskolára indulván, korán kelek. Éppen összeszedem magam, amikor szól a csengő. Apukám az. Jött, Internetezni. Képezni magát, munkanélküli, képzésben, vállalkozó szeretne lenni, s előtte a világ. Jó ötletekkel. Szinte irigylem. Vagy nem? Miként kerültél ide ilyen korai órán? Nem értem.
-Szia Apa! Hát Te?
-Csak szerettem volna köszönni Neked és találkozni Veled, mielőtt suliba mész.
Annyira szeretne beszélni, de nekem rohanni kell. Igen, új számítógép, a mobiltelefon 'hekkelős' fórumokra lehet nem tudsz belépni, elb@sztam Apu. Nem mentettem el mindent... de ez van, legalább Intel van, nem AMD. Méghozzá milyen jó...
-Ne haragudj, rohannom kell! - adok egy gyors puszit erősen ritkuló halántékára. És szinte rá sem pillantva, az erőtől duzzadó emberre, elrohanok... szombati iskolába. Az autóhoz menet, mint csípős hidegben, könnyezni kezd a szemem, nem értem.

Micsoda fizetős képzés, a gyakorlati órákon nem mondanak semmi újat. Vagy én vagyok túl okos, vagy a képzés gyenge...de legalább lesz felsőfokú végzettségem. Telik múlik az idő, a konzultáció lejár. Gondoltam, hívnom kéne Aput, jöjjön be, 'offolunk' egyet a garázsban. Van ez így néha, este elsörözünk, röhögünk, 'offolunk'.
Nem teszem meg, nem zavarom, hadd legyen otthon, pihenjen.

Számítógépet tuningolok. AMD 2500+ után egy Northwood 'C' 2,4, amit éppen alapfeszen viszek 3,2GHz-re, egy Zalman 7700CU hűtővel. GeIL tuning RAM, X800XT. Hatalmas tuning, plexi oldallap meg minden.
Közben Aput hívom, nem kell aggódni, be fog tudni lépni mindenhova... mekkora tuning, juppi! Anyuval is beszélek...
Nemsoká cseng a telefon, Anyu az. Haló? Haló... Apa meghalt. Papa? Tudom, de ezt most miért mondod?! Neeem! Apukád!!!
Légszomjjal küszködve futok le a szomszéd utcába, a garázssorra, hogy sör ittasan autómba szállva, megnézzem, mi van.

Apám merev teste felett Anyám zokogva, összetörve, meggörnyedve, kitör belőlem az igazi fájdalom, medvényi könnycseppek és ordítás már sok méterrel odébb.

Elment a gyerek. Soha nem dicsértem meg, és most sem akartam. Nem való az, még elbízza magát. Minden esetre meg kell hagyni, jól vezet.
Rettenetes fájdalom, de rengeteg gondom mellett érzem, hogy van, akire számíthatok. Itt a Fiam. Mindez megtörtént, Ő jött és vitt, és hozott. Annyi gondom van, mégis Ő is segítség. Nem szeretem, hogy iszik, mindig amikor hív, hallom a hangján... de hát fiatal. Én is söröztem, ott egye a fene, ez legyen a legnagyobb gond. Párom már felment, én itt vagyok a garázsban és csak gondolkozom. Valahogy, Apám halála átértékelésre szólít fel. Ki tudja, ki meddig él. Érted?
Nekem le kell számolnom, mindenképpen. Mit akarhatok már? 49 vagyok. Nem akarok én már kalandot igazán, csak a Feleségem. Szeretem Őt. Mindig számíthattam rá. Ekkora fájdalmat, gondot?! Itt vagyok, munka nélkül. Temetem Apámat. Ki büntet?

NA???

Szia Apa. Ne ijedj meg. Én vagyok, a fiad. Tudom fura. Nem ölelhetlek meg, nem érinthetlek meg. Minden úgy történik, amit megéltem, csak mindig is tudtam, hogy valami módon szóltam. A dolgok alakulásába nem lehet beleszólnunk. Apa, holnap meg fogsz halni, délután. Nem tudom pontosan, mit történt, azt tudom, hogy éjjel Anyával sokat beszélgettetek... nézd, holnap reggel láthatjuk utoljára egymást... Te ezt már tudtad, azért is jöttél be hozzám odahaza... apa!!!

Mi volt ez???

...
Fel kell keljek, nem aludhatok tovább. Mikor megy a Gyerek iskolába? Bemegyek.