Most egy olyan teszttel szeretnék nektek kedveskedni, amiben egy nem mindennapi processzor, illetve platform lesz a főszereplő!
A 90-es évek közepén, mikor már hódítottak (leginkább külföldön) a Pentium processzorok a számítógépekben, megjelent a Pentium PRO processzorcsalád, még bőven a Pentium II piacra kerülése előtt. Erről a processzorról sokan még nem is hallottak, ez persze közrejátszik a korával is, épp ezért szeretném az Intel eme gyermekét egy picit ismertetni nektek, egy teszt formájában.
Ezt a processzort kifejezetten szerverekbe szánták, talán ez a másik oka, hogy elég ismeretlen maradt. 1995-ben mutatták be 150MHz-es kezdeti órajellel, és az első példányok 0,50 mikronos, azaz 500 nanométeres technológiával készültek, későbbiekben a csíkszélességet csökkentették 0,35 mikronra, míg az órajelet növelték 200MHz-re. A processzor tokjában 2 chip van, az egyik maga a processzor magja, a másik pedig az integrált L2 gyorsítótár. Ez azért fontos, mert ez volt az első olyan processzor, aminek a gyorsítótára a processzoron belül volt, így a processzor órajelével azonos frekvencián ketyeg, ezáltal lényegesen gyorsabban fért hozzá a benne lévő adatokhoz a processzor, mintha az alaplapon lett volna elhelyezve az.
A proci 5,5 millió tranzisztort tartalmaz, és további 15,5 millió tranzisztorból épül fel a gyorsítótára, illetve vannak olyan példányok, amik gyorsítótára 31 millió tranzisztorból épül fel, természetesen ott dupla akkora a cache méret, egészen 512KB, míg az „átlag” Pentium PRO processzorok 256KB-al rendelkeznek. Készültek 1MB L2 cache-el rendelkező Pentium PRO processzorok is, de ezek akkoriban iszonyatos soknak számító tranzisztort emésztettek fel, ezáltal nagyon sok volt a selejt, és a működő példányokért irdatlan pénzösszeget kért el az Intel, több mint 2600 dollárt, ami még ma sem kis pénz, így azokból nagyon kevés készült, s még kevesebb maradt az utókornak, átlagembereknek tehát az a processzor csak legenda marad(t).
Fontos megjegyeznem, hogy a Pentium PRO processzor szuperskalár, ennek következtében egy órajel ciklus alatt több utasítást tud kezelni

És akkor lássuk, hogy is néz ki egy ilyen processzor:

nagyban

Látszik, hogy a mai LGA775 tokozású processzor mennyire eltörpül mellette, hát igen… ezekből még nem sajnálták ki a „cuccot”
Ezeket, a processzorokat előszeretettel használták DUAL-ba, azaz 1 gépben 2 processzor ketyegett, a teljesítmény további növelése érdekében.

Sikerült nekem is egy ilyen konfigot szereznem, így ki tudjuk deríteni, hogy a tesztjeim mennyivel futnak gyorsabban a 2. processzor beiktatásával.
Igen érdekes felépítésű masina ez valójában, hisz az alaplapon csak a bővítőkártyák, és a külső perifériák csatlakozói találhatók meg, míg a processzorok foglalata, és a hozzájuk tartozó északi híd, illetve feszültség szabályozók egy külön kártyán találhatóak meg, s ezt a kártyát kell beledugni processzorostól, memóriástól az alaplapba. (IBM, most sem csalódtam benned, s a nem hétköznapi kivitelezésedben)

nagyban

Valahogy így néz ki összerakva

nagyban

S akkor az összeállt tesztrendszer:
IBM alaplap+ processzorkártya (Igaziból semmi konkrét nincs róla)
2X Pentium PRO processzor 200MHz
128MB DIMM-EDO Memória (SD kinézetű EDO RAM)
4MB Matrox Mystice PCI VGA kártya
2X 2, 1GB WD Enterprise SCSI HDD 68PIN
Windows 2000 SP4 Operációs rendszer

Természetesen állítottam ellenfeleket, amik segítségével könnyebben be lehet majd határolni eme, lassan muzeális értéknek számító processzor teljesítményét.

Az első ellenfél a jó öreg Pentium MMX. Erről is írnék pár sort, de mivel nem ő a főszereplő, ígérem rövidre, fogom.

Ez volt az első Pentium processzor, ami rendelkezett MMX utasításkészlettel, nem volt nehéz kideríteni a nevéből, ugye?!
Ezt a CPU-t már 0, 28 mikronos csíkszélességgel készítették, és 1997-ben mutatták be. Socket7 foglalatba passzol, órajele 166 és 233MHz között skálázódik, a „buliba” egy 200MHz-es példányt választottam, hogy lássuk, azonos órajelen mennyivel gyorsabb, vagy lassabb? A Pentium PRO processzor
A tesztrendszer:
Epox MVP3C2 AT\ATX alaplap
Intel Pentium MMX 200MHz processzor
128MB SD memória
4MB Matrox Mystice PCI VGA kártya
4, 3GB Segate HDD
Windows 2000 SP4 operációs rendszer

Természetesen nem hagyhattam ki a nagy trónkövetőt sem a „harcból” így egy 233MHz-es Pentium II processzor is küzdeni fog.
Ez a Processzor még 66MHz-es FSB-vel rendelkezik, csak úgy, mint a 2 fentebb említett központi egység, viszont ebbe a processzorba már 512KB Gyorsítótár van. Ezek a korai „Pé-kettesek” úgy, mint a Pentium PRO, szintén 0, 35 mikronnal készültek, s csak később, mikor megjelentek a 100MHz-es FSB-vel rendelkező példányok, azokkal tértek csak át a 0, 25 mikronra. Órajelűk 233MHz-től 450MHz-ig skálázódott, de a 66MHz-es FSB-S CPU-k 333MHz-ig jutottak csak.
A Tesztrendszer:
Abit BE6-II RAID alaplap
INTEL Pentium II (és Celeron 266MHz) 233MHz processzor
128MB SD memória
4MB Matrox Mystice PCI VGA kártya
4,3 GB Segate HDD
Windows 2000 SP4 Operációs rendszer

Zárójelbe raktam, hogy Celeron, azért, mert a legelső Celeron processzor sem maradhatott ki a tesztből. Annyit kell róla tudni, hogy a Pentium II-ből készítették, azaz butították le, az első modellek nem rendelkeztek egy deka L2 gyorsítótárral sem, viszont olcsók voltak, és nagyon jól tuningolhatóak, de ez már egy másik történet. Ez a processzor rendelkezik a legmodernebb gyártástechnológiával, hisz már 0,25 mikronos csíkszélességet használtak nála.
266MHz-ről indultak, 333MHz-es volt a legnagyobb, amiben nem volt másodlagos gyorstár, hamar bevezették azért ezeknél is a minimális L2-t, de ebbe szintén ne most menjünk bele. Természetesen én a tesztemhez egy 266MHz-es modellt választottam.
A tesztrendszer ugyanaz, mint a fentebb említett Pentium II-es alkotóelemei, tehát még egyszer nem írnám le.
Vágjunk is bele a tesztelésbe! Elsőnek, mint mindig, szintetikus teszttel kezdenék. Everest beépített memória olvasás-írás tesztjét futtattam a gépeken, lássuk!

Szegény Pentium PRO utolsó lett, de még ne temessük, hisz DIMM-EDO modulokkal volt etetve. Természetesen ennél a tesztnél nem látszott meg a 2. processzor adta ereje.
A Pentium1 Memória írása valami irdatlan magas eredmény lett, legalább is a többi rendszerhez képest. Feltűnt nekem is. Vagy el hisszük az Everestnek, vagy nem. Ennyit mért.
Érdekes még, hogy a Pentium II-t elverte a kis celeron.

Nem maradhat ki az Everest beépített Processzor tesztje sem, mint mindig, most is a CPU Queen-t és az FPU Julia-t jegyeztem fel. A jobb átláthatóság kedvéért külön szedtem a 2 eredményt. Elsőként akkor jöjjön a CPU Quen:

Egymagába a Pentium PRO processzor kikap, de ha mind a 2 processzor dübörög az alaplapba, akkor elveri még a Pentium II-t, sőt még a Celeront is, ami bosszantóan magas eredményt produkált, hisz ismét kikapott a Celerontól a Pentium II.

Jöjjön hát az FPU Julia:

Itt már a Pentium PRO megelőzi a kis Pentium1-est, DUAL-ba pedig ismét veri a mezőnyt.
A Celeron ismét Megelőzte a Pentium II-t

Következő szintetikus tesztem a jó öreg Test CPU nevű program beépített tesztje lesz, amiben a program, különböző utasításokat futtat a processzoron, s méri, hogy mennyit tud azokból elvégezni

Kicsit sok adat van, így elsőnek, de azért kibogarászható!
A Pentium PRO ismét veri az azonos órajelű Pentium MMX-et, s már a Pentium II-t is szépen megközelíti, de sajnos ez a program nem tud mit kezdeni a 2. processzorral, így az most semmi pluszt nem hozott. Újból a Celeron nyert, valószínűleg a magasabb órajelének köszönhetően

Processzor tesztemből most sem hiányozhat a Super PI, amit most 256k-ig számoltattam:

Igaz, hogy nem a Celeron a főszereplő, de most azzal kezdeném! Végre nem ő nyert. Itt már bizony látszik az L2 cache hiánya. Köztudott, hogy a Super PI csak egy szálon képes számolni, így nem csoda, hogy a 2. Pentium PRO nem tudott besegíteni az elsődleges társának a számolásban. Azért a kis MMX-et ismét sikerült elfenekelnie főszereplőnknek.

Na és akkor el is érkeztünk a tömörítős tesztrészhez! Elsőnek Winrarral csomagoltam be a szokásos kis 100MB-os MP3 file-om.

A tesztet többször is lefuttattam, mégsem végzett 2 processzorral gyorsabban a Pentium PRO-s rendszer. Érdekességként, figyeltem a processzor kihasználtságot, s mind a 2 processzor csomagolás közben 90-95%-os terhelést jelzett, de hogy mégis mit csinált a 2. processzor, azt sajnos nem sikerült kiderítenem.
De így is sikerült elkalapálni szokás szerint a Pentium MMX-et, de még a Celeront is, hiába, ide már bizony nagyon számít az L2. Kivételesen Pentium II-nek sincs most olyan nagy előnye.

Ezután zenét tömörítettem a vasakon, egy 60MB-os Wav file-t MP3-ba, az Advanced MP3 Converter nevű programmal:

Végre ismét sikerült előcsalogatni a 2. proci adta előnyt, igaz nem sokkal, de valamivel előbb végzett 2 processzorral a rendszer, mintha csak egy állt volna rendelkezésre.
A kis Socket7-es jószág itt nagyon kikapott, és a Celeron is csak az utolsó előtti helyre tudott befutni, igaz nagyon közel állt az egy CPU-s Pentium PRO-s eredményhez.
2 CPU-val ismét sikerült szépen megközelíteni a Pentium kettőt

Végére pedig egy kis játék is bekerült természetesen.
Csak a Quake-et tudtam futtatni, mert a többi játék vagy nem hajlandó elindulni Windows 2000-en, vagy pedig már túl kevés volt a „nafta”, inkább a VGA kártyára panaszkodtak, de volt, ami MMX hiányában nem indult el a Pentium PRO-n.
Szóval a Quake gond nélkül futott, amit 512X384-es felbontásban játszottam, az FPS-eket most is FRAPS nevű programmal mértem.

Ebben az esetben sem látszott a Pentium PRO rendszernél, mikor 2 processzor volt a játéknak. Ezen ismét nem kell csodálkozni, hisz a régi játékok egyáltalán nem támogatták a 2 processzoros rendszereket.
Egy hajszállal a Pentium MMX megelőzte a PRO-t talán az MMX-nek köszönhetően, vagy szimplán jobban feküdt neki a játék. A Pentium II és a Celeron végzett az élen, azt hiszem, ezen sincs mit csodálkozni.

Végeredményben elmondható, a Pentium PRO valahol a Pentium1 és a Pentium II között van teljesítményileg. Érdekes, hogy azért a Celeron is tudta magát tartani szépen.
És akkor most ajánlanom kéne valamire, vagy valamihez a Pentium PRO-s rendszert, ugye?
Inkább kezdeném azzal, hogy mire nem ajánlom:
Elsősorban letöltő gépnek totálisan alkalmatlan, mert irdatlan sokat fogyaszt teljesítményéhez képest. Sajnos a teljesítménye is elég kevés napjainkban, netezésre elvileg még elég lenne, de egy P3-massal jobban jár az ember.
Speciális szerver feladatokra sem a legalkalmasabb, mert egy 400-500Mhz-es Celeron is körbeneveti szegénykémet.
Tehát öreg, lassú, és sokat fogyaszt. Úgy, mint egy 40 éves amerikai autó. Azokat sem a teljesítményükért veszik az emberek, vagy hogy spóroljanak az üzemanyagon. Erre a gépre sem úgy kell nézni, mint egy „átlagos” gépre, hanem mint ereklye, higgyétek el, ennek a gépnek feelingje van, és hátrányaival együtt fogom szeretni a későbbiekben, és gyönyörködni benne.