Telefonvásárlás, #1 - az XS

Kibontottam a dobozt, kézbefogtam a telefont, és éreztem: jól döntöttem, kicsit nehéz (szeretem, ha van súlya egy telefonnak), talán egykezes használathoz is jó lesz, a színei szépek. Igen, ez jó lesz, jobb, mintha a ronda XR-t vettem volna.

Aztán teltek a hetek, és egyre többet fájt a fejem, káprázott a szemem. Ajjaj, gondoltam ez a PWM lesz, meg az AMOLED kijelző (ami amúgy látványos, éles szép, nem túlszaturált - vagyis tényleg ha ránéz egy pillanatra az ember, akkor kifogástalannak ítéli meg). Hát mégsem sikerült nekik ezt Apple-módra jobban megcsinálni, ez bántja a szemem. Próbáltam megfogalmazni, mi lehet a baj. Egyrészt a fehér színek "élesek" természetellenesek, ha beltérben nézi az ember. Sebaj, erre találtam megoldást, a kisegítő lehetőségekben a fehérpont csökkentése pont az ilyen helyzetek kezelésére került a rendszerbe.
Ezzel már együtt tudtam élni, bár ösztönösen egyre kevesebbet, végül rekordkeveset használtam tartalomfogyasztásra a vadonatúj iPhone-omat. Ez egy idő után ez tudatosodott bennem, és felmerült a kérdés: Ha egy 400 ezer forintról induló telefont nem használok, mert (immáron kevésbé) de bántja a szemem, akkor miért is ilyet használok, miért nem egy (felhasználás szempontjából) kompromisszummentes változatot?

Elmentem még párszor az egyik APR-be, ismét megnéztem az XR-t. Fogdostam, nézegettem, gondolkodtam. Tényleg váltsak az XR-re, ami eladhatatlan és mindenki leszólja (biztos tudnak valamit, amit én nem)? Tényleg indokolt, annak ellenére, hogy a "nagytesóját" használom? Nem tudtam eldönteni.

Egy kicsit később, a cég, ahol dolgozom feltette a kérdést: van új mobiltelefon-keretszerződés, az előfizetéses árhoz képest X összeggel olcsóbban kérhetek magamnak saját telefont. Kérek? Ha igen, milyet?
Vettem egy másik nagy levegőt, halkan elmormoltam az orrom alatt, hogy nagy marha vagyok, és kértem egy XR-t. Igen, egy XS mellé.

iPhone vezeték nélküli fülhallgató az ALZA.hu-n

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!