Hirdetés

Mercis kalandok - A könyv

Csak erős idegzetű autómániásoknak és szerelőknek! – írta: Lalikiraly, 4 hete

Előszó

Vígh Lajos vagyok, alias Lalikirály.

Hirdetés

Már jópár éve írok cikkeket itt a Logouton, és a blog szériában már bizony több mint 12 részből álló cikksorozatot élt meg a Mercis kalandok. Még a tavalyi évben vettem meg az autót. Nagyon régi álmom volt már egy E osztályos Merci, nem is annyira a kinézete miatt, vagy mert híresen rohad, és milyen jó móka lesz javítgatni, hanem mert már évek óta C osztályom volt. De egy pár alkalommal volt szerencsém ilyen (pápaszemesben is) ülni. Ez alatt értem a 2.9 TDI-t vagy az E50 AMG-t is. Engem főleg az fogott meg a C-hez képest, hogy bár nem vagyok túl nagy darab ember (értsd 178 centiméter és körülbelül 100 kilogramm), de a C-hez képest sokkal-sokkal nagyobb és tágasabb. Értsd úgy, hogy a vezetőülést magamnak a legfelső állásban tartom, és a baloldali tükröt még így sem tudom a legjobb pozícióba állítani, mert nem lehet tovább. Na nem baj ez, semmi apróság. De a másik oldalon az van, hogy nyugodtan terpeszkedhetek, nem feszeng a lábam, van neki hely bőven. Helyezkedhetek. Amúgy is olyan vagyok vezetés közben is mint egy balerina, aki feszt matat.

Így teltek múltak az évek, és már a negyedik Merci volt meg bőven, mikor egy borús őszi napon bújtam az internet sötét bugyrait. Azaz mi mást csinál egy pasi még unalmában is a 18+-os oldalak lesésén kívül, hát a hasznaltauto.hu-t lesi, mert az jó. Így rá is akadtam egy hirdetésre, miszerint egy W210 E200 CDi-t kínálnak eladásra kevés műszakival és már a képeken sem a legjobb állapotban 400 000 forintért. Tegyük, hozzá, hogy a dízelekért sosem voltam oda igazán. Na nem baj, felhívtam a kereskedőt. Azt mondja, hogy én vagyok az első jelentkező, mondom, másnap reggel én megnézném, és ha olyan akkor el is viszem. Jó rendben. Másnap reggel persze a legpocsékabb esős idő köszöntött, de a kedvemet már nem vette el. El is mentünk a méltán híres, illetve inkább hírhedt Fővárosi Autópiacra.

Ott is állt az autó, leengedett kerekekkel, fényét vesztett karosszériával és borzalmasan koszos motor- és beltérrel. De hát olcsó autó, mit is várnék. A kereskedő vállalta volna, hogy lepolírozza legalább a kasznit, hogy nézzen ki valahogy, de abban a pocsék időben ez kivitelezhetetlen volt ott, ott és akkor. Rendben, nézzük meg az autót. Kulcs kettő van, egy szervizkulcs és egy főkulcs. Na a főkulcs még éppen működött, de csak már gombnyomás mellett „szippantotta” be. A szervizkulccsal meg csak indítani lehet, mert abban nincs toll. Na, nézzük körbe. Tele volt lomokkal pláne a csomagtartó, irgalmatlan koszos belül, és kívül is éppen hogy tartja magát. Kiderült, hogy az autó egy igen távol-keleti emberkéé volt, aki addig járt vele, míg meg nem állt alatta, aztán ott a kertben két évet állt, a kereskedőnél meg körülbelül egy éve volt ott, és már csak szabadult volna tőle. De a negatívumok után nézzük a pozitívumokat is. Új akkumulátor, a motor pöccre indul, a klíma valami csoda folytán működik és tökéletes (bár a kompresszornak van némi hangja). Az elektromos ablakok működnek, a tetőablak fele is működik. Lámpák világítanak, az automata váltó egész szépen vált. Elmentünk egy rövid próbakörre, a futómű nyilván kopog meg mindenféle hangok, de nem vészes.

És már amikor először beleültem, tudtam, hogy kell az autó. Megállapodtunk 370.000 forintban a kereskedővel, és egy félóra múlva már hoztam is el. Mondanom sem kell, az első út egy benzinkúthoz vezetett, mert üzemanyag nyilván már inkább csak lélekben volt benne, a kerekek meg szinte nullán. Így megtankoltam, kerekek felfújva, irány haza vele Újpestre. Menet közben már láttam, hogy a termosztát rossz, mert 60 fok fölé nem megy a víz. Plusz, mikor hazaértem, a főkulcs az azonnali elemcsere dacára is megadta magát. Így kapásból kellett egy kulcsot készíttetni az autóhoz, amiről a következő oldalakon lesz szó. De ne szaladjunk előre. Megvan a kocsi, át kell íratni és a szokásos macerák.

Ez lenne a bevezető, a többi pedig a következő tízegynéhány oldalon fog következni, hogy mik a tapasztalatok, miket javítottam és hasonlók. Csak erős idegzetűeknek. A blog szériában most még két rész készül. De az utazós blogsorozatommal is jócskán adós vagyok. Fogadjátok őket is szeretettel.

Hozzátennék annyit a dologhoz, hogy beülök, beindítom, általában azért kímélem az autót, pláne hidegen nem gyilkolom, amúgy sem egy versenyautó a maga 102 lóerejével. Viszont egész csönd van most már az utastérben, még a mercis órám ketyegését is szoktam hallani. A klíma azért van, hogy menjen, nem azért, hogy lehúzzam az ablakot. Amúgy sem bírom a zajt. meg a szél majd fújja az arcom. Ha azt szeretném, akkor kabriót veszek. Fogyasztása? Városban bőven 8, országúton még igazán mai napig sem tudom kb. 6-7 körül lehet. Persze 5 sebességes automata. Hogy mennyire szerviz és foglalkozást igénylő darab? Nagyon, sőt borzalmasan nagyon, persze ez köszönhető a nagyon hányattatott sorsának. De haladjunk tovább.

Fogadjátok sok türelemmel a cikket, rengeteg sok munkám van benne, minden túlzás nélkül.

Aki lusta olvasni, lapozzon az utolsó oldalra! Ott talál videót :)

Hirdetés

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!