Telepítsünk TFTP és iSCSI szervert!

TFTP szerver telepítése

Az előző oldalakon nem ejtettem róla szót, de az indítási fájlok átviteléhez szükségünk van egy olyan protokollra is, ami segítségével a NIC PXE programja letöltheti az iPXE-t (és esetlegesen más fájlokat is) a szerverünkről. Ehhez az általánosan támogatott protokoll a TFTP, így mi is ezt használjuk most.

A Windows beépített TFTP szerverét a Központi Windows-telepítési szolgáltatások név alatt futó szerepkörben találjuk. Telepítsük ezt a szerepkört most fel, de ügyeljünk arra, hogy a komponensek közül csak a Továbbítókiszolgáló nevű komponenst telepítsük, a másikra ugyanis nem lesz szükségünk.

A TFTP szerverünk feltelepült, de nem áll még készen a működésre. Először is jelöljünk ki a szervernek egy gyökérmappát, példánkban ez most a C:\tftproot (jegyezzük meg ennek az elérési útvonalát, mert szükségünk lesz rá).

Nyissuk meg a Rendszerleíróadatbázis-szerkesztőt (még leírni is hosszú, szóval a regedit.exe-t), és tallózzuk ki az alábbi kulcsot: HKLM\System\CurrentControlSet\Services\WDSServer\WDSTFTP! Itt módosítsuk a ReadFilter értékét: az új értéke egy * legyen mindössze!

Még egy lépés van hátra: hozzunk létre egy Karakterlánc típusú elemet itt, és nevezzük el RootFolder-nek, értékének pedig az előbb megjegyzett elérési útvonalat adjuk meg! Ha mindent jól csináltunk, akkor ehhez hasonló kép kell, hogy fogadjon minket:

iSCSI szerver telepítése

Ez a lépés már nem igényel a fentihez hasonló műveleteket. Töltsük le innen a Microsoft iSCSI Target nevű programot, majd a hagyományos módon telepítsük azt!

FONTOS: Ha Windows 2012 vagy annál újabb szerver OS-sel dolgozunk, akkor ezt a programot már az operációs rendszer részeként találjuk, így telepítésre nincs szükség.

iSCSI beállítása

Tekintsük át az iSCSI protokoll ránk vonatkozó működését. Az iSCSI szerver fogja majd szolgáltatni klienseinknek az azokhoz tartozó virtuális merevlemezeket. A szervert targetekre tagolhatjuk, amik merevlemezekhez kapcsolódnak. Egy target egy klienshez tartozik, az azonosítást pedig a szerver a kliens NIC-jének MAC-címe alapján végzi majd.

A Master Disk beállításához válasszunk ki egy klienst, amin a rendszertelepítést elvégezzük. A kiválasztott kliens MAC-címét jegyezzük fel!

Indítsuk el az új iSCSI Target varázslót, majd a megfelelő lépésnél nevezzük el ezt a Targetet, mondjuk Install-nak! Amikor az azonosítókat kell hozzárendelnünk a Targethez, adjunk hozzá egy Advanced Identifiert, aminek típusa legyen MAC-cím, az értéke pedig az előbb feljegyzett MAC-cím!

TIPP: A MAC-címet a varázslónak a következő formában érdemes megadni: AA-BB-CC-DD-EE-FF.

Miután létrejött a Target, készítsünk hozzá egy virtuális merevlemezt: a Targetre jobb gombbal kattintva tudjuk elérni azt a menüt, ahol kiválaszthatjuk ezt a lehetőséget. Méretét tetszőlegesen határozzuk meg, természetesen attól függően, hogy mennyi programot szeretnénk telepíteni erre a lemezre. Jegyezzük fel a létrejött lemez útvonalát!

FONTOS: A program a Master Disk maximális méretét létrehozáskor lefoglalja, így ügyeljünk arra, hogy legyen elég helyünk a fizikai meghajtónkon a virtuális merevlemeznek! A különböző kliensek különbözeti lemezénél ez már természetesen nem így lesz, ott a valós különbözeti adatok tárterületét látjuk majd lefoglaltnak.

TIPP: A Master Disket és későbbiekben a különbözeti lemezeket is érdemes olyan meghajtóra helyezni, ami kellően gyors olvasási és írási sebességgel rendelkezik. Aki rendelkezik például egy nagy méretű SSD-vel, használja ki bátran, a kliensek teljesítménye meghálálja majd.

A Master Disk beállításához szükségünk lesz a frissen létrehozott Targetünk azonosítójára (IQN-jére), amit a Target tulajdonságainál érhetjük el. Az azonosítót jegyezzük fel, mert a következő oldalon szükségünk lesz rá.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!