A „nagy szurdok”…

Némi pihenés után, T1-et (ez volt a beceneve a másik srácnak, aki egyben az egyik kapitányunk is volt a táborban) a pókerasztaloknál hagyva, négyen autóba pattantunk és elindultunk a Grand Canyon felé. A városból kifelé a 95-ös majd a 93-as főúton haladva, hamarosan átléptük Arizona államba, s azonnal meg is álltunk az első látványosságnál: a rengeteg filmből már jól ismert Hoover gátnál. Pár fénykép elkészítése után máris robogtunk tovább Kingman felé, ahol is az I-40-es autópálya helyett a Historic U.S. Route 66 –re kanyarodtunk, hogy aztán meg se álljunk Williams-ben foglalt szállásunkig.

Historic U.S. Route 66...I.

Historic U.S. Route 66...II.

Historic U.S. Route 66...III.

Historic U.S. Route 66...IV.

I-40

U.S. Route 93...

Annak elfoglalása után már indultunk is a körülbelül egy órára lévő Grand Canyon-hoz. Az ott tapasztalt látványra nagyon nem találok szavakat, és a fényképek sem adják át az ott érezhető méreteket és élményt. Autóval a belépő $25 volt, igaz cserébe egy hétig érvényes, amit szerintem simán el lehet tölteni ott, és még csak akkor is csak ízelítőt kap az ember a természet erejéből. Már erősen besötétedet mikor visszaindultunk a hostel-be. Másnap délelőtt aztán hátunk mögött hagyva Williams-et, az I-40-en visszaindultunk Las Vegas-ba, ahol eltöltöttünk még egy napot, majd egy átmulatott éjszaka után kapitányunkat kiraktam a repülőtéren, ő ment vissza a keleti partra, hogy találkozzon a Floridából visszaérkezőkkel, majd pár nap múlva induljanak haza. Mi pedig átmenetileg búcsút intettünk Nevada-nak, és az óceán felé vettük az irányt…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!