A megoldás

Az előzmények és az okok ismertetése után térjünk végre a lényegre. Az én megoldásom egy pici házi szellőztető "rendszer" kialakítása volt. Az ötlet szintén a netről jött. Léteznek komplett hőcserélős házszellőztetési rendszerek csillagászati árakon. Egy lakáshoz ez sok lenne, főleg anyagilag. A hőcserélős részre is főként nagy teljesítmény esetén van igazán szükség. Így én csak egy mezei szellőztető rendszerben gondolkodtam. A lényeg, hogy teremtsük meg a lehetőséget a levegőáramlásra és keringessük azt valami módon, ha már természetes úton nem sikerül.

Amit kitaláltam az az, hogy a lakás két szobájában (nappali-konyha+háló) egy-egy Aereco szellőzőn keresztül jönne be a kinti levegőt, amit egy a lakás közepén - alul a rajzon látható módon - egy ventilátor szívna ki így cserélve a levegőt az egész lakásban. Mindennek a lényege - hogy ne pisiljünk széllel szembe - hogy az egész az amúgy természetes szellőzéssel megegyező irányban működik.

Az Aereco passzív szellőzők nem jelentettek túl sok kérdést. Abból páratartalom függvényében nyitó vagy éppen záró verziót vettem kettőt. Arra azért figyeltem, hogy a maximális levegőbeengedési képessége szinkronban legyen a leendő szellőzőventilátor légszállításával.

Ami érdekesség - és nekem új volt -, hogy ezeknél a passzív szellőzőknél meg van adva, hogy azt az adott légszállítást hány Pa-os nyomás alatt tudja produkálni. És itt jön a képbe az a fontos tény, hogy eleve van-e természetes szellőzése a lakásnak vagy nincs. Mert hiába rakunk fel szellőzőket az ablaktokra, ha nincs huzat, ami úgymond beszívja és kifúja onnan a levegőt. Ennél a típusú szellőzőnél, amit választottam, 60-70m3/ óra a maximális légszállítás 40 Pa-os nyomás alatt. Értelemszerűen, ha nincs meg a 40Pa-os nyomáskülönbség, akkor annak függvényében arányosan kisebb lesz a légszállítás is. A mi esetünkben, szélcsendes időben kb. nulla.

Ebből ugye kettő van, ezért olyan ventilátort kellett választanom, ami legalább 100m3-t képes szállítani óránként, hogy ki tudjam használni a szellőzők nyújtotta lehetőséget. Így el is értünk a leglényegesebb részhez, a szellőzőventilátorhoz. Amit ugye be kell építeni a falba... (ide most a filmekben használatos hatásszünetnél alkalmazott megdöbbentő hangeffektet képzeljünk el)

De ekkor ez az egész még csak elmélet volt. Mielőtt kiadtam volna egy valag pénzt, mindenképpen ki akartam próbálni, hogy egyáltalán működik-e az elképzelésem. Elvégre minden neten olvasott rendszer ennél komolyabb, összetettebb volt. Persze nem is egy kislakásra voltak tervezve.
Ezért muszáj volt egy "kísérleti" rendszert összehoznom, hogy költség nélkül valahogy kipróbálhassam a dolgot. Itt a részletekbe kár belemenni. Egy random ventilátor, 2cm vastag szigeteléstáblák segítségével "beleépítve" egy bukóra nyitott ablak tetejébe. Valamint a rések betömése. És ennyi.

A gyorsan összetákolt elszívás

A lényeg, hogy a dolog működött. Kicsit csoda feelingje volt a dolognak, nekem, mint laikusnak, hogy ennyi év párásodás után végre úgy megyek ki reggel a nappaliba, hogy szárazak az ablakok (és nem dübörög a párátlanító). Persze egész éjjel ment a ventilátor, de egy ilyen mezei 12cm-es PC-s házventi nem fogyaszt sokat. Hangja viszont annál nagyobb volt.

Még legalább két hétig teszteltem így a rendszert, de az eredmény már az első héten teljesen világossá vált. Működik. Első két nap ventilátorral -> nincs pára. Második két nap (hőmérsékletek 1-2 fok eltéréssel megegyeztek) ventilátor nélkül -> szokásos pára. Ennél nyilvánvalóbb eredményre nem is juthattam volna. Még megfejeltem a Midea páratartalom mérőjével, ami szintén igazolt, 45-55% közötti páratartalmat mutatott reggelre.

Akkor pedig jöjjön a neheze. Hozzuk össze mindezt, élesben. A lehetőségekhez mérten legigényesebben és persze nagyon halkan.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!