Fényképezés

Kiemelném, hogy a képek mind a két készülékkel az elérhető maximális felbontáson és önműködő "auto" módban készültek, kivéve a HDR-t, mert azt kézzel kapcsoltam ki és be az összehasonlítás miatt. Google Drive-ban találjátok meg a képeket teljes valójukban a méretkorlátok miatt

A Galaxy S5 tekintetében az elődökhöz képest nagy változások történtek; a Samsung igazán bele adott apait-anyait a kamerába... meg egy ISOCELL technológiának nevezett eljárást, ami elvileg a fényérzékelő pixelekre beeső fény átfolyását, átszivárgását hivatott kiküszöbölni, ezzel növelve a képek minőségét, élességét. Így szól a reklámkampány.

Papíron a 16MP-es 1/2.6”-os, f2.2-es, 31mm-es képérzékelő lapkával kiváló minőségű fotók készíthetők. A fókuszálás sebességét pedig fázisérzékeléses technológia segíti. Ez viszont nem csak papíron veszett gyors, hanem az életben is. Az maximális felbontást 16:9-es képaránnyal lehet csak elérni. Ha az általános 4:3-as arányra vágyunk, 12MP-re vagyunk lekorlátozva.

Külön kiemelendő a HDR - High Dynamic Range - Magas Dinamikatartományú fényképezés, ugyanis a Samsung ebben az esetben is feljebb tornázta a lécet.

Mivel a mobiltelefonok képességei fizikai korlátokba ütköznek, ezért szoftveresen lehetséges csak a szűk dinamikatartomány kitágítása. Ezt úgy érik el, hogy a készülék gyors egymásutánban készít kettő - esetenként három - képet, amit aztán algoritmussal egy képpé gyúrnak. Ilyenkor a túl világos és a túl sötét képeket kiátlagolja a processzor, megalkotva a magas dinamikatartományú mesterművet. Előnye egyértelmű: nem túl sötét, nem túl világos végeredmény. A hátránya viszont a képek készítése közötti idő miatt fellépő bemozdulási lehetőség, ami homályos, szellemképes fotókhoz vezet. Illetve normál esetben maga az elkészülés hosszúsága is "idegőrlő" lehet.

A Samsung viszont nem volt türelmes kedvében és megalkotta a Live HDR-t. Azaz a készülék képességeinek a határát feszegetve azonnal és késleltetés nélkül megjelenik az a HDR kép a keresőben, így valóban azt látjuk, amit aztán lement az exponáló gomb megnyomása. Ilyet pedig a többi gyártó – még – nem alkotott.

Az iPhone 6 sem szégyenkezhet, ami a fotózási képességeket illeti. Ami számomra tetszik benne az egész rendszerre jellemző egyszerűség. Csak ráirányítod a kamerát egy szívednek kedves téma felé és megnyomod az exponáló gombot, mindenféle állítgatás vagy buherálás nélkül. Hüp-hüp-hüp, iPhone trükk: van egy - az esetek 95%-ában - megfelelő fényképünk.

Ugyan még le van maradva a 8MP-es nagyságú képeknél, de az Apple kihozta a maximumot ebből a méretből. A készülék f2.2-es értékű, 1/3” nagyságú, 29mm-es érzékelővel száll hadba a mezőnnyel, ami a 2014-es megjelenési évet nézve nem rossz, bár fellelhető jobb is. A fókuszálást FocusPixelek segítségével gyorsították meg.

A HDR képek hagyományos ízek módok szerint készülnek és a Samsunggal ellentétben a végeredményt csak a kép elkészülte után láthatjuk. Viszont kiemelném, hogy alapból az iPhone lementi a normál és a HDR-rel készült munkánkat is, így választhatunk, melyiket tartjuk meg. A Galaxy S5-nél mindig csak egyféle kép készül.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az iPhone 6 a HDR képeket szinte ugyanolyan sebességgel menti le mint a normált, azaz szinte azonnal. A sebesség miatt az elmosódott, szellemképes fotók lehetősége minimálisra van csökkentve.

Szintén az iPhone 6 esetében érdemes kiemelni az Auto-HDR funkciót, ami a keresőben megjelenő kép esetében, magától dönt, hogy indokolt-e a használata, vagy sem. Ezzel a kezünk alá dolgozva, időt spórolva, ráadásul meglepően jó eredménnyel..

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!