A határ felé

A határ felé

A második szakasz

Szeged és a röszkei határátkelő között a reggeli után indultunk tovább. A benzinkút kijáratánál, a felhajtó előtt próbálkoztunk. Itt találkoztunk más stopposokkal, de ők nagyon szerencsétlenek voltak, mert nem kaptak fuvart, viszont ők is Görögországba mentek valami fesztiválra.

Mi is próbálkoztunk újabb táblával, de nem jártunk túl sok sikerrel, viszont kb. 20 perc múlva megjelent egy szakadt, régi Ford Transit utánfutóval, amin szerintem alkatrésznek való másik piros pudvás s**r volt. Na, ezek valami albán vagy hasonló népség lehettek. Integettek, hogy szálljunk be és mi meg is tettük.

Vagyis csak azért, mert Anna már bújt befelé. Nem nagyon tetszett a dolog, de már nem volt visszaút. Ezután megbeszéltük, hogy még egyszer nem fogunk ilyenek mellé beszállni, mert a stoppolás a szimpátián és a bizalmon alapul, nekem pedig ezek nem voltak meg jelen esetben. Ahogy kimentünk az autópályára, az emberke neki is kezdett magyarázni, meg integetni, hogy pénz kell neki, de aztán abbahagyta, amikor látta, hogy nem nagyon foglalkozunk a dologgal, mert nem is értjük, amit mond. A határnál kiszálltunk és átsétáltunk, nem volt probléma a határőrnél. Ezután a határ szerb oldalán próbálkoztunk tovább.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!