Előhang

Bizonyára sok ember számára még mindig körüllengi a Távol-Keletet az a bizonyos miszticizmus, rejtélyesség, esetleg homály, melynek ködébe oly sokáig burkolózott több ázsiai ország is, és ez nem meglepő, mert a nyugatitól – és ezzel az általunk megszokottól is – gyökeresen eltérő kultúrákról beszélünk. Hozhatjuk példaként akár Kínát, melyre a különböző nyugati modelleket (gazdasági stb.) nem sikerült eredményesen alkalmazni – részben a társadalmi berendezkedésük miatt –, vagy akár Japánt is.

Kōya-hegy, Japán, Wakayama prefektúra

Japán ilyen téren még inkább kiemelhető, hiszen hosszú évszázadokra bezárta kapuit a különböző korszakok során, ráadásul igen későn került sor arra – csak a XIX. század végén –, hogy újra nyisson a nyugat felé, és ez is csak az amerikaiak által gyakorolt nyomásra történt meg. Azáltal, hogy Japán több alkalommal is bezárta kapuit, egy olyasfajta egyedi fejlődésirány lett domináns, ami jelentősen befolyásolta Japán társadalmának életét, ezáltal a művészeteket, a hadászatot és még sorolhatnánk.

Természetesen a történelem során a japánok érintkeztek más országokkal, főleg Kínával, illetve Koreával, a nyugatiak közül pedig legtovább a hollandokkal folytattak kereskedelmi kapcsolatokat, mégis azt mondhatjuk, hogy az európaiak hatása nem volt túl jelentős az országra nézve, természetesen ezzel együtt sem elhanyagolható. Ez az állapot leginkább a Meiji-korig (1868–1912) állt fent, amikor is megindult a nyugatiasodás. Ezt tekinthetjük annak, amikor valóban beáramlott a nyugati kultúra. Láthatjuk, hogy hosszú-hosszú időn keresztül fejlődhetett a keleties kultúra a szigetország berkeiben.

Talán minden másképp alakult volna, ha hamarabb mély kapcsolatba kerülnek a nyugati kultúrával, de joggal tehetjük fel a kérdést, vajon akkor is ilyen egyedi lenne a japán kultúra? Kétségkívül egyedisége és az általunk megszokott dolgoktól való kívülállóssága, különbözősége teszi oly különlegessé, oly rabul ejtővé, de egyben ettől lesz a nyugati ember számára néhol furcsa, ködbe burkolózó és helyenként érthetetlen, megmagyarázhatatlan is.

Ahogy az ember egyre többet és többet tud meg a történelmükről, szokásaikról, hagyományaikról, úgy tárul fel számtalan ajtó és számtalan sötét teremben gyúl fény, hogy láthatóvá váljon az eddig homályba burkolózó bútorzat, az aprólékos díszítés, a megmunkálás. Olvashatóvá, érthetővé válnak a terem falán levő, addig kivehetetlen, homályos, kusza szövegek, képek.

Éppen abból fakadóan, hogy olyannyira más, oly eltérő, épp ezért nyújthat számunkra egy új élményt, épp ezért ad lehetőséget arra, hogy végre kicsit kilessünk a távcső lencséje elől, mellyel eddig a világot szemléltük. Mert lehet szeretni és lehet utálni a japán, illetve a többi ázsiai kultúrát, de egyet le kell szögezni: Aki kicsit is elkezd foglalkozni vele, egy új szemléletmóddal gazdagodik, és ez a mai világban nagy kincs. Elengedhetetlen, hogy kicsit kiszakadjunk a mindennapi életből és a tevékenységekből, elszakadjunk az ingerektől, melyek körbevesznek minket.

Katsushika Hokusai - Koishikawai teaház

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!