Kansai kalandok

Rövid bemutató a „tágabb” Kansai régió, Oszaka, Kiotó, Vakajama és egyéb vidékek közreműködésével. – írta: adlersson, 3 hete

Hajimeni

(hajimeni (はじめに, hadzsimeni) = bevezetés; először is, kezdetben)

Páran talán már kitalálták a címből, hogy ezúttal elsősorban Oszaka, Kiotó és társai lesznek a főszerepben, azonban nem vasúti, hanem kulturális-érdekességes szempontból. Ismerőseinknek köszönhetően időről-időre látogatásunkat tesszük e vidéken. Így Shinsaibashi, Dōtonbori és hasonlók környékén már csak egy alkalomban maximalizáljuk a látogatások számát, és ekkor is rendszerint csak valamilyen égetően szükséges háztartási vagy szépségápolási felszerelés beszerzése végett vállalkozunk arra, hogy a „tax-free” mámorában fetrengő kínai turisták hadán átvágjunk.

Kiotóban ezúttal bepótoltuk a legutóbbi alkalomkor kimaradt Nijō-kastélyt, fűszereket és Gudetama termékeket vásároltunk, míg Vakajamában az őszibarack árain döbbentünk le úgy, mintha nem lennénk tisztában a Japánban forgalmazott gyümölcsök értékével. Mindezek mellett, egynapos túra keretében terítékre került még a Biwa-tó partján fekvő Hikone városa is.

Wakayama városának részlete a hasonlóan elnevezett kastélyból nézve.

Késő este érkeztünk meg a Kansai repülőtérre, így idő spórolása végett még a repülőn megvettem a belvárosi transzfer buszra szóló jegyeket. Hiba volt. Igyekezetünk ellenére éppen lekéstük az utolsó olyan buszjáratot, melyhez még lett volna helyi vasúti csatlakozásunk Umedánál. A repülőn kiállított jegyeket viszont nem lehetett visszaváltani és máskor sem lehet felhasználni, pedig nem kerülnek kevesebbe, mint a bárhol máshol kapható változatok. Kényszerű reptéri dekkolásunk végén így a tervezett 11-éjfél helyett hajnali 2-kor értünk szállásunkhoz, melyet végül taxival értünk el, így a városi transzferre szánt fejenkénti ~1500 jenből (kb. 3560 forint) a duplája lett.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények