Téli üdvözlet a Tálna-partról

Az évszakok határai elmosódnak, feledésbe merül a jégvirágok szépsége, a zúzmara ragyogása vagy a hóropogás. – írta: Bluerainbow, 5 napja

Az ünnepek közeledtével csillogó szemmel nézegetjük a régi képeslapokat. Füstölgő kémények, havas fenyők, szánkozó vagy hóembert építő boldog gyermekek. Megelevenedett emlékek, a régi telek varázsa lassan, észrevétlenül lopja be magát újra szívünkbe.

"Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.”

Wass Albert

Míg évekkel ezelőtt óramű pontossággal lehetett számítani az első havazásra; míg őseink tudták mit jelent a hó, a fagy, a betondzsungelben született mai gyermekek oly keveset tapasztalnak mindebből. Köszönhetően annak, hogy a négy évszak közti határok elmosódnak és egymásba folyva eltűnik az átmenet; köszönhetőn annak, hogy évről – évre egyre messzebb szökik a tél a városok zajától, lassan feledésbe merül a jégvirágok szépsége, a zúzmara ragyogása vagy a hóropogás és meglepetést okoz, ha a téli hónapokban valami fehér kristálypor szállingózik a földre.

Olyan kiábrándító jövőkép ez, aminek csak a bezárkózott emberek adhatnak hitelt, hiszen odakint a természet megőrizte fenséges téli varázslatát.

Ilyen indíttatástól vezérelve indultunk útnak, meglesni a közeledő telet. Utunkat Szatmárnémetiből kezdtük, ahol még hét ágra sütött a Nap és semmi nyoma nem mutatkozott a hideg időnek. Szatmárudvari, Apa és Színérváralja még a késő őszi színekben pompázott. Ugyan a fák már jobbára levetették színes ruháikat, az avarszőnyeg még bíbor – barnás színekben tündökölt. A bujkáló Nap az épületek mögül leste ki titkos tervünket. Avasújvárosnál éreztük először a fagy jellegzetes illatát megjelenni a levegőben, s a deres levelek már nem zörögtek a talpunk alatt. Ahogy távolodtunk a várostól, Muzsdajon mutatkozott egy vékony rétegű fehér szőnyeg; a dombokon már összeálló takaró, míg a legelőn még a magas bozótokkal vívta harcát, de már befújta az ősz maradványait. Vámfalútól kezdve viszont láthatóan és érezhetően is beköszöntött a tél. Így megtaláltuk úticélunkat is, a már többször is meglepetést okozó Lunaforrás településben.

Ennek a Szatmárnémetitől alig 65 kilométerre található kis falucskának utcái vezetnek el arra az ötszáz hektáron fekvő nyílt területre, mely igazi turisztikai gyöngyszem. Hegyektől és domboktól ölelt völgyei minden évszakban tartogatnak felfedezni valót a természetbarátok számára. Kristálytiszta levegője és gyógyvizű forrásai, bányászati lehetőségei pont úgy, mint az indulásra váró sífelvonó, óriási lehetőségeket rejt magába. Ez a terület pár éve a megye egyik legnagyobb turisztikai projektjének része, s ennek köszönhetően a főúti letérőtől a sífelvonóig kitűnő és karbantartott az út.

Míg a városban megszokott látvány, hogy a frissen hullott hótakarót gyorsan latyakká változtatja a forgalom, ezen a vidéken az aszfalton kívül ameddig a szem ellát összefüggő és magas (40- 50cm) paplan fedi a tájat. A Vámfalútól kísérő Tálna-patak mutatja az utat és csalogat minél messzebb a lakott településtől. A hol jobb, hol bal oldalról bújócskázó patakon több helyen is hidacskák ívelnek át. Az elágazó ösvények most jégtől fényesek és megközelítésük csakis téli öltözékben javasolt. A hótakaró puha szerkezetét a felszínen csillogó jégkristályok védik, mint megannyi üvegszilánk.

Lábunk alatt ropogva süllyed meg a felszín, miközben a domb oldalán próbálunk felkapaszkodni. A nyáron dús lombkoronával díszelgő fák, most lecsupaszított ágakkal, agancsokkal merednek az ég felé. Közöttük süvölt a szél és felettük kárognak a hollók. Az őszről maradt növényvilág kikandikáló bokrai és megszáradt virágai hosszú árnyékot vetnek a hótakarón a téli napsütésben.

Ha a főútról az útelágazásnál jobb irányba fordulunk, hamarosan a Boda Osanu Pisztrángoshoz érünk. A bővítés alatt álló fogadó, nagyon jól illeszkedik a környezetbe; fából készült terasza és a patak partján való elhelyezkedése megnyerő és hiteles képet ad a ház étlapjához.

Ha nem térünk le a főútról és tovább haladunk előre egy kereszthez érkezünk, mely a remetelak és a templom irányát jelzi. A szerpentines út nagyon szép rálátást mutat úgy a domb aljából, mint a tetőről. Lépcsőzetes peremein remek kilátás nyílik a környező házakra és az ösvények rejtekén megbúvó csendes szálláshelyekre. A kéményekből felszálló gomolygó füst könnyedén felfedi őket. Ezen az úton haladva juthatunk el a sífelvonóig, s innen indul az út a Kis Köves-csúcs felé vezető gyalogtúrához. Eddig zökkenőmentesen el lehet jutni a gépjárművel. Innen viszont csak gyalogosan lehet folytatni a felfedezést. Az ösvényen csupán lánctalpas vagy terepjáró autók nyomaiba lépkedhetünk, máskülönben térdig érő hó próbál eltántorítani az erdei ösvénytől.

Hatalmas fenyők ágai megrogyadozva a hótakaró alatt, kifosztott maghéjak elszórva a felszínen, míg a fák között cikázó vadállatok lábnyomait véltük felfedezni. A kanyartól mi sem merészkedtünk távolabb.

A kereszttől balra található egy másik ösvény, mely a Tálna-patakot kíséri tovább, a Szőcs-réten át a Trestia-mocsár felé. Ezen a szakaszon könnyen megközelíthető a patak. Ez a szeszélyes víz néha sekély, hogy könnyedén átszökken rajta az ember, máskor pedig gyors zúgással, felduzzadva állja útját minden barangolónak. Most a hótakaró elrejti a vízpartot, s a víz jeges kerete könnyen megtréfálja az óvatlan kirándulókat.

Télen ez a vidék valóban csak a célforgalmat bonyolítja. Csak azok látogatnak ki a Tálna partjára, akik tudatában vannak, hogy mire számítsanak.

Az utóbbi idők egyik kedvenc kirándulóhelye lett Lunaforrás. Jártunk már itt tavaszébredéskor, nyáron, mikor szinte ünneplőbe öltözött a táj. Láttuk ősszel az aranyba forduló lombkoronákat és a hegycsúcsokat ölelő rejtelmes ködfellegeket. Megvendégelt csodaszép őzlábgombáival és ámulatba ejtett a megye két legnagyobb felfedezhető hegycsúcsúval (Mike és Kis Köves) és most télen újabb arcát tudta mutatni nekünk, hogy újra és újra visszatérjünk domboktól ölelt karjaiba.

Szöveg: Habarics Ilona
Fotó: Habarics Ilona és Zsolt

Blogger oldalunk
Barangolók Facebook csoport
Facebook oldalunk
Google+ oldalunk

Előzmények