Tavaszlesen a Jád völgyében

A természet ébredése, a hótakaró alól előbújó élénk színek mindig magával ragadják az embert. – írta: Bluerainbow, 6 éve

"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."
Márai Sándor

Tavaly áprilisban Szatmárnémetiben már hét ágra sütött a nap, ám alig 90 kilométerre, Kapnikbánya (Cavnic) környékén még összefüggő hófoltok borították a csúcsokat. Most is alig egy hét leforgása alatt érkezett meg hozzánk a tavasz és azonnal virágba borultak a fák; így felbuzdulva a tavalyi év tapasztalatán, tavaszlesre indultunk a meseszép Jád völgyébe. Utunkat Élesd (Aleșd) felé vettük, majd a Királyhágó szerpentines kanyarulatai után a szintén Királyhágó (Bucea) településnél tértünk le Biharfüred (Stâna de Vale) felé. Kísérőnk a Jád patak volt, mely a Bihar hegységben ered és Csarnóháza (Bulz) mellett ömlik a Sebes Kőrösbe (Crișul Repede). A falú közelében található a Kessler-vízöntőbarlang (Peşteră cu Apă). A barlangban több vízesés is található, de csupán pár száz méteren látogatható. Csarnóháza autentikus hangulatú, vidéki házai előtt a dús és tiszta vizű Jád patak csobog; amíg a háttérben körülöleli őket a hatalmas sziklatömbökkel büszkélkedő hegyoldal. A következő település Munteni, majd Jádremete (Remeţi), látványossága pedig az a vízkitörés, amely a kasztvidékre jellemzően egy a föld alól kicsi tó formájában előbújó patak. A zöldellő fűben megannyi tavaszi virág tör a fény felé: tavaszi kankalin, aranyveselke, csillagvirág, bogláros és berki szellőrózsa. A házak előtt kész tőzike ágyások, mint megannyi fehér gyöngy.

Egykoron a völgyben vasút is működött a Sebes Kőrős völgye és Remete között. Eredetileg bauxit szállításra tervezték, de végül a kitermelt fa szállításában játszott szerepet. Ám miután 1954-ben a gyors tavaszi olvadás elmosta a síneket, többé nem építették újra ezt az útvonalat és a figyelmet, a forgalmat az erdei ösvényekre terelték.
1973-ban a Jád folyó völgyében völgyelzáró gátat létesítettek. A gát nem látogatható, de megtekinthető, amint útját állja a majd 9 kilométer hosszú Lesi - tónak (Lacul Leșu), mely kellemes kirándulóhelyé alakult, piknik és horgászati lehetőségekkel. A gát évekkel ezelőtt történt meghibásodása folytán azonban már jócskán csökkent a duzzasztás és a tó mérete is kisebb lett. A tavaszi napsütésben csodálatos látványt nyújt zöldes tükröződésével.

Egész a gátig elfogadható aszfaltos út vezet. A tó körül kanyargós párkány fút, ahol fokozott figyelem szükséges, nem csak a szembe jövő forgalom, de az útszéli fák miatt is. Tavaly erős szél és tornádó pusztított a környéken. Kegyetlen pusztítását mai napig is látni lehet. A domboldalban ledöntött, kicsavart fák törzsei, mintha csak egy jelre várnának megindulni a tó felé és magukkal sodorni mindent. Miközben elég vadregényes a táj, olybá tűnnek a hegycsúcsok, mintha őszülő halántékkal néznének le hatalmas óriások a porszemnyi emberekre.

Felfelé haladva a hágón, elhagyjuk a tavat és az aszfaltos út is véget ér. A lombhullató fákat felváltják a fenyvesek és a mészköves vidéket is felváltja a dacitos sziklás vonulat. A patak kiszélesedik és vizében megannyi halfajnak ad otthont. A különlegességek közül említésre méltó a sebes pisztráng, pénzes pér, botos kölönte vagy a folyami rák. A patak partján egész más élővilágot találunk: sárga tyúktaréjt, hóvirágot, ikrás fogasírt, mocsári gólyahírt, míg a különböző mohafajták méteres magasságokban nyújtózkodnak a faágakon.

Az avarban és füves területeken találkozhatunk pettyes gőtével, sárgahasú unkával és foltos szalamandrával is.
Elhagyva a rusztikus házat, a híd felé már gyalogosan érdemes haladni. Alig 250 méter múlva megcsodálhatjuk a vidék monumentális lucfenyőjét, a maga több mint 40 méter magasságával, 4 méteres törzsbőségével és legalább 120 életével.

A bőséges esőzések után a sok csurgó mini-vízesésnek tűnik. A környező erdőkben honos a vadmacska, a farkas és a barna medve is. A hídon áthaladva egy kellemes pihenő fogad. Bár az információs táblák felhívjak a figyelmet a megfelelő viselkedésre, több helyen is tábortűz nyomaira bukkantunk. Az ösvény szépen emelkedik, de nem okoz semmilyen nehézséget, könnyű sétának felel meg, festői környezetben. Majd elhagyva a patakot, az út mentén tárul elénk a Jád patak vízesése, a Jadolina (Cascada Iadolina).

A vízesés körülbelül 30-40 méter magas, sziklák között, hangos robajjal zúdul alá, majd tejfehér habjai elágaznak és két - három tölcséren zubogva olvadnak össze ismét. A vízesést kilátóról tekinthetjük meg közvetlen közelről, pontosan szemből. Évente több ezren látogatják, bár a legtöbb turista a Csodaforrásra kíváncsi, mely nem más, mint a Jád patak forrása Biharfüreden. A völgy vízesések köre, Jadolina – Fátyol, avagy Lája és Szerenád, de több kisebb vízzuhatag is kísértésbe csalja a kíváncsiskodókat. A kör egészében 26 kilométer hosszú, amely végigjárására első alkalommal sajnos nem volt lehetőségünk. Így a völgy felfedezése egy következő alkalomra vár. Lehet, hogy a nyár mézes fényű ragyogásában, lehet az ősz káprázatos színvarázsában, de biztosan visszatérünk, hogy ezt a meseszép vidéket is bebarangoljuk.

Szöveg: Habarics Ilona
Fotó: Habarics Ilona és Zsolt
Két barangoló a Facebookon
Blogger oldalunk

Azóta történt

Előzmények