Így kezdődött

2014 tavaszán történt. Egerből hívott fel egy hölgy telefonon. Érdeklődött, hogy készítek-e csillárokat. "Igen!" válaszomra elmondta, hogy Egerbe, a pincéjükbe szeretnének lámpákat gyártatni.

Régebben már készítettem egy dömsödi, valamint egy másik pincébe lámpákat és csillárokat. A belmagasság miatt kevés a lehetőség a "kibontakozásra". Vagyis nehéz úgy megfelelő arányokban elkészíteni valamit, ha nincs hozzá hely.

Talán látszik a fenti képen, hogy a csillár mennyire fel van tolva a mennyezetre

A mennyezeti lámpa egy fokkal jobb választás.

....szóval voltak a dologgal kapcsolatban fenntartásaim.
Pár nappal később aztán ismét megcsörrent a telefon. Ismét a hölgy keresett, hogy ha nem baj, akkor egy órán belül ott lenne nálunk, megbeszélni a részleteket.
Így is történt.
Egy szimpatikus házaspár volt. A hölgy, Gabriella, borász. Férje László, pedig a pincészet vezetője. Így ismerkedtem meg velük.
Az első fél óra után kiderült, hogy alaptalanok az aggályaim a pince belmagasságát illetően, mivel az nagyjából öt méter. Valamint a pince hosszméretével sem lehetnek gondok, mert ha kis rövidke lenne, akkor nem rendeltek volna négy darab malomkeréknyi átmérőjű csillárt. Szóval nem piskóta. Hozzáteszem, hogy még sosem voltam a Szépasszony völgyében, ahol a pince található.
Izgalmas munkának ígérkezett, beleszámítva a csillárok "búzászsáknyi" súlyát is.

Körítésképpen még, vagy fél tucat "vitézi pajzs" formájú falikart is rendeltek. Ez az én ötletem volt. Gabriella, a borász hölgy lelkesen elfogadta a javaslatot. Amin nem is csodálkozom. Mert, mint "egri nő", szerintem simán megállta volna a helyét Eger Vár ostrománál a törökök elleni harcban. Olyan volt, aki tudja, mit akar.

Nyár elején leszállítottam a csillárokat. Természetesen meg tudtam nézni a helyet, ahova majd kerülni fognak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!