Űrhajózás összefoglaló 2021

"Szokásos" évi visszatekintés, mi minden történt az űrhajózás kapcsán az elmúlt évben. – írta: Cifu, 2 éve

A milliárdosok (cica)harca


Sir Richard Branson és a VSS Unity (fent) illetve Jeff Bezos és a New Shepard (lent)

Már évekkel korábban volt szó róla, hogy a két milliárdos, Richard Branson Virgin Galactic cége és Jeff Bezos a Blue Originje, a civil űrugrás-túrizmus két nagy szereplője versenyzik annak beindításáért. A céljuk az, hogy a légkör legfelső rétegébe, az űr határáig elvigyék a fizető utasokat, ahol pár percig megtapasztalhatják a súlytalanságot, és az ablakon kitekintve lenézhetnek a Földre, majd biztonságban visszahozzák őket. A történethez hozzátartozik, hogy mindez az 1990-es években indult X-Prize (később a támogató alapján Ansari X-Prize) hívta valójában életre. A késő XIX. és korai XX. századi pénzdíjas kihívások mintájára újra életre hívva igyekeztek a kvázi állami monopólium űrutazást valahogy elhozni az átlagemberek számára. Mivel az állami szféra nem érdekelt abban, hogy olcsó és a tömegek számára elérhető legyen az űrutazás, ezért a civil szféra számára egyfajta versenyt próbáltak gerjeszteni. Persze a valódi világűri űrturizmushoz nagyon drága eszközök kellenek, ezért is a cél az űrugrás, vagyis a világűr határáig (a kihívásban 100 km-ben megállapított) magasságba való feljutás. A kiírás lényegi eleme volt, hogy legalább 3 fős legyen a jármű, hogy aztán a sikeres teljesítés után már meg is lehet(ne) kezdeni a fizető utasokkal való működést.


A White Knight One törzse alatt a SpaceShipOne (@ScaledComposites)

2004-ben Burt Rutan cége, a Scaled Composites a SpaceShipOne (űr)repülőgépével sikeresen teljesítette a kihívást, WhiteKnight elnevezésű hordozó-repülőgép alól induló jármű összesen háromszor (ebből kétszer az X-Prize hitelesítésével) elérte a 100 km-es pályacsúcsot. Ehhez kellett ugyanakkor Paul Allen milliárdos meg nem nevezett volumenű pénzügyi támogatása is, de a győzelem ellenére a kiírás szellemét még így is megsértették – a SpaceShipOne soha többé nem repült, múzeumi tárgy lett belőle. Jött viszont Richard Branson brit milliárdos, a Virgin cégcsoport feje, és megbízta a Scaled Compositest, hogy gyártson nekik kereskedelmi űrugrásra alkalmas változatot. Ez lett a SpaceShipTwo, amelyhez új, nagyobb hordozórepülőgép, a WhiteKnightTwo is szükséges volt.


A SpaceShipTwo hajtóműrendszere, a piros a szilárd üzemanyagot tartalmazó rész és a fúvóka, a zöld az oxidálószer tartálya, a kék extra hajtóanyagot és annak gázrendszerét jelzi (@NTSB)

A Virgin Galactic azonban alaposan megszenvedett ezen az úton, a hajtómű fejlesztése közben (amit akkor még egy alvállalkozó végzett) három ember meghalt 2007-ben egy tesztnél. A SpaceShipOne-nál is alkalmazott hajtóműmegoldás lényege, hogy az üzemanyag szilárd, gumi alapú, amelyben van egy furat, az oxidálószer folyékony oxigén, amelyet túlnyomással tárolnak. Ha oxigént engednek hajtóanyagon végig futó furatba, az könnyen meggyújtható. Ez egy igen egyszerű szerkezet, ennél már csak a szilárd hajtóanyagú megoldás lenne egyszerűbb, ahol az üzemanyag- és az oxidálószer össze van keverve. Azonban azt nem nagyon lehet utólagosan szabályozni, leállítani, míg ennél a hibrid megoldásnál ha az oxidálószer szelepét elzárják, a hajtómű leáll. Nincs szükség bonyolult csőhálózatra, turbo-pumpákra és hasonló megoldásokra, amelyek a folyékony hajtóanyagú rakétahajtóműveknél szükségesek. Anno sok szakmai szereplő dicsérte az innovatív megoldást, de aztán kiderült, hogy mégse olyan tökéletes, mivel a megfelelően stabil égést nehéz elérni. Feltehetően ez volt a SpaceShipOne gyors múzeumba kerülésének is az oka, és ha ez így van, akkor a tökéletesítés már a Virgin Galactic-féle megrendelés feladata lett.


Az NTSB szakemberei vizsgálják a VSS Enterprise roncsait (@NTSB)

Márpedig a hajtóművel voltak gondok később is, az első SpaceShipTwo, a VSS Enterprise 2010-ben kezdte meg a tesztrepüléseket, de csak 2013 áprilisában került sor az első hajtóművel végrehajtott repülésre, majd szeptemberben a másodikra és 2014 januárjában a harmadikra. A hajtóművel kapcsolatos problémákat sejtik általában a nagy kihagyások mögött, és így nem meglepő, hogy a negyedikig 2014. október 31-ig kellett várni. Ahol katasztrófa is történik 15 másodperccel az indítás után, a másodpilóta életét veszti, a pilóta pedig súlyosan megsérül. A hiba annyi volt, hogy a másodpilóta idő előtt állított át egy kart, így a légellenállást növelő, „felcsapható” szárny-szekció elmozdult, a gép még működő hajtóművel haladva irányíthatatlanná vált, a hirtelen fellépő erők miatt szétszakadt és lezuhant. Azt még érdemes ehhez hozzátenni, hogy a WhiteKnightTwo / SpaceShipTwo páros koncepciója erősen pilótaközpontú – Burt Rutan maga is pilóta, és a klasszikus amerikai pilótaközpontú gondolkodás képviselője. E szerint a pilótát nem korlátozhatja semmi, teljesen szabadon irányíthatja a gépet. Ennek a gondolkodásmódnak a hátránya, hogy az emberi hibát nem is igyekszik túlzottan kiszűrni…

Közben pedig évek óta zajlott már az űrugrásra toborzás, több száz ember fizetett be 200 000 amerikai dollárt, hogy sorra kerüljön mihamarabb az űrbe vezető úton. 2009-ben legalább 300-an tettek így, azóta többen már visszaléptek, de állítólag új regisztráltak is jöttek. Branson 2021-ben azt nyilatkozta, hogy több, mint 600-an vannak már…


A SpacePort America felett áthúzó WhiteKinghtTwo / SpaceShipTwo páros (@Virgin Galactic)

A késések ugyanakkor nehéz helyzetbe hozták az X-Prize után, annak nyomdokvonalaiban haladó magán-űrközpont, a SpacePort America tulajdonosát is. A koncepció az volt, hogy az új-mexikói Mojave sivatagban megépített űrközpont lehet a civil cégek saját kis területe, ahol kiépítik a kellően hosszú felszállópályát a repülőgépeknek, de adottak a hangárok, sőt az űrturistákat kiszolgáló infrastruktúrák is. 2011-ben meg is nyitott, bízva abban, hogy hamarosan menetrend szerint fognak innen indulni a Virgin Galactic űrugrásai. Csakhogy a több mint 200 millió dollárnyi állami támogatással létrehozott központ hosszú-hosszú évekig üresen kongott, bevétele pedig nem nagyon akadt emiatt…


A SpaceShipTwo repülési profiljáról készült ábra, amely szerint 112 km magasba repülne (@Virgin Galactic)

Menet közben a Virgin Galactic által megcélzott magasság is változott: a nemzetközi repülősportokat felügyelő FAI 100 km-ben, az un. Kármán-vonalban határozta meg a világűr határát, ezen magasság körül az aerodinamikai kormányfelületek már hatástalanok. Azonban az Egyesült Államokban a bevett határ az 50 mérföld, vagyis hozzávetőleg 80 km. A SpaceShipTwo esetén a Virgin Galactic 110 km-es magasságot tervezett, ezek szerepeltek a sajtóanyagokban is. Azonban ezt a magasságot aztán valamikor 2018-2019 elkezdték alacsonyabbra venni – nagyjából 83 km-re (cirka 51 mérföld). Az amerikai szabályok szerint ez már a világűr, tehát aki e fölé jut, az hivatalosan asztronautának minősül. Persze valójában inkább az állhat a háttérben, hogy a hibrid-hajtómű teljesítménye elégtelen a kellő pályamagasság eléréséhez.

Még 2004-ben, nem sokkal a Burt Rutan (Scaled Composites) és Richard Branson (Virgin Galactic) közös bejelentése után Jeff Bezos, aki az Amazon alapító-tulajdonosaként (és a világ leggazdagabb embereként) ismert, szintén bejelentette, hogy Blue Origin cégével megcélozza a kereskedelmi űrturizmus piacát. Ők rakéta-elven működő rendszert álmodtak meg, a New Shepardot. A Blue Origin hosszú ideig nem igazán adott ki a sajtónak semmit arról, mit is csinálnak, megjelentek pár állami felhívásra, például indultak a NASA CRS és CCiP tenderén is, de ott alulmaradtak a konkurenciával szemben.


A New Shepard küldetésprofilja (@Blue Origin)

A viszonylagos csendet 2015-ben törik meg, ekkor indul első útjára a New Shepard. A gyorsító fokozat, amelynek elvben biztonságosan le kellene szállnia, ugyan hidraulika-hiba miatt lezuhan és elpusztul, de a kabin, ami a pályacsúcs előtt különválik a fokozattól, biztonságosan földet ér ejtőernyőjével. A New Shepard bizonyos szempontból csúcstechnika, hiszen egyetlen főhajtóműve hidrogént és oxigént éget, amely majdnem a leghatékonyabb megoldás (a fluor használata oxidálószerként hatékonyabb lenne, de iszonyatosan mérgező és reakcióba lép szinte mindennel, így néhány kísérleti esetet leszámítva nem is merül fel a használata a mai napig), de a mélyhűtött hidrogénnel dolgozni azért komoly kihívásokat jelent. A másik oldalról viszont egyszerűbb megközelítést használ, hiszen az automatizált rendszerhez nem szükséges pilóta a fedélzeten, a függőlegesen felszálló rakéta egy viszonylag egyszerű indítóállást igényel, kifutópályát nem, illetve pár apróságot leszámítva a rendszer egy elég egyszerű koncepciót épít fel, amivel már sok a tapasztalat.

2021-re jutunk el oda, hogy hosszú vajúdás után, de mindkét űrugró rendszer végre fizető emberekkel indulhatna el. A SpaceShipTwo eredendően pilóta-központú rendszer, így emberekkel a fedélzetén tette meg a tesztútjait eddig is, míg a New Shepard még nem vitt embert korábban.


Az RSS First Step visszatérő moduljának belső tere (@Blue Origin)

A Blue Origin eredetileg még 2020 végére ígérte az első emberes repülésüket, ám később ettől visszaléptek, és mindössze egyetlen tesztrepülésre került sor 2020 októberében abban az évben. Ezzel szemben 2021-ben rögtön nyitottak egy vadonatúj hordozórakétával és annak orrán egy, már emberes utakra is alkalmasnak nyilvánított kapszulával, amelynek neve „RSS First Step” vagyis Első Lépés. A január 14-ei tesztrepülés teljesen simán zajlott le, egy „Skywalker bábuval” a fedélzetén. Majd áprilisban a tesztrepülés előtt már a cég kijelölt munkatársai „eljátszották”, hogy utasként beszállnak, elhelyezkednek a járműben. Ez esetben azonban ezután kiszálltak, és a jármű így indult el, no és persze ez az út is teljesen sikeresen zárult, mind a hordozórakéta, mind a kapszula simán landolt.

A Virgin ezzel szemben fájdalmasan indult neki az évnek, mivel még 2020. december 12-én egy tesztrepülést meg kellett szakítaniuk, mert a VSS Unity leválása után a hajtómű csak egy pillanatra éledt fel, majd rögtön le is állt. A hajtómű- és már meg nem nevezett technikai problémák miatt egészen május 22-éig kellett várni a következő tesztrepülésre, amely szerencsére probléma nélkül teljesítve is lett.


A VSS Imagine, amely már a „SpaceShip III” típusba tartozik (@Virgin Galactic)

Közben márciusban bemutatták a következő űrugró járművüket, a „SpaceShip III” típusba sorolt VSS Imagine-t. Kívülről csak a fényes felületkezelésében tér el a VSS Unity-től (és a szerencsétlen sorsú VSS Enterprise-tól), amely azonban belső szerkezet terén egy sor fejlesztést tartalmazott, így könnyebb lett, illetve a karbantartása, sőt az építése is nagyban meggyorsulhat. Érdekesség, hogy a cég előre jelezte, hogy várható egy még tovább fejlesztett, „Delta” típusként emlegetett SpaceShip változatot is, amely azonban csak később érkezik, ahogy egy második WhiteKnightTwo hordozó-repülőgép kapcsán is még döntésre várnak (VMS Spirit of Steve Fossett volt már korábban belengetve névként).


A Blue Origin féle New Shepard-ülés árverezésének felvétele

Május 5-én a Blue Origin bejelentette, hogy július 20-án indul az első emberes űrugrásuk, ahova fizető utas(ok) jelentkezését várják. Végül egy aukció keretében árverezték el az ülést, a legmagasabb ajánlat 28 millió dollár volt, amelynek nagy részét aztán különféle alapítványoknak osztották szét.

Ekkor robbant be Jeff Bezos, az Amazon gigacég alapítója és igazgatója, illetve a Blue Origin tulajdonosa június 7-én azzal a bejelentésével, hogy ő is részt vesz a július 20-án induló űrugráson, illetve öccse, Mark Bezos is. Majd jött a hír, hogy Wally Funk, az egykori Mercury-13 női asztronauta-jelöltek egyike is meghívást kapott és el is fogadta azt. Végül a negyedik szék a korábbi aukción nem nyertes holland Joes Daeman fiának, a 18 éves Oliver Daemannak jutott, akinek édesapja kifizette az aukción vállalt összeget, miután az eredeti nyertes nem tudta a július 20-ai indítási dátumot a naptárában szabaddá tenni.


Sir Richard Branson, mint „Astronaut 001” (@Virgin Galactic)

Majd egy erős marketing kampánnyal jött a válasz a Virgin Galactictól: július elsején bejelentették, hogy július 11-én a VSS Unity fedélzetén űrugrást fog végrehajtani Richard Branson, a cég alapító-tulajdonosa. A két pilóta mellett még helyet foglal Beth Moses (a cég vezető űrhajós-kiképzője), Colin Bennett (a cég vezető mérnöke) és Sirisha Bandla (a cég egyik alelnöke). Nehéz nem úgy értelmezni az utat, mint hogy Branson szeretné megelőzni Bezost az első űrugrást végrehajtott milliárdosa címnél. A dolog még inkább reklámszagú volt az olyan vonatkozásokban, mint a cég sajtóanyagában „Astronaut 001” jelzővel illették Bransont.


Twitter-harc: a Blue Origin összeveti a saját és a Virgin Galactic szolgáltatását... (@BO Twitter)

A nyilatkozatharc meg is kezdődött ezek után, a Blue Origin a Twitteren tette közzé például, hogy ők 100 km feletti magasságba jutnak fel, amelyet a világ országaiban általánosságban elfogadnak a világűr határának, míg a Virgin cirka 83-89 km magasra viszi az utasait, amit csak a NASA és az amerikai légügyi hatóság fogad el a világűr határának (ott 50 mérföld, vagyis hozzávetőleg 80 km a határ).


A VSS Unity 22-es útjának összefoglalója

A nyilatkozatháborútól függetlenül a Virgin sikeresen végre is hajtotta az utat, 83,9 km-es magasságba repítve a cég tulajdonosát. Ám az út után jött is egy támadás a The New Yorker magazintól, amely rámutatott, hogy az emelkedés közben egy piros visszajelző fény tájékoztatta a két pilótát arról, hogy elhagyták a tervezett repülési pályát, ezzel pedig a lezárt légteret, amit az FAA (az amerikai légügyi hatóság) biztosított számukra. A hír két okból is érdekes, először is mert egy ilyen jelzésre a két pilótának meg kellett volna szakítani a repülést, hiszen a jelzés többek között azt is jelenti, hogy a VSS Unity nem tud biztonságosan visszatérni a kifutópályára (a visszatéréskor végig vitorlázik a gép). A másik probléma az, hogy az FAA nem kapott információt arról, hogy a VSS Unity elhagyta volna a kijelölt légteret, azt a médiából kellett megtudják. Nem nehéz azt belelátni a történtekbe, hogy a pilóták nem kívánták Branson „versenyét” kockáztatni, akár azon az áron is, hogy esetleg a gép nem éri el a kifutót. A Virgin magyarázata szerint az eltérés minimális volt, és a pilóták joggal bírálták felül a veszélyjelzést ( amely ugyanakkor „piros”, vagyis egyértelműen komoly veszélyre figyelmeztető volt, az ilyesmit repülésnél pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni ). Az FAA megtiltotta a Virginnek az újabb űrugrást, majd rövid vizsgálat után komolyabb szankciók nélkül csak arról döntött, hogy figyelmezteti a céget arra, hogy bármilyen hasonló esetnél azonnal és késlekedés nélkül tájékoztassa az eseményekről az FAA-t.


A New Shepard NS-17 utasai a súlytalanságot élvezik (@Blue Origin)

Ezek után Bezosék útja kevesebb médiafigyelmet kapott, hiszen „csak” második lett Branson után. A visszhangok persze pozitívnak tekinthetőek voltak, végre mindenki úgy vélte, hogy beindul a kereskedelmi űrugrás piaca, Branson szerint vagy 600 előjegyzése van a Virgin Galacticnak, és a Blue Origin is úgy számol, hogy évi akár több tucat repülést is végre tudna hajtani (egy-egy űrkapszulájuk 25 útra van hitelesítve).

Majd megint beütött a vad realitás. A VSS Unity 23-as útját eltolták egészen a 2022-es év második felére, miután kiderült, hogy egy kormány-vezérlő egységgel kapcsolatban minőségi problémák léphetnek fel. A Virgin egy ideig még úgy volt, 2021 októberében végrehajtják ezt az utat, de végül úgy döntöttek, hogy egy komplett nagyjavítást hajtanak végre a VSS Unityn és a VSS Imagine-nen, valamint a hordozórepülőgépeken. Hivatalosan azért, hogy felkészüljenek a már folyamatos kereskedelmi repülésekre. Ami viszont azt jelenti, hogy újabb egy éves csúszás következik náluk…


A Blue Origin New Shepard NS-18 űrugrás utasai

A Blue Origin viszont megérezve a lehetőséget rákapcsolt: augusztusban egy személyzet nélküli, tudományos kísérletekkel teli indítás került sorra, majd októberben négy fővel ismét űrugrást hajtottak végre. Az utasok jobbára meghívott személyiségek voltak, köztük William Shatner, a Star Trek TV- és film-sorozat színésze. Decemberben pedig már hat főt vittek fel, vegyesen fizető és meghívott utasokat, utóbbi Laura Shepard Churchley volt ez esetben, a New Shepard jármű névadójának, Alan Shepard-nak a lánya.

Figyelembe véve, hogy a Virgin Galactic előre jelezte, hogy 2022 második feléig biztos nem repülnek, ez hatalmas lehetőség a Blue Originnek, amely szépen lassan halad a mindennapos űrugrások felé. Branson legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy legalább előbb járt odafönt, mint konkurense, ám ettől függetlenül keserű pirula lehet számára, hogy végül mégis ő marad alul a valódi versenyben.

A történethez még egy érdekes adalék: a FAA eddig megadta mindenkinek a „Kereskedelmi Űrhajós Szárnyak” kitüntetést, aki 50 mérföld (~80 km) magasság felett járt nem állami tulajdonú, de FAA licensszel bíró járművel. Azonban ennek értékét véleményük szerint erodálja az, hogy már minden űrugráson vagy űrutazáson részt vett utas megkapja azt, miközben az eredeti elgondolás szerint ezek a szárnyak a pilótáknak és a nagy magasságú vagy űrbéli repüléseket végrehajtó mérnököknek és tudósoknak járt volna, akik a kísérleti vagy tudományos repüléseket hajtják végre. Ezért 2022-től már nem jár automatikusan mindenkinek, csak a kiválasztottaknak. Mellékesen mind a Blue Origin, mind a SpaceX, mind a Virgin Galactic saját kitüntetést (és kitűzőt) adományoz az útjaikon résztvevőknek…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények