Hiánygazdálkodás a hordozórakéták piacán

A hordozórakéta-piac hiánygazdálkodása

Érdekesen hangzik kijelenteni, hogy 2023-ban hordozórakéta-hiány lépett fel. Ez több tényező párhuzamos hatásának köszönhető. Először is az új hordozórakéták késése. Az ULA Vulcan Centaur, ArianeSpace Ariane 6, Blue Origin New Glenn, a JAXA/Mitsubishi H3…

Eközben kifutott az ArianeSpace Ariane 5, és kifutásnál tart az ULA Atlas V. Ezek mellett az orosz-ukrán háború miatt az orosz hordozórakéták kiestek a piac nagy részéről. Végül pedig hirtelen feltűnt sok, hatalmas mennyiségű műholdat pályára állítani akaró cég. A SpaceX ezt megoldotta magának, de a OneWeb vagy a Project Kuiper nehéz helyzetben találta magát, de még rajtuk kívül is egy sor cég szeretne több tucat vagy akár több száz Föld-megfigyelő vagy kommunikációs műholdat napszinkron vagy LEO pályára állítani.

A kanadai Telesat-Lightspeed műholdrendszer több száz elemét kellene 2027-ig pályára állítani....

Az Amazon pedig rátett egy lapáttal erre azzal, hogy jó sok pénzből megrendelt 83 indítást a Blue Origin, ULA és ArianeSpace cégektől, aligha meglepő módon csak a SpaceX-től nem (először). Ez pedig rögtön azt is jelenti, hogy aki nem a SpaceX-től akar hordozórakétát vásárolni, az aligha tud hová menni, mivel a legnagyobb cégek kapacitása már előre le van kötve.

Vagyis aki ezek után közepes vagy nagy méretű műholdat szeretne pályára állítani, annak nagyjából marad a SpaceX vagy az egzotikus megoldások, mint az Indiai PSLV. Hovatovább odáig fajult a dolog, hogy az ULA, ArianeSpace és BlueOrigin körüli bizonytalanságok miatt az Amazon is végül megrendelt három Falcon 9 indítást…

Ez pedig az árak terén is kihatással van a piacra. A SpaceX 2022-ben egy 200 kg-os „potyautas” (rideshare) műhold indításért 1 millió dollárt kért. Ez először 1,1 millió dollárra nőtt, majd rövid úton 1,3 millió lett – úgy, hogy leghamarabb 2025 második negyedévében kerülhet sor rá. Akárhogy is nézzük, ez 30%-os árnövekedés alig egy év alatt.

A SpaceX Transporter-8 útjára előkészített „karácsonyfa”, összesen 72 műholddal...

A kisebb szereplők helyzetét pedig nagyon nehézzé teszi még a (látszólag dráguló) SpaceX árak valójában hozzájuk képest túl alacsony ára. Az olyan feltörekvő startup cégek, mint az ABL, Relativity Space vagy Astra, de még a jóval tőkeerősebb Virgin Orbit is küzd(ött) a versenyhelyzetben azzal, hogy megbízható indítási szolgáltatást tudjanak tető alá hozni, miközben a SpaceX rideshare árához képest mintegy háromszor-ötször magasabb áron tervezték a saját indítási áraikat hasonló műholdak esetén. Még ha a SpaceX-féle indítás kötöttségeket is tartalmaz, hiszen alkalmazkodni kell pályaparaméterek terén a fő fizető partnerhez, még mindig sokkal, de sokkal olcsóbb, mint egy dedikált rakétát kifizetni. Ráadásul a SpaceX nagyon professzionális és megbízható partner, akárhogy is nézzük, elég arra gondolni, hogy 2016-ban vesztettek el utoljára műholdat...

A RocketLab aucklandi hangárja, tele épülő Electron rakétákkal

Az egyetlen kellően stabil kisrakéta-gyártóként a nyugati térfélen a RocketLab maradt, de az ő indításai is elég jól be vannak táblázva, vagyis maholnap ők se tudnának egy beeső ügyfélnek kedvező ajánlatot adni.

Ilyen légkörben nem nehéz belátni, hogy a 2020-as évek közepéig bizony ez a helyzet marad is. Nagyjából a SpaceX Starship lehet a megváltás elhozója (ha egyszer elkészül…) – és közben csak azzal kecsegtet, hogy még inkább meghatározza a SpaceX szerepét ezen a piacon. Nem véletlen, hogy a SpaceX képviselői is magabiztosan mondják, hogy ha egyszer a Starship elkészül, letarolják majd a piacot…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!