A mai szombat este egész különleges volt az egyébként unalmas szombat esték között
Először egy kocsmában voltunk, ami nem volt túl jó, és nem is éreztem magam túl jól. Utána a többiek haza mentek, és én átmentem egy másik helyre, ami igazán ritka a környékünkön. Ez egy igényesen berendezett pub, ahol az ember kultúrátlan érezheti jól magát. Elég arab hangulata van, nagyon jó Vizipipázni is lehet, naná hogy éltünk a lehetőséggel, rögtön kétszer is, először szőlős, majd kávés dohányt szívtunk; ráadásul nagyon kényelmes volt, párnákon feküdtem.
Utána meghívtam havert még egy sörre, de ezúttal leültünk egy asztalhoz. A sör nem esett jól, de közben megismertem egy csajt, akivel kicsit dumáltunk, majd ő átment azokhoz, akikkel jött; mi folytattuk a beszélgetést. Fogadtam haverral hogy visszajön-e, nos Ő nyert, mert éppen mikor indultunk, a csaj odajött hozzánk, kérdezte hogy megyünk-e, mondtam hogy igen, erre mondta a csaj hogy lehet hogy találkozunk még (ugyanoda jár suliba mint én); ez volt az a pillanat, ahol úgy éreztem hogy el kell kérnem a számát... nem tudom miért, de nem mertem Pedig igen szemre való leányzó volt

Kicsit rosszul éreztem amiatt, hogy lehet nem látom újra, de most megnéztem egy részt a How I Met Your Mother című sorozatból, és kicsit felvidultam.

Még mindig érzem a szőlő és kávé ízt a számban; és remélem ennél rosszabb szombat estém nem lesz...

Eddig , most egy kis vizipipa

Ide valami szépet akartam írni a VEN-ről, meg úgy általában, de a mai nap eseményei miatt ez elmarad. Szar az élet, de én még szarabb vagyok (majd lehet bővebben kifejtem)

Még tegnap elkezdtem írni a laptopomon a blogomat, de abba maradt, mert nekiálltam takarítani Vagyis először kihordtam a kaktuszokat az ablakomból az udvarra - jó idő van, hadd legyenek szabad ég alatt . A legnagyobbat, ami kb. 142 cm magas cseréppel együtt, az benn maradt, mert tavaly nyáron sajnos megbarnult a naptól, úgy látszik nem esett jól neki. Érdekes az előtt meg gond nélkül kinn volt egész nyáron. Van olyan kaktuszom, amit még 8.as osztálykiránduláson vettem, ha jól számolom az már 7-8 éve volt. Azóta jól megnőtt. Megjegyzés: holnap teszek fel képeket. Szóval kihordtam a kaktuszokat, de olyan pókháló + száradt levelek maradtak utána, hogy azt még én se bírtam nézni, pedig én nem sűrűn takarítok. Utána letöröltem a bútorokat, plusz ki is porszívóztam. Egész jó lett a szobám, már csak rendet kellene raknom.

Az elmúlt napokban volt egykét szép álmom, amik miatt megérte 11-ig aludni Mondjuk amúgy is addig alszom, mert átlag éjjel 1-2 -ig fenn vagyok. Azt hiszem holnap visszamegyek a kollégiumba, mert van egy kis elintézni valóm, meg tanulni is kellene - mert azt itthon nem nagyon tudok, mindig találok valami más elfoglaltságot

[ Szerkesztve ]

Ha jól emlékszem, mához 3 éve írtam a pót matek érettségit, mivel hogy újra kellett írni a botrány miatt. Arra is emlékszem, hogy az a nyár nagyon jó volt, mert végeztünk a közép sulival, de még nem jártunk fősulira, tehát gondtalanul voltunk.

Hát a képek lemaradtak (egyébként megcsináltam, csak lusta vagyok feltölteni), ha hazamegyek hétvégén, akkor feltöltöm.
Újra a koliban vagyok, 2 héte nem voltam, úgyhogy jó volt a haverokkal találkozni.
Rohadt MSN pedig nem megy a laptopomon, akárhogy próbálkozok Szobatársam gépén meg megy.

Mai tanúlság: csak a saját megérzéseidre halgass, ne másra!
Ugyanis ma voltam vizsgázni, de sajnos 1 ponttal lemaradtam hogy beugorjak szóbelire. Az az 1 pont meglett volna, ha azt jelölöm be, amire gondoltam, nem azt amit a mellettem ülő

Ülök itt a kollégiumi szobámban, az ablak mellett. Mindkettő teljesen nyitva, annyira meleg van. Most néztem meg egy (romantikus) vígjátékot, a P.S. I Love You-t (Utóirat: Szeretlek). Egész jó idő van, 20°C körül, lágy szellő fújdogál; kellemes nyári illatok terjednek.

Az idilli hangulatot csak a lentebb szóló zene töri meg, de ez ellen nem tudok mit csinálni, jövőre már úgyse leszek kollégista, elegem van belőle. Nem azért, mert nem érzem jól magam itt, sőt, nagyon is jó nekem itt. Csak a nagy "jól érzésnek" az az eredménye, hogy elég gyatrán mennek a tanulmányaim. És ezen, és magamon változtatnom kell. Úgy érzem egy új környezetbe kell kerülnöm, mert anélkül nem tudok megváltozni. Ezért valószínűleg nyáron rokonaimnál leszek. A változatás alatt azt értem, hogy leszokni a dohányzásról; a rossz tulajdonságaimat elhagyni (főleg a lustaságot), és egészségesebb életmódot akarok élni.

A filmről nem szeretnék kisregényt írni, legyen elég annyi, hogy akinek van szabad 2 órája, és nem idegen neki a romantikusabb téma, érdmes megnézni. És itt a romantikus alatt nem csöpögős filmet kell érteni, hanem egy nagyon szép történetet.

Na mára ennyi, majd még írok.

Elolvastam a blogom, és két észrevételem van:
- lényegében az első 50 bejegyzésben írtam érdemi dolgot magamról, az érzéseimről, a többi csak hogy legyen valami a blogomban
- annak ellenére hogy elég negatív hangvételűek voltak a hozzászólásaim, a legjobban 2006-ban éreztem magam. 2007-től szar az egész. Az az igazság, hogy beleuntam a suliba, az eddigi életembe. De főleg a sikertelenségbe, és még inkább abba, hogy nagyon tenni se próbálok ellene. Ezért van szükségem a környezet változásra. Utána át gondolom hogy mit akarok elérni az életben, és majd az alapján döntök miképp tovább.

Imádom amikor a lányok mélyen kivágott felsőt vesznek fel, ráadásul be is hajolnak

Érzelmek vegyesen (ezt a címet már rég kigondoltam)

Hm, nem is tudom hol kezdjem. Rég nem írtam ide, kis híján egy éve. Mostanában olyan hangulatom, érzéseim vannak, amik megérnek egy post-ot.

Nyáron a "szokásos" melót csináltam, amit már eléggé unok. Amúgy semmi extra nem történt nyáron, jóformán meló-alvás-meló-alvás-ból állt, kiegészítve egy kis sörözéssel, bandázással Nyaralás, ilyesmi nem játszik, a munka volt az elsődleges.
Ősszel felvettek kollégiumba, de egy olyanba, ami kívül esik a képzési helyen, szóval emiatt lemondtam. Kicsit paradox, de nem albérletbe mentem, hanem úgy döntöttem hogy otthonról járok be. Szüleim már nem nagyon tudnak támogatni, ezért az anyagiak miatt, és mert elegem lett a kollégiumból, inkább bejárós lettem. Persze a másik koli közelebb lett volna, de ha már buszozni kell, akkor tökmindegy.

Korábban is voltam bejárós az egyetemen, de már nem emlékeztem rá, milyen rossz...
Általában 10-12h körül elindultam, és 18-19h-ra hazaértem. "Úgy-ahogy" sikerült a félév, mégis jobb lett mint az előző, amikor kolis voltam. A félév végére már nagyon elegem lett, sokszor nem is mentem suliba, mert másfél óra előadásért egyszerűen nem éri meg 3 órát buszozni. Persze ha reggelre bemegyek, akkor megéri, de nem megyek be

Na szóval elkezdődött a következő (mostani) félév, az első két hetet ki is hagytam. A harmadik héten telefonált volt szobatársam, hogy Ő átköltözik egy másik koliba, és ha van kedvem visszajöhetek a helyére. Rájöttem hogy a bejárás nem fog működni, úgyhogy beleegyeztem. Viszont ennek ára van, úgy egyeztem meg az otthoniakkal, hogy a kolidíjat kifizetik, a többit nekem kell előteremtenem. Ezzel nem is lenne probléma, mert nem egy nagy összegről van szó; de olyan sok órám van, hogy nem igazán fér bele a munka. Ráadásul ebben a félévben szinte nem bukhatok el semmit ha időben (a fenéket időben, már végeznem kellett volna) akarok diplomát. Diákhitelre gondoltam, de sajnos lecsúsztam a határidőről, ezért legközelebb május 15-én kapnék pénzt. Szóval most para van

Zene: kb. 2 hónapja ismertem meg az idén 40 éves Thin Lizzy hard rock zenekart, mostanában csak ezt hallgatom. Számomra hangszerileg tökéletes, nagyon jók a dalszövegek, amiken elgondolkozok, és teljesen beleélem magam.

Március idusára szerveztek a volt gimis osztálytársak egy beszélgetős-borozós osztálytalálkozót. Sok figyelmet nem fordítottam rá, abban se voltam biztos hogy elmegyek. De azt tudtam, hogy ha ott lesz Ő, akkor bizonyos régen eltemetett érzések elő fognak jönni. Nos, elmentem az osztálytalálkozóra, a Hölgy ott volt, és eltemetett érzéseim felszínre törtek. Nem sokat tudtunk beszélgetni kettesben, de több volt mint a semmi. Mostanában csak Rá tudok gondolni...
Már régóta nagyon tetszik nekem, szinte Ő a legszebb nő akit IRL láttam eddig. Eddig nem próbáltam közeledni felé, de úgy gondolom semmit se veszthetek, ha most megpróbálom, úgyhogy folyamatban van...

Egyelőre, ennyi.

Röviden: fasz kivan
Ha nem leszek lusta, hosszabban is kifejtem.

Nos, megint egy ideje nem írtam, ez főleg a lustaságomnak köszönhető

Szinte mióta elkezdtem az egyetemet, bűntudatom van a szüleim felé. Sajnálom őket, mert nem kevés áldozattal jár nekik az én taníttatásom, én pedig szinte semmit nem teszek le az asztalra cserébe. Amikor felvettek az egyetemre, nagyon büszkék voltak rám, mindenkinek elmesélték. Aztán az első év után, amikor szembesültek azzal, hogy nem úgy megy a szekér, mint kellene, nagyot csalódtak. Az a baj, hogy már nem látom értelmét a sulinak, nem az a cél lebeg a szemem előtt, hogy minél hamarabb diplomázzak. Egyszerűen csak abban a vélt biztonságban vagyok, hogy ki nem rúgnak, úgyhogy előbb-utóbb majd csak befejezem. Erről kb. 2 hónapja beszélgettem egy szaktársammal, Ő mondta hogy céltalanul nem lehet lenni, céltalanul az ember csak elveszik. És mennyire igaza van.
Tudom hogy meg kellene változnom, elképzeléseim is vannak, de egyszerűen nem tudom elkezdeni a változást. Nem tudom miért, lehet nem merek belevágni. Konkrét rossz tulajdonságom a lustaságon és talán egy kicsi gátlásosságon + beszariságon nincs más, inkább az életvitelem kellene változtatnom. El kellene kezdenem sportolni valamit, a rendszeresség jót tenne velem szerintem. Pár évvel ezelőtt még jártam futni meg konditerembe, most is azt kellene tennem. De nem teszem.

Arra is gondoltam, hogy abba hagyom az egyetemet, és újrafelvételizek egy másik egyetemre, lehet hogy ha tiszta lappal indulnék egy új környezetben, teljesen másképp alakulnának a dolgok, lehet hogy könnyebben meg lenne a diplomám. Esetleg az itt megcsinált tárgyakat is el lehetne fogadtatni... nem lenne rossz. Csak hát új hely, ismeretlen emberek...

Van még témám, remélhetőleg előbb-utóbb tudok még írni.

Úgy érzem hogy valahol leragadtam egy bizonyos szinten (már ami a tanulást, az eredményeket illeti), és nem tudok továbblépni. Az első két félévet nem vettem komolyan, az elég rossz lett, de nem nagyon bánom. A 3-ik már jobb lett, mert muszáj volt a szűrő miatt tanulni. Aztán a 4-ikben már nem hajtottam annyira, de nem lett annyira rossz mint az első kettő félév. Utána egy félévvel megint muszáj volt tanulni a szűrő miatt. És ezután nem megy már úgy mint korábban. Szerintem azért, mert nem érzem annak a súlyát, ha nem csinálok meg egy tárgyat, mivel nem rúgnak ki az egyetemről. Pedig nagyon is van súlya...
Nem tudom hogyan tovább Most pénzt is kellene szereznem hogy betudjam fizetni a tartozásom az egyetem felé, de nem akarok otthon kérni... Az agyam eldobom, ha belegondolok hogy az is mekkora pénzkidobás...
Múltkor este eszembe jutott egy lehetséges megoldás: ugyebár az állam 12 félévet fizet nappalin, nekem még 4 van ha újrajelentkeznék. Ha maradok ezen a szakon, akkor jövőre már fizetnem kell tandíjat, 2 félévet minimum. Viszont ha passziváltatok, és újrajelentkezek erre a szakra, akkor nem kell fizetnem, kaphatok ösztöndíjat, kolit, stb. Elfogadtatnám azokat a tárgyakat, amiket megcsináltam. Így elméletileg pont betudnám fejezni 4 félév alatt. Csak az a gond, hogy már lecsúsztam a jelentkezésről, így 1 évet ki kellene hagynom, csak 2010 szeptemberben tudnám folytatni. Meg 4 éves már az érettségim, lehet hogy azt is meg kellene ismételni? (Régen volt valami ilyen szabály.) Olyan is eszembe jutott, hogy valahogy megügyezni, hogy szeptemberben jelentkezés nélkül az elsősök közé kerüljek, bár nem tudom hogy ez lehetséges-e.

De az az érdekes hogy ebben az utóbbi pár hétben nem a sulin agyalok...
Szeretem a VEN-t, mindig történik valami ott. Tavaly is elég jó volt, de úgy érzem az idei sokkal fontosabb volt. Nagyon örülök neki hogy akkor balra fordultam, és nem jobbra... mert megismertem valakit
Mit írjak? Egyszerűen imádom Érdekes, már kb. 10 perce gondolkozom mit írjak még, de nem tudok tovább íni, mert túl zárkózott vagyok, ide se merem leírni az igazi érzéseimet.
Pár zene, ami talán pontosan fejezi ki az érzéseimet:
Edda - Álmodtam egy világot
Tarja Turunen feat Schiller-Tired Of Being Alone
Lord - Szemedben Csillagok
Még a Roxette pár száma is ide vág, de azokat most nem linkelem be, úgyis (majdnem) mindenki ismeri.
Ja meg: [link]
Folyt. köv.

[ Szerkesztve ]

Kemény az élet a vizsgaidőszakban :
Hétfőn mikor visszajöttem Veszprémbe, hoztam magammal a laptopot, mert ágyból jó filmet nézni... így a tegnap délelőttöm és kora délutánom is Family Guy nézéssel telt. Aztán haver telefonált, és csak annyit mondott: sör. Én meg: okké, hol? Gyorsan összeszedtem magam, és elindultam "sportolni" Sietni kellett, mert a többiek nem vártak, ezért ott csak egy sört ittam. Utána elindultunk az egyetem felé. Mekkora flash délután, az egyetem előtt, árnyékban sörözni Megjegyzés: tűző napon jobban hat a sör, mint máskor. Egy ideig jó hangulatban telt a sörözés, de aztán haver kapott egy sms-t, amit nem kellett volna elolvasnom, mert rossz kedvem lett tőle...
Konkrétan olyasmi állt benne, amit sejtettem, és féltem is tőle, hogy bekövetkezik. Ekkor mondtam, hogy leszarom, ma berugunk (De mint kiderült lehet hogy csak egy félreértés volt, de a picsába, nem szeretem a félreértéseket.) +1 sör után a CBA-ba mentünk pótolni a municiót, amit a központi előtt fogyasztottunk el. Jó volt ott, jöttek mentek az ismerősök. Találkoztunk is valakivel, aztán vele mentünk át haverok albérletébe sörözni. A sörök csak fogytak, a hangulat meg csak nőtt Utána visszamentünk a központi elé, ami már annyira nem volt jó, mert éhes is voltam, és fáztam is egy kicsit. Na mindegy, kibírtam. Amúgy meg utálom hogy a sokadik sör után megéhezek, és vagy nem lehet kapni az adott helyen kaját, vagy senki nem jön el velem kajálni Utána még átmentünk DC-be, de én már nem akartam belépőt venni azért, hogy megigyak egy sört + 10 emberes bulihoz se volt kedvem. Szóval visszajöttem a koliba, egy Family Guy részt megnéztem, kajáltam, és ledőltem aludni. Ami nem volt nehéz, tekintettel arra, hogy megittam vagy 7-8 sört. De pff, hogy utálom amikor aludnék még délelőtt, de a fűnyíró traktorok miatt nem tudok... Olyankor garantált a fejfájás a kialvatlanság miatt, mint pl. ma is. De szerencsére abba hagyták, szobatársam is lelépett, úgyhogy tudtam tovább aludni.
Szóval, kösz lányok & fiúk a tegnapi napot

TOP 10, amit el szeretnék érni az életben, vagy csinálni szeretnék mielőtt meghalok: (amolyan Bakancslista)
1. Egy telek és rajta egy ház valami falu mellett, pl. hegyoldalban, vízpartra nyíló kilátással. pl. a pincék a Balaton felvidéken. Olyan helyen szívesen laknék.
2. Boldog akarok lenni.
3. Nem célom minél több pénzt keresni, nem érdekel a pénz. Vagyis a pénz nem boldogít, de jó ha van
4. Mercedes-Benz W126 coupe kell nekem.
5. Utazni mindenfelé, de először Magyarországot kellene bejárni, annyi szép dolog van itt is.
6. Saját dohányültetvény majd a hegyi házam mellett
7. Sikeresnek lenni.
8. Segíteni valamilyen formában az embereken.
9. Nem utolsósorban egy feleség, gyerekek, de ezek csak nagyon távlati célok
10. Majd amikor a vége felé közeledik az életem, azt mondhassam, igen, ezért megérte élnem

Így a végére egy kis zene:
Lynyrd Skynyrd - Simple Man - dalszöveg
Kiemelnék pár sort a dalszövegből:

Oh, take your time don't live too fast
Troubles will come and they will pass
Go find a woman you'll find love
And don't forget son there is someone up above

And be a simple kind of man
Be something you love and understand
Baby be a simple kind of man
Oh, won't you do this for me son if you can?

Forget your lust for the rich man's gold
All that you need is in your soul
And you can do this, oh baby, if you try
All that I want for you my son is to be satisfied

Miután megírtam a post-ot, gondolkoztam, és eszembe jutott még 1-2 pont:
+1: Autóval végigmenni a Nürburgring 22km-es szakaszán, a Nordschleife-n.
+2: Mindig is érdekelt, hogy milyen lehet csak úgy menni céltalanul a földutakon. Tehát valahol letérni a főútról, és csak menni, felfedezni.
+3: Sokáig rendőr tisztnek készültem, így még nem adtam fel, illetve nem zárom ki, hogy az legyek.

Más nem nagyon jut eszembe.

Ma megnéztem 3 filmet:
Mint a villám (Days Of Thunder)
Árral szemben (Striking Distance)
Le Mans

Az első egy régi kedvencem, nagyon bejön a hangulata, a zenéje. Ilyen film után lenne kedvem versenyezni akármilyen autóversenyben Plusz Nicole Kidman is igazán szemre való

Az Árral szemben-t csak amolyan időtöltésnek néztem meg, egy jó krimi, de nem nagy szám, azért nem rossz.

A Le Mans-t eddig nem ismertem, a Forma1 2009 topic-ban találtam egy videót erről a filmről, a miatt néztem meg. A film 1971-ben jelent meg, és az 1970-es 24 órás Le Mans futam felvételeiből készült. Steve McQueen a főszereplő (A Bulitt-ból ismerős lehet). Kb. 10% beszéd, 90% versenyzés... Láthatni benne a Porsche első 12 hengeres autóját, a 917-t, valamint a Ferrari 512M-t. Persze vannak Lola-k, Porsche 911-ek, stb, de az első kettő játssza a főszerepet. Mivel nagyrészt motorhang van benne, 5.1-es hanggal, jó hangosan nagyon nagy élmény lehet, egy hozzám hasonló autó mániásnak

Egész este szar kedvem volt, de most 10 perc alatt sikerült valakinek felvidítania

Rövid a memóriám, egy két dolgot megint elfelejtettem a TOP10 listámról (ami lassan TOP20 lesz):
14: Meg kellene tanulni spanyolul (esetleg portugálul), mert a Dél-Amerikai országok nagyon érdekelnek engem, szívesen megismerném a kultúrájukat. Azt is szeretem bennük, hogy az ott élő emberek többsége igen vallásos, sőt még jobb, keresztények.
15: Tetszenek a sivatagok, valamelyikbe el kellene látogatni egyszer. A kaktuszosakra gondolok, a full homok sivatagok nem jönnek be A hegyeket is jobban szeretem, mint a vízpartot. Valószínűleg azért, mert nem tudok úszni De azt soha nem értettem, mi a jó abban, hogy tömegnyomor van a strandokon, és az emberek egy pocsolyában áztatják a seggüket. Nyilván egy pálmafás, homokos tengerpartról más lenne a véleményem
16: A kaktuszok a legpraktikusabb növények, mert havonta egy kis vízen kívül nem kell nekik más És még így is virágzik. (Megj.: el ne felejtsem lefényképezni az egyik virágzó kaktuszomat holnap.) Na szóval ha majd saját kertes házam lesz, kell nekem egy (szikla)kert, amiben rendes, több méteres kaktuszok vannak
17: Egyszer el kell mennem egy Iron Maiden koncertre, amíg még élnek a tagok Nagy részt miattuk lettem "rocker", és nem "diszkós köcsög" (akinek nem inge, ne vegye magára).
18: Ferrari/Mercedes/Porsche múzeum/gyár látogatás.

A maradék kettőt, majd ha eszembe jut

Mai film volt: Magányos farkas (Lone Wolf McQuade)
Chuck Norris, David Carradine, Texas Ranger-ek, sivatag, Chevrolet K5 Blazer, verekedés, farkas, ennyi

Mai zene volt: Paco De Lucia
Az öreg "nem kicsit" tud gitározni

Régen éreztem magam ennyire szarul, mint most. Kb. 3 éve voltam annyira magam alatt, mint most. Megint elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy egy senki vagyok. Tegnap este nagyon nehezen tudtam elaludni, és bevallom férfiasan, egy-két könnycsepp is elhagyta a szemem... ez azért már jelent valamit, vagyis hogy mennyire el vagyok keseredve. Utoljára 3 évvel ezelőtt volt hasonló, és pár évvel korábban nagymamám temetésén, de akkor bőgtem. Mennyire örültek volna, ha megélik azt hogy egyetemre megyek. Már csak a nagymamám él az anyai ágról, és szégyellem magam hogy csak fél évente látogatom meg, pedig egy városban "lakik" velem. Azért idézőjelek között, mert már egy éve kórházban van. Tulajdonképpen az öregségen kívül nincs semmi baja, de már annyira elhagyta magát, hogy képtelen lenne egyedül élni. Szégyellem magam amiatt is, hogy ennyire elhanyagolom a családot, elfelejtem a születés- és név napokat, nem látogatom meg a rokonokat, stb... Valamiért nagyon antiszociális vagyok ezen a téren, meg amúgy is. Nem szeretem, illetve nincs is igényem arra, hogy új embereket ismerjek meg. Bőven elég nekem az a pár ember, akiket a barátaimnak mondhatok.

Négy év alatt semmi olyan tudást nem halmoztam fel, amivel egy normális állást el tudnék vállalni. Nincs jogsim, nem tudok úszni, táncolni, nincs semmi jó hobbim a PC és barkácsoláson kívül, amiket mostanában már nem is csinálok. Kb. fél éve csak vagyok. Az otthoni barátaimat is elhanyagolom, és azt vettem észre, hogy egy ideje meg se osztom velük az érzéseimet. Pedig korábban nem így volt.

Mivel egy zárkózott fajta vagyok, sokáig úgy éltem, hogy nem mutattam ki az érzéseimet, illetve hogy nincs szükségem kapcsolatra. Ez egy ideig jó is volt olyan szempontból, hogy nem ért szinte semmi lelki csalódás. De már elegem van az egyedüllétből... most viszont sorra jönnek a csalódások. Félek soha nem fogok találni egy olyan lányt, aki szeret és megért engem. A legutóbbi csalódásom is ezt a félelmet támasztja alá. Minden rosszban van valami jó, ebben az hogy nem áltatom magam tovább valótlan reményeket kergetve. Viszont nagyon rossz, mert nagyjából egy hónapja csak rá gondolok/gondoltam... Bár ha belegondolok, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha akkor nem jön oda hozzánk, mert akkor nem is ismerem meg, és egy újabb csalódástól megkíméltem volna magam. Abba még rosszabb belegondolni, hogy egészen tegnapig milyen boldog voltam, most meg...

Ách, majd valahogy csak túlteszem magam rajta, remélem az a rohadt kémia is elfelejti...

És egy jó kis befordulós zene:
Beatrice - Én is egy kicsit
Azért szar ez az egész világ,
Mert ti emberek szarok vagytok!
És én, én is egy kicsit!
Sajnálom, én is egy kicsit!
Jó lenne elhinni, hogy van még itt remény,
Jó lenne tudni, hogy otthon vagyok én,
Jó lenne mondani, hogy sikerül talán,
Hogy vár még ránk, egy szép és új világ.

Ma négy éve regisztráltam ide, ez talán megér egy post-ot.

Érdekes, de elég jól emlékszem arra, hogyan és miért regisztráltam ide. Akkor kezdtem az egyetemet, és mivel kollégiumot nem kaptam, sietve kellett albérletet találnom. Találtam is egyet, jó messze az egyetemtől, és jó drága volt (ez relatív, akkor nekem soknak tűnt azért az albérletért). Ráadásul internet se volt. Ezért az egyetemen szoktam akkoriban netezni. Négy évvel ezelőtt szeptember 30.-án is az egyetemi gépteremben voltam. Már korábbról ismertem a Prohardver!-t, de a fórumot soha nem néztem, csak a teszteket. És mivel akkoriban vettem új (használt) videokártyát, amiatt regisztráltam a fórumra. Egy Sapphire Radeon 9500 128MB-t vettem, majdnem két évig nálam volt, 9500@Pro-ként közepes minőségben tökéletes volt játékra.

Szóval, akkor kezdtem az egyetemet. Nagyon izgatott voltam, hogy a gimi után milyen lehet az egyetem. Úgy éreztem végre itt szabad lehetek, azt csinálok amit akarok. És jól akartam csinálni, voltak ambícióim. Ami akkor bennem volt tűz, az vagy kialudt, vagy csak halványan pislákol. Most már tudom hogy nem csináltam jól. Azt hittem ez is olyan lesz mint a gimi, ahol "leültem" a 4 évet (vagyis 6-ot, mert 6 osztályos gimibe jártam), tanultam az érettségire, és végeztem. Na nem, a fősuli az nem ilyen. Úgy tűnik az a nagy szabadság mégse olyan jó. Az igazsághoz hozzátartozik hogy nem tartom magam egy hülye gyereknek, de ami nincs nekem, az a szorgalom. Most csak azért írok erről, mert nemrég eszembe jutott egy emlék, ami egyike az első egyetemi emlékeimnek. A suli kezdete előtt vasárnap beköltöztem az albiba. Hétfő reggel/délelőtt meg indultam a suliba. Ez szeptember 5-én lehetett, úgyhogy szépen sütött a nap. De inkább az az őszi napsütés volt, amikor érzed a nap erejét, de nem sülsz meg a vékony pulóverben, ami rajtad van. És aznap reggel mikor gyalogoltam az egyetemre (merthogy kb. 25 perces séta volt az egyetemig), akkor felhívtam egy régi cimborámat, aki ugyancsak akkor kezdte az egyetemet, csak másik megyeszékhelyen. Ami még gond volt szerintem, az az otthonról hozott tulajdonság (sic), hogy zárkózott voltam (vagyok), és nehezen barátkozok meg az emberekkel. És ott, új környezetben, barátok nélkül, magamra maradtam, aminek egyenes következménye volt a nemtörődömség. Nekem kell hogy noszogassanak, magamtól nem csinálok semmit (ugye a szorgalom hiánya). Most már nem ez a helyzet, vannak barátaim, csak a szorgalom hiánya megmaradt. Mondjuk ki, lusta vagyok mint a disznó

Ami az előző, lassan 4 hónapos bejegyzésemet illeti... most már nem látom olyan sötéten se a jelent, se a jövőt. Az is igaz, hogy amiket ott leírtam hiányosságok, azok nagy része lényegtelen, az évek során simán lett volna lehetőségem változtatni, de nem tettem. Akkor meg mit rinyálok? A fő kiváltó okot meg már feldolgoztam, túl tettem magam rajta, nem érdekel. Annyira érdekel csak, hogy azt reméltem barátok maradunk, de most úgy tűnik azok se leszünk. El kell döntenem melyik a fontosabb, a büszkeség, vagy a barátság.

A jelenről nem írtam (meg a múltról - a nyárról), az majd a következő post témája lesz. Remélem nem jövőre fogok csak megint írni

CSinálok magamnak egy kis reklámot:
holnap a nyugalom megzavarására alkalmas képeket teszek a logout-omra...

Nem tudok aludni, legalább egy órája csak forgolódok, gondolkodok. Felültem az ágyban, villanyt nem kapcsoltam, szemüvegem nem vettem fel, csak néztem ki a fejemből. 2 méterre van az ágyamtól a pc, annak tetején az adsl modem. Azon pici, 2-3 mm-es ledek villognak. Szemüveg nélkül ezek akkora karikák voltak, mint maga a modem, ha nem nagyobb. Néztem még egy ideig, és eldöntöttem hogy ha újra aktív leszek az egyetemen, fel veszem a diákhitelt, és meg műtettem a szememet. Mert arra megéri.

Nincs kedvem kisregényt írni, csak pár mondatot. Az is több mint amit a barátaimnak elmondok.

Úgy érzem az életem vak vágányra futott. Egy év telt el úgy, hogy kb. semmit nem csináltam. Minden amit terveztem, megálmodtam, semmi nem lett belőle. És a legnagyobb gond hogy ebből az ürességből nem látok kiutat De nem hibáztatok senkit, csak magamat, mert semmit nem tettem érte gyakorlatilag. Mert mit terveztem? Mindazon javítani az életemben, amivel nem vagyok elégedett. Új munka, új suli, esetleg új emberek. Egyszóval új életet akartam kezdeni. De a cél ami hajt, út közben valahol elveszett, megelégedtem azzal hogy itthon ülök, és hétvégente elmegyek kocsmázni a többiekkel Ez volt ősszel. Azzal nyugtattam magam, hogy legalább valamiféle stílus váltáson megyek keresztül (öltözködés, viselkedés), amit persze később nem mertem felvállalni, szóval sokra nem mentem vele. Februártól az itthoniak nyomására folytattam a sulit, az elején még egy nagyon kicsi ambíció volt is. Aztán az is eltűnt. Eredmény: kidobott pénz/idő az ablakon.
Nem tudom hogyan tovább. De valami megoldás kell, mert ez így nem élet... Még az is jobb volt amikor kőműves mellett dolgoztam: szar meló volt, de legalább volt pénzem, és nem éreztem magam egy nullának

Körbevesznek a barátok, mégis egyedül vagyok.

Hangulatomnak passzoló pár zene:
The Doors - The End
Mike Oldfield - Talk about your life - videóból csak egy gyenge élő felvétel van, ezért inkább mp3-ban osztom meg. Nem én töltöttem fel, google-val találtam. NOD32-vel ellenőriztem, vírusmentes.

Helyesbítek: nem éri meg. Akármilyen hitelről is van szó, semmiképpen se éri meg. Csak kb. egy lakás/ház kaliberű tételnél. Amíg nem lesz rá felesleges 200k-m, (ami mostanában nem nagyon lesz), marad a szemüveg, és/vagy a kontaktlencse, amit régóta tervezek.

Amikor vittük az állatorvoshoz, és tudtam hogy elfogja altatni, akkor egy picit hátramaradtam, és küszködtem a könnyeimmel. El kellett altatni, mert valószínű átszakadt a varrat a belén, és a béltartalomban lévő baktériumok, kórokozók megfertőzték. Csak akkor nem értem mit csinált az a 14 napos antibiotikum, amit kapott a műtét után... Már délelőtt azt mondta, hogy infúziós, antibiotikumos kezeléssel is csak 10% esélye van. Akkor azt mondtam hogy próbáljuk meg, nem tudtam kimondani a halálos ítéletét. Három órán keresztül csöpögött az infúzió, és kapta az injekciókat. De délutánra olyan állapotba lett, hogy nem lehetett már megmenteni. Csak feküdt, szerintem már nem is nagyon tudott magáról

Hazahoztuk, apu temette el a fenyőfa alá, én nem akartam segíteni. Nem lettem volna képes visszatartani a könnyeimet, azt pedig nem engedhettem meg (tudom semmi értelme), hogy sírni lásson. Egyedül sirattam meg a szobámban, amikor senki nem látta.

Nagyon hiányzik, szinte minden rá emlékeztet. De az vigasztal, hogy 12 nagyon jó éve volt nálunk. Napról napra könnyebb lesz, de sosem fogom elfelejteni, mert családtag volt ő, kutya létére...

[Ide illő zene]

Ha tetszett, akkor itt van még.

[ Szerkesztve ]

Már épp készültem volna a "szokásos" siránkozást írni, de előtte beleolvastam a blogomba. S hirtelen eszembe jutott: mi a fenének siránkozok? Mindazt, amit abban a postban írtam, amire most válaszolok, sikerült megvalósítani. Elköltöztem otthonról, lett jó munkám jó pénzzel. Lett egy nőm, akit mindennél jobban szerettem, Ő volt életem értelme. Már nem része az életemnek, de amíg jó volt, olyan boldog voltam, mint még soha. Ez hiányzott az életemből, megkaptam. Ja kérem, a boldogsághoz hozzá tartozik a szomorúság is, mert egyszer mindennek vége...

9 éve nem írtam ide, gondoltam jó téma lesz összefoglalni mi történt 2021-ben (nagy vonalakban, kronológiai sorrendben):

- januárban vettem egy Thinkpad W530 laptopot. Elég nagy és nehéz, de a teljesítménye még mindig bőven elég a mindennapi dolgokra. Mivel ez az utolsó 15"-os munkaállomás laptop numerikus billentyűzet nélkül, ez már nálam marad Aliexpressről rendeltem hozzá magyar világítós billentyűzetet, másik helyről 32GB (4x8GB) G.Skill 1866 Mhz-es memóriát (ez a max ami megy benne). Nagyjából fullos, egyedül az ujjlenyomat olvasó és a szín kalibráló hiányzik a palmrestből. 1vyrain modot is megcsináltam, így a proci +400Mhz, és megy az AC-s Intel wifi + bt is.

- másik említésre méltó esemény januárban, hogy levizsgáztam az egyetemen (2017-ben kezdtem újra levelezőn, 30 éves fejjel már voltam elég érett hogy tanuljak is), valamikor februárban ki is küldték a diplomát. Diplomaosztóra nem mentem el, ezt már 10 évvel ezelőtt meg kellett volna csinálnom. Szerencsére szakmámban már gyűjtöttem tapasztalatot, tehát nem most kezdek el IT-ben dolgozni.

- sajnos a covid érintette a 9 éve fennálló munkaviszonyomat is, így a leépítések adott szakaszában rám is sor került áprilisban. Őszintén szólva egyáltalán nem bántam, mert közben elköltöztem és úgyis munka után néztem... így legalább megkaptam a végkielégítést is.

- mikor elküldtek, már folyamatban volt több interjú is különböző munkákra... végül sok várakozás után az egyik helyről visszahívtak, és elfogadtam az ajánlatot. Így júniusban kezdtem az új munkahelyemen. Ami azért az életminőséghez erősen hozzátesz, hogy végre nekem is van német munkám, nem az otthoni bért költöm kinn.

- ugyancsak áprilisban költöztünk egy másik albérletbe, ez picit nagyobb és közelebb van a városhoz, cserébe régebbi építésű bérház, és picivel olcsóbb mint az előző. Egyelőre megfelel, de jövőre lehet költözünk egy másik lakásba, picivel nagyobb és új építésű jó lenne (home office).

- a vírushelyzet miatt kötelező home office van, így az ünnepi időszakot (december) itthon töltöttem... legalább többet tudtam rokonokkal találkozni.

Szóval ez volt 2021, szerencsére a vírus a közvetlen környezetemet és családot elkerülte (mindenki be van oltva), szóval szerintem ez egy jó év volt

A végére egy zene: