Hat, szomoru h ilyen a csaladtModatasi politika reszemrol nem vettem fel csokkot. Nem is lenne ertelme nekem

Pontosan. Nyugodt természetű vagyok, párom kissé vehemensebb, de alap esetben ő is nyugis. Ráadásul másfél-két évesen ha lehetőség lenne, mehetne a gyerkőc bölcsibe, így hamarabb szocializálódik. Feleségem vagy visszamegy az e.ü.-be, és mellette tanít, vagy fixen tanít az egyetemen (ez még fizetés függvénye). Három x-en már mindketten túlvagyunk, hobbik vannak (nagyon sok), ahogy öregszenek a szülők, nekik is kell ezt-azt segíteni (majd). Továbbá fontos számunkra a közös idő, a külföldi nyaralások, illetve csak az hogy random beülünk egy étterembe. Ezt egy gyerek nem dönti porba. Kettőnél már erős logisztika kell. Nyíltan vallom hogy mi pár évvel ezelőttig nem is gondolkodtunk gyerkőcben. Emiatt lett cicánk is. De nagyon nem bántuk meg eddig.

"Ezt egy gyerek nem dönti porba." - a híres utolsó mondatok egyike. Mennyien így álltunk neki, aztán arcon csapott a valóság. Mi sem bántuk meg természetesen, de nagyon eltolódnak a priotások. Imádok apuka lenni, de bizony sok önfeladással jár (már ha rendesen és aktívan részt akarok venni az életükben).

Pár hónap múlva majd jön hogy bazz, mekkora idióta voltam.

Korántsem idióta, csak (még) tapasztalatlan. Egyébként nem mondjuk azt sem, hogy mostantól kukázd magad és az eddigi megszokott életet, de változni fognak a dolgok biztosan. Meg kell tanulni elengedni dolgokat és akkor nem lesz stressz (pontosabban lesz, csak más miatt ). Ne érts félre minket, mi már csak megfáradt öregek vagyunk. Kevés közül ez az egyik topic itt, ahol aztán egyáltalán nincs marakodás, személyeskedés és sznobság sem, van viszont sok ötlet és segítség, időnként szarkasztikus humorral.

Amig nemvolt gyerekünk mondtam a feleségemnek, hogy könnyű a gyereknevelés, ha sir akkor vagy éhes vagy álmos vagy bekakált. Végigmegyünk ezen a check listen aztán látjuk majd.
Egyszer jártunk úgy, hogy 2 hetes volt a lányunk és sirt. Enni evett, épp nemrég kelt fel, álmos nemvolt. Pelust megnéztük, tiszta. De csak sir. Mindent csináltunk vele, séta babakocsi fekvés stb. Aztán peluscserénél valahogy csendbevolt. Mig kiderült hogy csak melege volt és jolesett neki pucéron lenni.
Na innentől kezdve mindig mindenre gondoltunk. És tényleg mindenre gondolni kell.

"Végigmegyünk ezen a check listen aztán látjuk majd." Nálunk is volt ez még a harmadiknál is, a nagyok már meg is tanulták, hogy amikor sír, beszóljanak hogy biztos <éhes|bekakált|álmos>

Ma reggel amíg anya vitte a nagyokat oviba, játszottam itthon a picivel (egy éves, te jó ég, úgy érzem két hete született ), kicsit azért szomorú gondolat, hogy lényegében egyre több nap lesz az utolsó nap valamire. A nagy most ballag oviból. A középsőre (3 éves) még pár hónapja úgy néztem, hogy inkább baba mint kisgyerek, de most megindult a növésben, személyiségre és tudásra pedig bátyja nagyon durván húzza magával... Férfiasan bevallom hogy múltkor majdnem bőgtem egyet ezen (egy sima tucat amcsi country zene, csak elkezdtem figyelni a szövegre, háromfiús apukaként ütött rendesen).

Teljesen tudok ezzel azonosulni. A múltkoriban (a múltkoriban, mi? két éve tavasszal...) szedtem szét a homokozót, nem használták már a gyerekek. Furcsa volt belegondolni, hogy itt többet nem lesz homokozás, egy könnycseppet elmorzsoltam én is

Dehogy vagy idióta, ez egy tök jó gondolkodás szerintem. Jó ha valaki ilyen formán önvizsgálatot tart mielőtt gyermeket vállal. Egy gyerekkel simán élhető egy mérsékeltebb, de hedonista (értsd jól) életmód, ami aztán így hármasban lesz igazán kerek.
Hármasban a gyerekkel, nem a cicával, nem a kutyával, nem a hörcsöggel meg nem egy keszeggel.
Számomra ez mindig abszurd, amikor gyerekpótlékként említenek egy állatot, de nem vagyunk egyformák. Persze itt nem azokra gondolok, akiknek a kényszer szüli ezt megoldást helyzetet.