Pontosan. Nyugodt természetű vagyok, párom kissé vehemensebb, de alap esetben ő is nyugis. Ráadásul másfél-két évesen ha lehetőség lenne, mehetne a gyerkőc bölcsibe, így hamarabb szocializálódik. Feleségem vagy visszamegy az e.ü.-be, és mellette tanít, vagy fixen tanít az egyetemen (ez még fizetés függvénye). Három x-en már mindketten túlvagyunk, hobbik vannak (nagyon sok), ahogy öregszenek a szülők, nekik is kell ezt-azt segíteni (majd). Továbbá fontos számunkra a közös idő, a külföldi nyaralások, illetve csak az hogy random beülünk egy étterembe. Ezt egy gyerek nem dönti porba. Kettőnél már erős logisztika kell. Nyíltan vallom hogy mi pár évvel ezelőttig nem is gondolkodtunk gyerkőcben. Emiatt lett cicánk is. De nagyon nem bántuk meg eddig. 
Büszke apukák és anyukák topikja - Lokál fórum
üzenetek
hozzászólások
[RIOS ERROR]
Tothgera30
(Ármester)
[RIOS ERROR]
