hú, kemény volt az este, hajnal kettő körül olyan ordítást csapott a vezérigazgatóúr, hogy az igazgatótanács soros elnökének is be kellett avatkoznia...

hiába kapott enni, meg volt karban-ringatva, ahogy lecuppant az üres dokkolóról éktelen üvöltésbe kezdett, nekem kellett felkelni átvinni a másik szobába és világosban elringatni, hogy bealudjon.

féltem, hogy nehogy valami baja legyen, vagy fájdalmai legyenek, annyira sírt és annyira nem lehetett vele kezdeni semmit, hogy erre komoly esélyt láttam, de végül bealudt és azóta kezelhető, egyszer kelt fel, de már alszik megint (anyával az ágyban).