Sziasztok,

Na, volt egy kis időm, feltettem a rendes Arch Linuxot . A telepítőben néha nehéz volt lekövetni hogy mikor kell a chroot, és mikor kell a rendes telepítő parancssor. Systemctl boot indítót raktam, (azért mert a systemctl valahonnan ismerősen hangzott…), de lehet hogy ez nem a legegyszerűbb megoldás volt. Eléggé bonyolult volt feltenni, kézzel kellett megírni a konfigot. Ez valahogy a uefi partícióra tette a vmlinuzt és az initramfst. Nem tudtam hogy majd odakerülnek és elég kicsire vettem a partíció méretet (300 Mb) ennek nem tudom hogy később még lesz-e következménye. Mindenesetre ha egy windowsos dupla bootot kellett volna összehozni, akkor biztos még izzasztóbb lett volna. Így is jópárszor újra kellett indítanom hogy beinduljon. A telepítés eléggé IKEA feeling volt, itt még a rendes (nem root) usert is kézzel kell hozzáadni, az audio mixert is. Olyan dolgokat is kellett babrálni amikről nem is tudtam hogy léteznek, pl “avahiban” hogy menjen a Samba rendesen. Az xfce más billentyűbeállítást használ mint amit az alap telepítőben beállít az ember az elején. Waylendet nem mertem kipróbálni, maradtam a xfce-nél. A videógyorsítás amúgy pöccre indult. Ez az alap xfce egy kicsit idegennek néz ki, még szokni kell. Lehet hogy egy kicsit koca lett a rendszer abban az értelemben hogy nem mindegyik grafikus alkalmazás xfcehez való (ami azt hiszem Qt). Lehet hogy néhány Gnome-os cucc is bekerült. Összességében a wikiben elég jól le voltak írva a dolgok, és jól jött egy működő Manjaro laptop is hogy néhány tuti konfig fájlba azért bele tudjak nézni. Az egész telepítés böngésző és pacman cache nélkül 4 giga alatt van; a manjaro 10+ biztosan megvolt. Egyelőre úgy tűnik hogy minden megy faszán .