Értem, úgy hallottam, hogy te is javasoltál meghallgatás után dolgokat, ezzel segitetted a munkáját, de köszönöm a felvilágositást, mindez semmit nem von le Tamás érdeméből sem és persze az erősitő tudásából sem

[ Szerkesztve ]

Annyi igen, hogy hallgatóztunk közösen, meg elmondtam a véleményem, adtam tippet, de a végeredmény abszolút Tamás munkája.

"Etalonunk ugyebár megfoghatatlan"
Hát ez az. Szerintem egy átlagos zenehallgatónak nincs lehetősége ellenőrizni hogy mi hangzott el a felvételnél és az hogy szól otthon az ő rendszerén. (persze ott a My Reel Club, ami segíthet ezen)
Erre lehet azt mondani hogy sok koncertre kell járni és az ott hallottakat lehet referenciának tekinteni. Csak ez se olyan egyszerű szerintem, mert mondjuk egy hangosítatlan előadásnál ha nem a mikrofonnál ül az ember, hanem mondjuk ott ahová jegyet kap, akkor már nem azt hallja amit a mikrofon. Valószínűleg sok részlet amit a mikrofon még rögzít, azt már a nézőtéren nem hallani. Hangosított koncertnél is sok minden közrejátszik abban mit hallunk(pl akusztika) és már nem azt halljuk tisztán ami rögzítésre került.
Szóval az számomra, hogy ami ott elhangzott azt adjuk vissza eléggé ellenőrizhetetlen cél. Főleg mondjuk egy ismeretlen studio felvételnél.
Én inkább úgy vagyok vele már egy ideje hogy a hangok hajhászása helyett egy másik szinten próbálom megfogni a hifit. A számomra megfoghatatlan hanghűség helyett inkább én arra törekszem hogy azok az élmények, hangulatok, érzelmek jelenjenek meg otthon is az agyamban, ami a koncerten is megjelent az agyamban. Tehát még a fület is kivenném a képletből és a már az agy által feldolgozott zene eredményeként létrejövő hangulatot tekintem etalonnak. Persze ez nem jelenti azt hogy nincs hanghűség, mert az is valószínűleg kell hogy létrejöjjön az az élmény bennem. Igazából csak más szinten dől el a high fidelity.
Ez így elsőre lehet zavaros, de igazából sok mindent leegyszerűsít és számomra jobban ellenőrizhető hogy jó úton járok-e a hifivel. Ha egy rendszer képes úgy szólni hogy a zene(!) bennem képes könnyen érzelmeket kelteni, az egy jó rendszer, ami nem az meg nem.

Nem csak átlagos hallgatónak nehéz ellenőrizni, hogy mi hangzott el, de nem is a tökéletes reprodukció a cél, hanem olyan részletező, teres, szellős, szinpad ábrázoló, tiszta effekteket felvonultató hangot kell hallani, ami miatt elhiszed, hogy sikerült a múltidézés S ahhoz, hogy az ember megtapasztalja, hogy mi az a rendszer, ami ezt képes vissza adni, ahhoz menni kell, és hallgatni kell. mások rendszerét, kiállitottakat, bármit, ami jó, még jobb, még több... Nem ezeket kell birtokolni, nem venni kell, lecserélni, hanem etalon hangot megallkotni magadban, hogy merre akarsz elmozdulni, mit lehet elérni rendszerépitésként és mit szeretnél ebből Te elérni. Ha megvan egy bizonyos szint, akkor zenélni akarsz onnantól, nem épiteni. Bennem már megszületett ez a szint, azon túl nem fogok semmit tenni vagy költeni. Csak a zene kell, és persze másokkal zenélni, beszélgetni, hallgatni, találkozni Mondják a hifi bogarat...van, de az is jóllakik egyszer
A füled pedig ugyaúgy fontos, az továbbit mindent, nem lehet csak az érzelmeidre hagyatkozni, előbb vizsgálón, kérdőn kell hallgatózni, ahogy tettem én is tegnap...és ha ezt a vizsgálódást elmossa az élmény, akkor már valami nagyon jól sikerült

"Ha egy rendszer képes úgy szólni hogy a zene(!) bennem képes könnyen érzelmeket kelteni, az egy jó rendszer, ami nem az meg nem."

Továbbfejtegetném ezt a gondolatszálat (a magam módján).

Saját rendszerem is iyen...... volt. Viszont ma már egyre kevesebbszer érzem a borzongást, de még előfordul. És ez nem jelenti azt, hogy a rendszeremmel lenne baj, hanem , hogy a jót igen gyorsan megszokom, azután már nem lesz annyira magávalragadó, mint amikor először esik le az állam a hallatán... És (szerintem) pontosan emiatt lépkedünk felfelé a minőségi létrán, mert szeretnénk ismét beleborzongani a hallottakba. Magam részéről legalábbis, ha eljutok oda, hogy már nincs nagy kedvem a megszokott láncomon zenét hallgatni, az azt jelenti számomra, hogy váltanom kell. Az persze természetes, hogy megpróbálom hellyel közzel 100%-ig kiszolgálni a láncot, mielőtt tovább lépnék, hiszen téves elgondolások/ítéletek/következtetések alapján nem cserélek semmit. Nálam pl. lenne még min javítani, mielőtt szélnek ereszteném mondjuk az erősítőmet..
Volt kb 1982 környékén egy hajszálpontosan ilyen Marantz 333 szériájú minihifim, hozzá Marantz polcsugárzók és Alcomax hangfalállvány. Ez "akkorát szólt", (akkor/számomra), hogy elállt tőle a lélegzetem. Azóta még sokszor átéltem ugyanezt a wow faktort. Ezt miért is írtam le? Merthogy sokféle fokozata van a "boldogságos" zenehallgatásnak, amit lehet "lejjeb" és "feljebb", valamin nagyon magas szinten is élvezni. Ma már azért nem értékelném túl (sokra) az akkortájt imádott rendszeremet... De a lényeg valóban az, hogy örömünket leljük benne.

Számomra vannak olyan zenék, amelyeket mindegy, milyen minőségben hallgatok. Ezek leginkább a 80-as évek diszkói, melyekhez sok-sok kellemes emlék fűz. A leginkább akusztikus hangszerekkel előadott muzsikák (melyek azért odaülést igényelnek) esetén viszont odafigyelek a minőségre, főleg az énekhang, gitárhúrok pengése, zongora. Az utóbbival különös a kapcsolatom, mert eddig csupán "elviselhető" reprodukcióhoz volt szerencsém, szóval van még mit keresgélni. Szóval, nekem fontos a középtartomány, talán ezért is szeretem a csöves erősítőket...

Kicsit vágjunk már a sűrűjébe!
Van egy pár aktív hangfalam. (25,kg)
Állvány kéne, valami Nagyon stabil, 60cm magas. (30x30 a hangfal alj mérete.)
Készítettem egy ilyet. Vicc kategória lett. Rosszabb mint az Ikeás asztalom. Nem elég stabil!

Ez szintén zenész! (100-ért )

Ötleteket várnék(De nem találgatást).
Olcsó pénzből, igazàn jót!
Vasból nem építenék. Rozsdamentesből lézerrel kivágva, 4 láb esztergálva, hegesztve, porszórva vagy120 min. Ennyit már nem adnék.
Kenrickbe gondolkoztam, de túl magas! Zsalukő nagyon gondolkoztat.
De hátha valamelyikőtök tudja a jó választ!

"Ez így elsőre lehet zavaros"

Az egész ügy menthetetlenül zavaros, hogy is tudnánk letisztultan beszélni róla. Annyiféle paraméter van, ráadásul ezek általában - legalábbis adott kategórián belül - egymás ellen játszó paraméterek. Hogy a paraméterek egymás ellen játszását megkerülhessük, ahhoz ahogy dgyuri mondja, egyre feljebb kell mennünk a létrán - pénzügyek. Nekem a DIY hangdobozom kivételével belépő szintű készülékeim vannak, persze mindig modifikálom őket, de attól még belépő szintűek, a hangdobozom meg jelenleg tízliteres kisdoboz, tehát amiatt is mindenképpen erős kompromisszumokat kell kötnöm.

Én úgy kötöm meg a kompromisszumokat, hogy első-, másod-, és harmadsorban arra törekszem, hogy "szépen" szóljon, azaz, a hangszerek a fülemnek kedvesen, egyúttal hangszerszerűen szóljanak. A hegedű HANGSZÍNE hasonlítson a "kedvesen szóló" hegedűk hangszínére. Ugyanígy a többi kényes hangszer (fuvola, furulya, koloratúrszoprán, drámai szoprán...). Szóval, a legnehezebben visszaadható hangszereken mérem le, hogy szépen, hangszerszerűen szólnak-e. Különösen reneszánsz és (elő)barokk korabeli vagy korhű hangszereken, mert azok aztán tényleg sprőden szólnak, ha nem vigyázunk. És akkor minden más szempontot a kedvesen és hangszerszerű hangszínekkel szólás mögé helyezek. Persze, a timpaninak nem lesz valóságos teste, a lábdob se fogja felcsavarni a szőnyeget...
És nálam transzparens térhatás se nagyon van, amit a Tigrincs mond, hogy "olyan részletező, teres, szellős, színpad ábrázoló, tiszta effekteket felvonultató hangot kell hallani", az nálam nincsen, legalább két okból (három lesz belőle). Úgy vélem, hogy a hifi készülékek többsége ahhoz hasonló térhatást és hangszerfelbontást állít elő (mármint, ha az adott hangfelvétel közelmikrofonozása ezt megengedi), amit kb. a karmester hall a pulpituson - sőt, kifejezetten közelmikrofonozott felvételeken, lásd például Stockfish Records, mintha a hangszereken lenne a fülünk. Csakhogy igen ritka az a hangverseny, amelyen megengedik, hogy odaüljek a karmester pulpitusára, hogy a fejem felett hadonásszon a botjával, vagy hogy szaladgáljak hangszertől hangszerig. Bevallom, hangversenyen nem volt még rá példa, hogy megengedték volna, hogy a karmesteri pulpitusra ülve hallgassam a zenekart, vagy hogy szaladgáljak a zenészek között, miközben a vonóskórus seggbebökdös, hogy menjek már arrébb. De nem is akarom ezt! A zsöllye 15. sorában akarok ülni! Esetleg a 10. sorában. Ott pedig nem hallom a klarinét billentyűinek a koccanásait, a vonószőrök nyiszitelését, a lanthúrokon az ujjak nyikorgását. És a térnek sincs ott transzparenciája, ugyebár. Egy nagy, középsávos massza - kicsit sarkítva.
No, én otthon is ezt csinálom. Először is, ilyesféle, azaz úgynevezett középsávorientált, visszafogottabb prezenszű készülékeket választok. Másodszor is, az általában szokásoshoz képest egymáshoz összébb helyezem a hangdobozokat, ergo, felettébb hosszúszárú háromszöget alkotok velük, akkor is, ha egyébként alkothatnék egyenlő szárút is. A harmadik tényező (csocsoszán, figyelj!!!, hogy én a hangdobozaim keresztváltóját úgy hangolom, hogy 300Hz és 2000Hz között esik öt-hat-hét decibelt, és onnantól kezdve azt a mínusz 6-7 decibeles szintet tartja az ultrahangokig.
Szóval, aki a MűPa zsöllye 15. sorából érkezik meghallgatni a rendszeremet, talán kisebb trauma éri, mint aki egy "tipikus" hangolású és térelhelyezésű hangrendszer mellől érkezik.

[ Szerkesztve ]

Ez érdekes volt, de nem értem a miértet. Ha jól értelmeztem a végét, akkor alig van mély és nincs térérzet a leírt rendszerben. A kettő nélkül nem megy az elején plasztikusan leírt hangszerhez "igazodás"?
.
Más: a hangváltó fáziseltolását kihallod? vagy csak mérni lehet?

"A harmadik tényező (csocsoszán, figyelj!!!, hogy én a hangdobozaim keresztváltóját úgy hangolom, hogy...."
Jézusom!
Nálam a nadrágszárad lebeg!

Szeretem a fémet is (üveget, márványt nem), de a számomra ideális hangdobozállvány jóféle tömörfából vagy MDF-ből van - hozzáillő tüskézéssel, alátétezéssel persze.
Megfelelő vastagságú (nálam minimum 26-os, de inkább minmum 30-as) lapokból ugyebár kivágatom a megfelelő méretű tálcákat alulra és felülre, felül akkora, mint a hangdoboz alja, alul annál kb. másfél-másfélszer hosszabb-szélesebb. A számomra ideális oszlop úgy néz ki, hogy ugyanezen vastagságú anyagból vágatok hozzá állványonként öt-hét darab "lécet", például 100mm-es szélességgel. A léceket összeragasztgatom úgy, hogy el legyenek tolva egymáson ízléses arányban - mondjuk aranymetszés, az jópofa. Tehát az oszlop hegygerincekkel és azok közti kis kanyonokkal fog rendelkezni elöl is, hátul is. Az oszlopot beragasztom a két tálca közé, oszt jónapot. Követezhet az alátétezés, tüskézés, én a hangdoboz alá is rakok ilyesmit, hármasával, és a padló felé is hármasával.
Tehát, ha én csinálom, semmi üreg, középen egy "laminált" oszlop. A fa anyag miatt nem biztos, hogy tetszene neked, de ha már annyi más anyagról lemondtál... "Fillérekből" megvan, ha nem teszik, eladod kétszer annyiért.

Fénykép?

Mély egyébként annyi van, amennyit a készülékek tudnak. Az csak "statisztika", hogy az általam vázolt tónusú-karakterű készülékek nem feltétlenül bírnak velőtrázó szubmélyekkel (egymás ellen játszó paraméterek), de ha a fontosabb szempontok mellett velőtrázó mélyekkel is bírnak, annak egyébként örülök.
A hangszerhez "igazodás" és a térérzet ügye valamelyest külön dolog. Amit a térérzet kapcsán mondok, annak az a lényege, hogy én a "zsöllye 15. sorából" akarom hallani a hangszereket otthon is. Ez nagyjából független attól, hogy egyébként a készülékek hangszíne-tónusa hasonlítson a hangszer élő hangjára. Tehát nagyjából külön dolog az, hogy a rendszer hangminősége-karaktere milyen legyen "önmagában" nézve, és az, hogy én azt milyen térbe helyezem bele. (A külön dolgok hatása persze aztán összeadódik-kivonódik, amikor a hallgatásra kerül a sor.)

Amim most van, az sajnos nem ilyen, azt nem én csináltam. Mármint annyiban különbözik, hogy az oszlopa falakból áll, tehát négyszögletű, üreges. Majd egyszer bizonyára feltöltöm kvarchomokkal. (Pontosabban, egyszer majd transmission line bass box lesz belőle, kétésfélutassá alakítva a mostani kétutas dobozt, akkor majd lengeni fog a gatyám szára.)

[ Szerkesztve ]

A fa tetszene, dióból pl. Ilyen stílus.

60cm magasság a gáz!

Az alany!

[ Szerkesztve ]

Alja láthatólag VIFA, közepe, teteje MB Quart?

Nem talált. Seas
De mivel aktív, teljesen más mint a sima hangdobozok! Dinamika...stb.

[ Szerkesztve ]

Itt lehet, hogy elbeszélünk egymás mellett. Nem művi térhatást keresek és kedvelek, nem erőltetettet, hanem olyat, ami a zenében szerepel, azaz ha a felvételen van, akkor hallatszódjon, azt a számot tele effektezték, sebaj, ez volt (elvileg) az akaratuk...de ha nincs, akkor a Kongresszusi központ leheletfinom akusztikája is hallatszódjon úgy, mintha ott ülnék a 10-ik sor feletti sor 5-ik ülésén (fene tudja mennyi az összesen). Az igaz, hogy össze nem tolnám (gondolom még) a dobozokat azért, hogy ez a térérzet csökkenjen, de pl a dobozok is a kisebb teret adó frekvenciamenet felé lett elhangolva (bár erről majd mondasz véleményt meghallgatás után). S ha úgy van felvéve a felvétel, hogy a hegedű vonójának a vége szurkálná a nemesebbbik feled, ha a mikrofon helyén lennél, akkor annak úgy kell szólnia, hogy a nemes feleden érezd a vonók végének szurkálását. ( ). Van olyan felvétel bizonyosan, ahol nincs ekkora térérzet, mert messzebbről lett felvéve (7-ik sor 3. ülés), ott a nemesebbik felek biztonságban vannak, s hosszú távon ezek a felvételek hallgathatók, nem kell, hogy minden pillanatban a képembe másszon egy-egy effekt, hogy a tér falat repesztve terjeszkedjen, mint egy sztereó virus (biztos sztereotipia fóbiában szenvedek, azért eme agymenés, veszek majd be monitipizáló tablettát), de ott a felvétel legyen olyan, ahonnan nem mászik bele annyi információ a fülembe. Igy vissza olvasva magunkat, lehet hogy kétfélét beszélünk mégis, de ugye nekem a hatalmas tér.sztereo-részletgazdag-tisztahang-valóságos ábrázolás még lehet fantasztikus hangprodukció, mig tapasztalt hifiseknek ez már megszokott alap dolog, mint pl ahová Te is tartozol. Majd kiderül a Bódi Guszti Aranyalbumnál, ott a 3-as tétel különösen vissza adja a rendszer erényeit és hibáit (Ha meghalok ne kérdezd meg, mért hideg a lábam.. superDSD 965097 gigabit/sec).

"...én a hangdobozaim keresztváltóját úgy hangolom, hogy 300Hz és 2000Hz között esik öt-hat-hét decibelt, és onnantól kezdve azt a mínusz 6-7 decibeles szintet tartja az ultrahangokig."

Miért?

"... a Kongresszusi központ leheletfinom akusztikája is hallatszódjon úgy, mintha ott ülnék a 10-ik sor feletti sor 5-ik ülésén"

Nem kötekedésnek szánom, de a Kongresszusi Központ az egyik legrosszabb akusztikájú helyszín Budapesten. Sajnos kevés ilyen befogadóképességű helyszín van a fővárosban, ezért néha oda is szerveznek koncerteket, hadd szenvedjen a nép.