Számomra vannak olyan zenék, amelyeket mindegy, milyen minőségben hallgatok. Ezek leginkább a 80-as évek diszkói, melyekhez sok-sok kellemes emlék fűz. A leginkább akusztikus hangszerekkel előadott muzsikák (melyek azért odaülést igényelnek) esetén viszont odafigyelek a minőségre, főleg az énekhang, gitárhúrok pengése, zongora. Az utóbbival különös a kapcsolatom, mert eddig csupán "elviselhető" reprodukcióhoz volt szerencsém, szóval van még mit keresgélni. Szóval, nekem fontos a középtartomány, talán ezért is szeretem a csöves erősítőket...