két okból:
1. a törvény világosan kimondja, hogy a beszámolót és az azt alátámasztó bizonylatokat IS meg kell őrizni minimum:
- 8 évig, ha nincsenek extra dolgok
- 9, illetve 10 évig, ha bizonyos típusú támogatást kapott a gazdálkodó szerv.

tehát biztosan nem 8 év a határ.

másrészt a törvény nem ír olyat (jogászok írták), hogy PONTOSAN 8 évig kell tárolni. azt írja, hogy LEGALÁBB 8 évig. nekem, mint matematikus jellegű embernek az egyenlő és a kisebbegyenlő ( = és <= ) operátor nem azonos. tehát a 100 év őrzés megfelel a "legalább" jelzőnek.

egyértelműen ócska a törvény. de nem ezért, hanem azért, mert más paragrafusokban kimondja, hogy amíg az adóhatóságnak adómegállapítási joga van, addig minden dokumentumot meg kell őrizni. Szerintem ez az adatkezelés konkrét alapja, és erre azt tudom mondani, hogy ez egy hibátlan elv lehetne. viszont az adómegállapítási jog elévül a bevallási év végéhez képest ÖT év múlva. tehát már a 8 év is sérti az adattakarékosság elvét, mert minek tárolsz valamit három évre úgy, hogy már nem kapcsolódik hozzá jog.

számokkal:

- 2010. január 4-én kiállítok egy számlát.
- azt 2011. május 31-ig beadandó beszámolóban szerepeltetem.
- akkor az adómegállapítási jog elévülése 2011. december 31-én indul.
- az adómegállapítási jog 2016. december 31-én lejár.
- 2017. január 1-től már az eredeti "jogigény" nélkül tárolom a számlát
- 2019. május 31-én jár le a beszámoló 8 éves megőrzési ideje, ha pontosan 8 évvel számolunk.
- ha nincs extra támogatás, akkor 2019. június 1-étől nincs jogalapom tárolni a számlát, ha pontosan 8 évet számolunk.

tehát az adattakarékosság elvének ellentmond, hogy 2017. január 1-től 2019. június 1-ig tárolnom kell a számlát akkor, ha pontosan 8 évnek veszem az időt, és gyakorlatilag bármeddig tárolhatom, ha a hibásan megfogalmazott törvényt szó szerint értelmezem.