Akkortájt ment a Shogun cimű filmecske, ami után mindenki így köszönt : Háj meg hogy mákárimászká

Illetve:
- Két szerelmes pár, mindig együtt jár (akkó még nem tudtuk, hogy ahhoz min. 4 ember kell ) Egytányérból esznek, mindig összevesznek (vagy mi)
- meg amikó egymás között beszéltünk és elkezdtük: az és bátyám erősebb, erre az én unokatessóm még erősebb stb. stb. a végén már a dédszülőknél tartotunk...
- megpersze olyat kapsz, hogy nyulat fogsz meg... az össze többi
- ne nézzé, kérdezzé
- mi kő? kavics?
hirtelen ennyi